Boldog születésnapot és jobbulást kívánunk, Mandela!

Mandela 95 éves lett. A mostanában sajnos egyre többet betegeskedő (fél év alatt háromszor került kórházba), világszerte ismert és tisztelt, Nobel-békedíjas Nelson Rolihlahala Mandela volt a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke. Az apardheid-ellenes mozgalom ikonikus alakjaként 27 év után szabadult a börtönből 1990-ben. Élettörténete elválaszthatatlan a Dél-afrikai Köztársaságétól, ezért én sem próbálkozom szeparációval. Rövid Dél-afrika-, apartheid- és Mandela történet következik.

Nelson Mandela 00 „A legnagyobb dicsőség nem az, ha soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.” (Mandela)

A Dél-afrikai Köztársaság népessége rendkívül összetett. Ez az egyetlen olyan ország, melynek igen jelentős fehér lakossága volt már a klasszikus gyarmatosítás időszaka előtt is. Ugyanakkor a feketék száma többszörösen meghaladta és meghaladja ma is a fehérekét. A fehér lakosságot két különböző népcsoport képviseli, körülbelül fele-fele arányban: az angol és a búr avagy afrikáner (az őseik holland, francia és német telepesek). Ők ráadásul nemcsak a feketékkel, hanem egymással is „rivalizáltak” (lásd. angol-búr háborúk).

A helyzetet bonyolítja, hogy a nem-fehér lakosság – amely ma az összlakosság megközelítőleg 90%-át teszi ki – összetétele a fehérekénél jóval többrétegű: nagyrészt a bantuk csoportjába tartozó kosza, zulu, szoto, conga, cvána, szvázi, venda, ndebele törzsekből valók. 2009-es becsült adatok szerint a lakosság összetétele százalékban kifejezve körülbelül így nézett ki: fekete-afrikaiak 79,3%, fehérek 9,1%, színes bőrűek (mulattok) 9% és indiaiak, ázsiaiak 2,5%. Érthető hát a „szivárvány ország, szivárványnemzet” elnevezések felbukkanása, amelyek egyébként Desmond Tutu, dél-afrikai Nobel-békedíjas anglikán érsek nevéhez fűződnek. A kifejezéseket később Nelson Mandela is gyakran használta.

Cape Town - Fokváros Cape Town - Fokváros

Az országban több száz nyelvet illetve nyelvjárást beszélnek. Ezek közül tizenegy hivatalos: az angol, az afrikaans, a zulu, kosza, szvázi, ndebele, déli-szotó, északi-szotó, tsonga, cvána és a venda.

A Dél-afrikai Köztársaság politikai történéseit nagyon sokáig kizárólag a búrok és a brit gyarmatosítók változó politikai törekvései irányították. Volt időszak, amikor inkább az egyik, és volt, mikor a másik nép akarata érvényesült. Az őslakos fekete lakosság jogai még a XX. század utolsó harmadában is – hogy finoman fogalmazzunk – korlátozottak voltak. Annak ellenére, hogy természetesen óriási számbeli fölényben voltak mindvégig.

Desmond Tutu és Mandela boldog Szivárványnemzet álma jelenleg azért távol áll a valóságtól. Az ország Kolumbia mögött a második helyen áll az egy főre jutó gyilkosságok számát tekintve. A nemi erőszakok száma is hihetetlenül magas. Egy a The Guardian-ban megjelent riport és a Medical Research Council (MRC) által végzett tanulmány szerint Dél-Afrikában minden negyedik férfi beismeri, hogy követett már el nemi erőszakot, sőt, sokan közülük azt is bevallják, hogy több áldozatuk is volt. Az AIDS-fertőzöttek magas számáról nem is beszélve. Jelenleg probléma akad bőven, de az volt a múltban is, ezért kanyarodjunk vissza oda először.

Apartheid

Az apartheid az ország történetének eddigi legsötétebb korszaka. Ezt a politikai-ideológiai rendszert a búr (afrikánsz) Nemzeti Párt gyakorolta 1948-tól egészen 1994-ig. Fő ideája a feketék szegregációja, elkülönítése a fehérektől. A párt hívei nem tekintették egyenrangúaknak az országban élő nem-fehér őslakosokat, minden gazdasági és politikai hatalom a fehérek kezében összpontosult. Hasonlóképpen az indiai kasztrendszerhez, különböző, nem egyenrangú csoportokba sorolták az ország lakóit – bőrük színe szerint: a feketék, a színesek (félvérek), az indiaiak és a fehérek csoportjára. A kirívóan diszkriminatív rendszer nagy felháborodást váltott ki világszerte. Emiatt az országot az ENSZ embargóval is sújtotta.

