Hol a határ sötét fantázia és kannibalizmus között?
Folytatódik az egész világon nagy felháborodást keltő per, amelynek során a kannibalizmust tervezgető New York-i exrendőr, Gilberto Valle egyre sötétebb tervei kerülnek napvilágra. A védelem válasza a vádakra az, hogy minden Valle fantáziájában játszódott csak le, nem akarta végrehajtani terveit.
Gilberto Valle Facebook fotója
A részletek egyre zavarosabbak és felkavaróak, de nem is emiatt tartják érdekesnek az esetet, hanem mert rávilágít arra a problémára, hogy hol a határ a sötét fantáziálás és valós bűncselekmény között.
Az előzményekről: Gilberto Valle-t azzal vádolják, hogy rendőrségi adatbázisok felhasználásával tervezte meg potenciális áldozatai elrablását, megerőszakolását, megfőzését és a kannibalizmust.
A becsavarodott rendőrre elvált felesége riasztotta annak kollégáit, miután számítógépén megtalálta a tervek részleteit. A nyomozók a gépen legalább száz nő fényképes adataira leltek, melyeket rendőrségi adatbázisokból gyűjtött össze. A rendőrök továbbá megtalálták azokat a chat- és email üzeneteket, melyekből kiderült, hogy a férfi másokkal is megvitatta terveit. Valle elfogása előtt ráadásul már találkozott is egyik potenciális áldozatával.
„Ebben az országban bűn az, ha valaki bűncselekményt tervez.” – nyilatkozta Joe DeMarco, egy new york-i cyber bűnözésre specializálódott ügyvédi iroda szakértője. „Ha beleegyezünk egy kiló kokain vásárlásába és annak kis zacskókba porciózásába, még ha ezt végül nem is tesszük meg, olyan összeesküvésnek minősül tettünk, amely sérti az Egyesült Államok törvényeit, és ami miatt hosszú-hosszú időre kerülhetünk rács mögé… Szeretjük megelőzni a bűncselekményt, mielőtt az megtörténne. ”
Marcus Asner a manhattani Arnold és Porter ügyvédi iroda partnere szerint viszont a büntetőjog nem üldözhet fantáziákat, hiszen világosan elkülöníti a bűncselekményt és a bűncselekmény tervezését.
„Tegyük fel, hogy közvetlenül a lövés előtt még nem tudod, hogy valaki a célkeresztben van. Meghúzod a ravaszt, ezzel megölöd azt, aki ott állt. De te nem tudtál róla, hogy ott áll, ebben az esetben nem vagy bűnös, hiszen baleset volt. Ugyanakkor, ha te lősz valamire, amiről azt gondolod, hogy egy ember és meg szeretnéd ölni azt az embert, de az ember valójában nincs ott, senki sem hal meg. Tehát a bűn valódi elkövetése, az akció nem történt meg. Ezt ugyanakkor gyilkossági kísérletnek hívjuk és ez már bűncselekmény.”
A valóság ugyanakkor homályos. A kulcskérdés, ami ilyen nehéz esetekben segít dönteni, hogy a gyanúsított megteszi-e a fontos és lényegi lépést a bűncselekmény elkövetésének érdekében.
„Vegyük a 2005-ös Állam kontra Joseph Zito ügyet. Zito gyakran lépett kapcsolatba fiatal lányokkal a neten. Egy alkalommal egy FBI ügynökkel kezdett chetelni, akit szintén fiatal lánynak hitt. A kormány tudta ki ő valójában és mit csinál, de nem tartóztatta le, amíg Zito valójában be nem ült a kocsijába – csomagtartójában egy rakás szexuális segédeszközzel –, és el nem hajtott a megbeszélt találka helyszínére. Biztosak akartunk lenni, hogy a fickó megteszi a fontos lépést.” – mondta Asner.
A Valléval kapcsolatos viták főleg arról szólnak, hogy mennyire volt konkrét a tervezett bűncselekményekkel kapcsolatos kommunikációjában.
„Ő nem csak általánosságban beszélt kannibalizmusról, hanem konkrét embereket nevezett meg!” – mondta DeMarco.
Az internet pedig csak bonyolítja a „de hiszen én csak színleltem” védekezést.
„Az internetes környezet lehetővé teszi a hasonló érdeklődési körű emberek számára – legyen az érdeklődési kör a bélyeggyűjtés vagy a kannibalizmus –, hogy megtalálják egymást, akár globálisan, és ha úgy szeretnék, akkor névtelenül. ” – teszi hozzá DeMarco. – „Így könnyebb megerősítést kapniuk. Úgy érezhetik, nincsenek egyedül, így már nem is furcsa vagy szokatlan, amit tesznek.”
Ez a jóváhagyás vezet a megerősítésig. Tehát akit csak a bélyeggyűjtés érdekel, és talál társakat, könnyen alakíthat egy bélyeggyűjtő klubot. De ha a tárgy valami olyan, amit a társadalom helytelenít, a fenti jóváhagyás segít megerősíteni emberünkben azt az érzést, amellyel már átlépheti azt a határt, amit egyébként nem tenne meg.
