Mali: 20 ezer gyerek dolgozik aranybányákban
Míg a hatalmas területű Mali északi részén fegyverropogás hallható, addig az ország déli részén 45 fokos hőségben férfiak, nők és gyerekek bányásszák az aranyat.
Mindez Kéniéba mellett, a fővárostól, Bamakótól mintegy 400 kilométernyire. A férfiak ásnak és a földdel teli zsákokat cipelik a folyóhoz, ahol az asszonyok az aranymosás nem éppen könnyű mesterségét végzik. Utóbbiak sokszor hátukon egy újszülöttel, kétrét görnyedve mossák a földet abban reménykedve, hogy szerencséjük lesz és a föld között arany is akad.
Sokszor előfordul, hogy higanyt is cseppentenek a sáros masszába, ez segít elválasztani az aranyat, ugyanakkor megmérgezi a vizet. Ezzel persze, nem sokat törődnek, hiszen a megélhetésük függ a teljesítménytől…
A fizetség egy zsák földért 0,76 euró. Ez „fedezi” a bányász és a hordár munkáját is. A gyerekek egy része itt dolgozik, feltéve, ha már elég erős a munkához. A kisebbek vagy gyengébbek a nőknek segítenek a mosásnál. Szinte megállás nélkül dolgoznak.
Éjszaka, hogy megfeledkezzenek a körülményekről a férfiak isznak, és közben csodás meggazdagodásról szóló történeteket mesélnek egymásnak. Persze, sejthető, hogy ezek 99 százaléka nem igaz, de legalább reményt ad, a másnap 45 fokos hőségben végzendő robothoz.
Ha valaki tényleg talál aranyat, eladja azt a helyi kereskedőnek, aki Mali hadseregének katonáit alkalmazza testőrként. Az arany a fővárosba kerül: 1 gramm 18 karátos aranyért 40 eurót fizetnek. Ez már igazi vagyonnak számít az országban.
Arany pedig van elég. Mali egyetlen év alatt (!) Afrika harmadik legnagyobb aranytermelője lett Dél-Afrika és Ghána után. Tódulnak ide az emberek a közeli, de a távolabbi afrikai országokból is. A külföldi szervezetek tiltakozása pedig hiábavaló, minden megy tovább, ahogy addig, hisz valamiből meg kell élni. Az arany pedig csodálatos élet vízióját varázsolja a koldusszegény emberek elé. Az álom beteljesüléséhez pedig kell a 20 ezer gyerekmunkás is…
Forrás: afriPORT
Mindez Kéniéba mellett, a fővárostól, Bamakótól mintegy 400 kilométernyire. A férfiak ásnak és a földdel teli zsákokat cipelik a folyóhoz, ahol az asszonyok az aranymosás nem éppen könnyű mesterségét végzik.
Sokszor előfordul, hogy higanyt is cseppentenek a sáros masszába, ez segít elválasztani az aranyat, ugyanakkor megmérgezi a vizet. Ezzel persze, nem sokat törődnek, hiszen a megélhetésük függ a teljesítménytől…
A fizetség egy zsák földért 0,76 euró. Ez „fedezi” a bányász és a hordár munkáját is. A gyerekek egy része itt dolgozik, feltéve, ha már elég erős a munkához. A kisebbek vagy gyengébbek a nőknek segítenek a mosásnál. Szinte megállás nélkül dolgoznak.
Éjszaka, hogy megfeledkezzenek a körülményekről a férfiak isznak, és közben csodás meggazdagodásról szóló történeteket mesélnek egymásnak. Persze, sejthető, hogy ezek 99 százaléka nem igaz, de legalább reményt ad, a másnap 45 fokos hőségben végzendő robothoz.
Ha valaki tényleg talál aranyat, eladja azt a helyi kereskedőnek, aki Mali hadseregének katonáit alkalmazza testőrként. Az arany a fővárosba kerül: 1 gramm 18 karátos aranyért 40 eurót fizetnek. Ez már igazi vagyonnak számít az országban.
Arany pedig van elég. Mali egyetlen év alatt (!) Afrika harmadik legnagyobb aranytermelője lett Dél-Afrika és Ghána után. Tódulnak ide az emberek a közeli, de a távolabbi afrikai országokból is. A külföldi szervezetek tiltakozása pedig hiábavaló, minden megy tovább, ahogy addig, hisz valamiből meg kell élni. Az arany pedig csodálatos élet vízióját varázsolja a koldusszegény emberek elé. Az álom beteljesüléséhez pedig kell a 20 ezer gyerekmunkás is…
Forrás: afriPORT
Hozzászólások