ToiletsAz apartheid szót D. F. Malan, későbbi miniszterelnök az elsők között használta a parlamentben: „biztosítanunk kell a fehér faj, valamint a keresztény civilizáció fennmaradását az apartheid és a gondoskodás alapelveinek tisztességes betartásával.” Később így folytatta „nem használom a szegregáció szót, mert kirekesztésként értelmezik. Jobbnak tartom az apartheidet, ami meg fogja hozni a fölemelkedést a különböző fajoknak, sajátosságaiknak megfelelően”.

1948-ban került hatalomra az apartheid-programmal fellépő Nemzeti Párt. Az 1998-ban megjelent Dél-afrikai történeti szótár meghatározása szerint az apartheid „faji vonalak mentén szerveződő szisztematikus társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedés, melynek célja a fehérek szupremáciájának fenntartása”.

Egy faji szegregációt forszírozó kormánynak nem a legszerencsésebb a második világháború utáni korszakban (meg egyáltalán semelyikben) regnálni, de a fehér kormányt ez nem nagyon zavarta. Már az apartheid előtt is voltak rendkívül igazságtalan törvények, melyek felháborították a közvéleményt. Ilyen volt például az 1913-as földtörvény (Natives Land Act) vagy a hírhedté vált pass laws, amely a szabad mozgásukban korlátozta a nem-fehér lakosságot.

A Nemzeti Párt 1949-ben törvénybe iktatta a fajok közötti házasodás tilalmát, 1950-ben pedig a regisztrációs törvényt (Population Registration Act.), amely kimondta, hogy minden állampolgárt a fehér, a fekete vagy a színes fajkategóriák valamelyikébe, majd – főleg a feketék és színeseknél – annak valamelyik alkategóriájába kell sorolni. Könnyen elképzelhetjük a besorolás micsoda abszurd és megalázó helyzeteket teremthetett. Előfordult az is, hogy egy család tagjait, különböző kategóriákba kényszerítették. Vitás esetekben volt, hogy ceruzát dugtak az illető hajába, s ha benne maradt, négernek minősült, ha kiesett színesnek.

Ez csak a kezdet volt, hiszen a regisztrálás hosszú időre, gyakran egy életre behatárolta az illető helyét a társadalomban. Sőt, ami még durvább, hogy az élet után is, hiszen idővel külön temetkezési helyeket kezdtek kijelölni.

1959-ben életbe léptették az ún. erkölcstelenség-törvényt (Immorality Act), amely a korábban már érvényes, vegyes házasságot tiltó törvény továbbfejlesztett változata: megtiltott mindenféle szexuális kapcsolatot fehér és nem-fehér személy közt. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések természetesen egyre fokozták a feszültséget.

Sharpeville

Nagyon fontos mérföldkő Dél-Afrika sorsának alakulásában az 1960. március 21-én történt „Sharpeville-i vérengzés”. Ekkor a hatóság az övezetátlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et ölt meg. Egyrészt ennek kapcsán kezdett megrendülni az apartheidbe vetett általános bizalom – elsősorban a sajtó hathatós közreműködésének köszönhetően. (Piet Cilliétől, a Die Burger nevű lap főszerkesztőjétől származik a később sokat idézett görényhasonlat: „Ha nem fordítunk a politikán, Dél-Afrika könnyen megkaphatja a világ görényének státuszát” – írta a lapban.) Másrészt a vérengzés nyomán kezdődött és szélesedett ki a feketék fegyveres ellenállása, a fekete terrorizmus. Ma már a fekete történészek is elismerik, hogy a külföldi tudósítóknak, akik szétkürtölték az eseményt a nagyvilágba, eleve Nemzeti Párt-ellenes dél-afrikai forrásokból vették át az alaphírt, és nem sok fogalmuk volt az eseményekről. Sharpeville után évtizedekig megszakítatlan a világsajtó morális hadjárata a búrok ellen. Az apartheid világszerte a zsarnokság szinonimszava lett.