Asner szerint „a rendkívül nehéz kérdés az, hogy hol a határ és honnantól hibáztatható és bűn a fantázia? Alapjában véve ez morális ítélet. És gyakran az esküdtszéknek kell kitalálni, hol a határ. ”
Forrás: Discovery.com
Gilberto Valle Facebook fotójaA részletek egyre zavarosabbak és felkavaróak, de nem is emiatt tartják érdekesnek az esetet, hanem mert rávilágít arra a problémára, hogy hol a határ a sötét fantáziálás és valós bűncselekmény között.
Az előzményekről: Gilberto Valle-t azzal vádolják, hogy rendőrségi adatbázisok felhasználásával tervezte meg potenciális áldozatai elrablását, megerőszakolását, megfőzését és a kannibalizmust.
A becsavarodott rendőrre elvált felesége riasztotta annak kollégáit, miután számítógépén megtalálta a tervek részleteit. A nyomozók a gépen legalább száz nő fényképes adataira leltek, melyeket rendőrségi adatbázisokból gyűjtött össze. A rendőrök továbbá megtalálták azokat a chat- és email üzeneteket, melyekből kiderült, hogy a férfi másokkal is megvitatta terveit. Valle elfogása előtt ráadásul már találkozott is egyik potenciális áldozatával.
„Ebben az országban bűn az, ha valaki bűncselekményt tervez.” – nyilatkozta Joe DeMarco, egy new york-i cyber bűnözésre specializálódott ügyvédi iroda szakértője. „Ha beleegyezünk egy kiló kokain vásárlásába és annak kis zacskókba porciózásába, még ha ezt végül nem is tesszük meg, olyan összeesküvésnek minősül tettünk, amely sérti az Egyesült Államok törvényeit, és ami miatt hosszú-hosszú időre kerülhetünk rács mögé… Szeretjük megelőzni a bűncselekményt, mielőtt az megtörténne. ”
Marcus Asner a manhattani Arnold és Porter ügyvédi iroda partnere szerint viszont a büntetőjog nem üldözhet fantáziákat, hiszen világosan elkülöníti a bűncselekményt és a bűncselekmény tervezését.
„Tegyük fel, hogy közvetlenül a lövés előtt még nem tudod, hogy valaki a célkeresztben van. Meghúzod a ravaszt, ezzel megölöd azt, aki ott állt. De te nem tudtál róla, hogy ott áll, ebben az esetben nem vagy bűnös, hiszen baleset volt. Ugyanakkor, ha te lősz valamire, amiről azt gondolod, hogy egy ember és meg szeretnéd ölni azt az embert, de az ember valójában nincs ott, senki sem hal meg. Tehát a bűn valódi elkövetése, az akció nem történt meg. Ezt ugyanakkor gyilkossági kísérletnek hívjuk és ez már bűncselekmény.”
A valóság ugyanakkor homályos. A kulcskérdés, ami ilyen nehéz esetekben segít dönteni, hogy a gyanúsított megteszi-e a fontos és lényegi lépést a bűncselekmény elkövetésének érdekében.
„Vegyük a 2005-ös Állam kontra Joseph Zito ügyet. Zito gyakran lépett kapcsolatba fiatal lányokkal a neten. Egy alkalommal egy FBI ügynökkel kezdett chetelni, akit szintén fiatal lánynak hitt. A kormány tudta ki ő valójában és mit csinál, de nem tartóztatta le, amíg Zito valójában be nem ült a kocsijába – csomagtartójában egy rakás szexuális segédeszközzel –, és el nem hajtott a megbeszélt találka helyszínére. Biztosak akartunk lenni, hogy a fickó megteszi a fontos lépést.” – mondta Asner.
A Valléval kapcsolatos viták főleg arról szólnak, hogy mennyire volt konkrét a tervezett bűncselekményekkel kapcsolatos kommunikációjában.
„Ő nem csak általánosságban beszélt kannibalizmusról, hanem konkrét embereket nevezett meg!” – mondta DeMarco.
Az internet pedig csak bonyolítja a „de hiszen én csak színleltem” védekezést.
„Az internetes környezet lehetővé teszi a hasonló érdeklődési körű emberek számára – legyen az érdeklődési kör a bélyeggyűjtés vagy a kannibalizmus –, hogy megtalálják egymást, akár globálisan, és ha úgy szeretnék, akkor névtelenül. ” – teszi hozzá DeMarco. – „Így könnyebb megerősítést kapniuk. Úgy érezhetik, nincsenek egyedül, így már nem is furcsa vagy szokatlan, amit tesznek.”
Ez a jóváhagyás vezet a megerősítésig. Tehát akit csak a bélyeggyűjtés érdekel, és talál társakat, könnyen alakíthat egy bélyeggyűjtő klubot. De ha a tárgy valami olyan, amit a társadalom helytelenít, a fenti jóváhagyás segít megerősíteni emberünkben azt az érzést, amellyel már átlépheti azt a határt, amit egyébként nem tenne meg.
Asner szerint „a rendkívül nehéz kérdés az, hogy hol a határ és honnantól hibáztatható és bűn a fantázia? Alapjában véve ez morális ítélet. És gyakran az esküdtszéknek kell kitalálni, hol a határ. ”
Forrás: Discovery.com
Hozzászólások