A "Sharpeville-i vérengzés" A "Sharpeville-i vérengzés"

Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) által vezetett fegyveres ellenállás tehát megkezdődött. 1963. július 26-án egy illegális rádióadó felhívást sugárzott Dél-Afrika népéhez: „Egyesítsük sorainkat, és harcoljunk a nemzet felszabadításáért […] Az erőszakkal szemben a szabadságért küzdőknek erőszakot kell szembeszegezniük. Eljön a szabadság napja.” A hang Walter Sisulu-é, az ellenállási mozgalom egyik vezetőjéé volt. A rendőrség nagy erőket mozgósított és hamarosan el is fogták a mozgalom vezetőit. Egy héttel Sisulu rádiós felhívása után megkezdődött a rivonai per. Fővádlottja Nelson Rolihlahala Mandela, az ANC egyik vezetője.

A per is nagy felháborodást keltett világszerte, az ENSZ határozatban ítélte el a fajüldöző Verwoerd-kormányt. A terrorbíróság a nemzetközi nyomás hatására a tervezett halálos ítéletek helyett a kilenc vádlottból nyolcat „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, és csak egyetlen – fehér – vádlottat engedett szabadon.

A hatvanas évek volt az apartheid legkeményebb korszaka. Már az akkori események előrevetítették a kormány és az ellenállók több évtizedes harcát. A rendszer csak az 1990-es években omlott össze. Több száz törvényt hatályon kívül helyeztek, 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon.

Rolihlahla Mandela

Mandela 1918. július 18-án született, a dél-afrikai Transkei tartományban, a kosza nép által lakott Umtatához közeli Mvezo faluban, egy törzsfőnök, Henry Mgdala Mandela fiaként. Anyja, Nosekeni Fanny, apja négy felesége közül a harmadik volt. Mandela középső neve, Rolihlahla azt jelenti: “aki bajba sodorja magát”. Gyerekként nyugati típusú nevelésben részesült, de már az egyetemen diáktüntetéseken vett részt, s volt, hogy emiatt ki is zárták.

[video width="600" ][/video]

1944-ben lépett be az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC), megelégelve a radikális faji elkülönítést, tömeges polgári engedetlenségre szólította fel a feketéket. 1952-ben az ANC elnökhelyettese lett. Mandelát és társait már a kinevezése évében letartóztatták, később, megfigyelés alá helyezték őket. Törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja vagy akár csak idézze.

1955-ben az ANC elfogadott egy nyilatkozatot, amely kimondta, hogy a hatalmat osztály- vagy bőrszín-különbség nélkül Dél-Afrika egész népének kell átadni. A kormány fokozta az elnyomást, és 1956 decemberében letartóztatta a kongresszusi szövetség 156 vezetőjét, köztük Mandelát is. Hazaárulással vádolták őket. A négy évig húzódó perben végül felmentették őket.

A fiatal Mandela A fiatal Mandela

Az 1960-as Sharpeville-i vérengzés után a válság súlyosbodott. Az országban rendkívüli állapotot hirdettek, 22 ezer embert letartóztattak (köztük Mandelát), s törvényen kívül helyezték az ANC-t. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök rezervátumokat, ún. bantusztánokat hozott létre, ezzel az intézkedéssel kívánta megteremteni a feketék nagyobb szabadságának látszatát. Mandela úgy vélte, hogy az elnyomás ellen már csak a gerillaharc maradt, ezért Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) néven szabotázsakciókat végrehajtó földalatti katonai szervezetet hozott létre.

Több társával együtt elfogták, szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben-szigeten tartották fogva. Mandela a fogsága alatt félévente egyszer írhatott levelet és fogadhatott látogatókat, apró kőcellában lakott, minden nap követ tört, de visszautasította a politikai megadás fejében többször felkínált amnesztiát. „Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette.” – vallotta mindig.

[video width="600" ][/video]

Akkori felesége, Winnie Mandela, férje fogsága alatt az ANC karizmatikus képviselőjévé vált. Az apartheid a külső és belső nyomás ellenére egészen 1990-ig tartott. Ebben az évben engedték el Mandelát is, akinek szabadulását az egész világon megünnepelték, mert addigra a szabadság és egyenlőség szimbolikus alakjává vált. Törekvéseiért 1993-ban – Frederik Willem de Klerk akkori államfővel egyetemben – Nobel-békedíjat kapott.

„Már el is felejtettem, hogy milyenek az egyszerű emberek, kimeredt szemmel néztem, ahogy egy öregúr némán napfürdőzött egy padon, egy asszony a bevásárlását végezte, egy fiatal pár ölelkezve sétáltatta a kutyáját. Ezek a szimpla dolgok elvesznek a börtönben. Úgy éreztem magam, mint turista egy távoli országban, vagy űrhajós egy idegen planétán.” – nyilatkozta Mandela.

Nelson Mandela
1994-ben az ANC nyerte a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikus választásait, Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke (alelnökké de Klerket nevezte ki). Államfői tisztségből 1999-ben köszönt le, majd az AIDS és a szegénység elleni küzdelmet segítette 2004-es visszavonulásáig. Két éve az ENSZ Nemzetközi Nelson Mandela Nappá nyilvánította július 18-át.

Legutóbbi kórházi kezelése közben (június 8. óta ápolták egy pretoriai kórházban kiújuló tüdőfertőzése miatt) már arról szóltak a hírek, hogy Mandela nagyon közel állt a halálhoz, és lélegeztetőgépre kapcsolták. Azóta azonban csak jó hírek érkeztek: lánya, Zindzi szerint édesapja drámai javuláson ment keresztül, és az utóbbi időszakhoz képest egyre erősebbnek, energikusabbnak tűnik.

Reméljük a legjobbakat, boldog születésnapot és jobbulást kívánunk!

Forrás: Pordány László: A búrok és az apartheid (2005) és Búr Gábor: Nelson Mandela (1988), Guardian, BBC.

Hozzászólások

A történelem legbotrányosabb kegyelmei

A történelem legbotrányosabb kegyelmei

Nem Novák Katalin az első, aki felháborítja az embereket a döntésével.

Ezek az események rajzolhatják át a világot 2024-ben

Ezek az események rajzolhatják át a világot 2024-ben

A demokráciák helyzete, a mesterséges intelligencia szabályozása és a világban zajló háborúk terén állhat be változás.

Ausztriai munka nyelvtudás nélkül – a nem lehetetlen küldetés

Ausztriai munka nyelvtudás nélkül – a nem lehetetlen küldetés

Munka a határ túloldalán.

Fehérbálna Párizsban: Egy beluga tévedt a Sarkvidékről a Szajnába

Fehérbálna Párizsban: Egy beluga tévedt a Sarkvidékről a Szajnába

Tűzoltók követik nyomon a Szajnába tévedt Belugát Párizsban.

Egy szalámiról készített fotóval ejtette ámulatba követőit egy francia fizikus, amiről azt állította, hogy egy égitest

Egy szalámiról készített fotóval ejtette ámulatba követőit egy francia fizikus, amiről azt állította, hogy egy égitest

Eitenne Klein, francia fizikus és kutató egy szalámiról készített fotót posztolt az internetre, melyről azt állította, hogy a Naphoz legközelebbi csillagról készült, a Proxima Centauri-ról.

A mostohaanyát gyanúsították a 7 éves kisfiú eltűnésével

A mostohaanyát gyanúsították a 7 éves kisfiú eltűnésével

Máig megoldatlan rejtélyek.

Az orosz kormány hallgatott a Kistim katasztrófáról

Az orosz kormány hallgatott a Kistim katasztrófáról

Atomkatasztrófák, amelyeket megpróbáltak eltitkolni.

Egy unatkozó biztonsági őr, szemekkel dekorálta az 1 milliárd dollárt érő festményt

Egy unatkozó biztonsági őr, szemekkel dekorálta az 1 milliárd dollárt érő festményt

Több mint 1 millió Ft-os kárt okozott egy orosz biztonsági őr, aki unalmában rongált.

A barátja hallgatta végig Angela Marie Hammond elrablását

A barátja hallgatta végig Angela Marie Hammond elrablását

Segélyhívások, amelyeket diszpécserek vagy civilek kaptak.

Megölték a gyerekeket, mert zombinak hitték őket

Megölték a gyerekeket, mert zombinak hitték őket

Tragikus eltűnések, amelyek mindenkit sokkoltak.

http://ujhazak.com