5 szóból megérthetjük a világot
Nem kell nemzetközi tanulmányokat folytatnunk ahhoz, hogy megértsük a világot, amiben élünk.
Mintha kifordult volna a sarkaiból a világ az elmúlt időben, hiszen a médiából mást sem hallunk csak terrorizmust, harcokat, Iszlám Államot, Szíriát, korrupt, cselekedni képtelen politikusakat, menekültválságot, illegális bevándorlást.
Sokan már nem is értik, hogy mi miért történik, pedig nem kell nemzetközi tanulmányokat elsajátítanunk ahhoz, hogy megértsük a világunkat, ugyanis öt szó tökéletesen elmagyarázza, hogy mi folyik a Földön.
Sőt, ha jobban belegondolunk, akkor elég három fogalom, ha elfogadjuk a diplomatákra vonatkozó megállapítást, amely szerint a félelem, kapzsiság és tévedés jellemzi őket, de inkább lássuk az öt fogalmat!
Szociális szerkezet: Gyakori, hogy eltérő és változó normák szerint kapcsolódnak az államok és a nemzetközi szervezetek. Egy amerikai például másképpen értelmezi a rabszolgaság fogalmát, mint egy európai, a szocializmus pedig mást jelent a dánoknak, mint a magyaroknak. De, hogy egy aktuális témánál maradjunk, egy afgán nem úgy viszonyul a nőkhöz, mint egy európai.
Leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk, hogy a fizikai valóság és a dolgok értelmezése két külön dolog, vagyis ebből nem szerencsés szövetségek fognak kialakulni, hanem félreértések, félelem és hülyeségek.
Hatalmi egyensúly: Mindenki azt vizsgálja, hogy mennyivel erősebb vagy gyengébb nála a másik. Annak érdekében, hogy elérjék a kívánatos szintet, vannak, akik szövetségre lépnek egymással, míg másik harcolnak.
Ez egyfajta globális libikóka, amelyen jobb kerülni a hirtelen mozdulatokat, mert könnyen előfordulhat, hogy szuperhatalomnak nézünk egy államot, ami megelőző háborút indít, míg lebecsüljük a felemelkedőket. Itt megint visszaköszön a félelem és a hülyeség.
Anarchia: A belügyekkel ellentétben, a külpolitikában nem létezik olyan, hogy egyetlen központi hatalom. A világon nincs olyan szerv, amelynek az lenne a munkája, hogy tegyen igazságot a civakodó államok között, esetlen segítsen katasztrófa idején.
A világ különböző államai, tehát úgy dolgozhat a saját jólétén, ahogy neki tetszik, ám ez nem zárja ki az együttműködést, vagy önfeláldozás lehetőségét. Szerencsére még elmondhatjuk, hogy a legtöbb állam a saját biztonságára törekszik.
Tévedés: Hiába vannak sokat látott diplomaták, kitanított elemzők, híres titkosszolgálatok az államelnökök szolgálatában, mert olykor becsúszik egy-egy tévedés, rossz döntés. Előfordulhat, hogy egy állam tévedésből agressziónak nézi egy másik állam viselkedését, vagy nem látják, hogy csak blöfföl a másik.
Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a döntéshozók is emberek, akik ugyanúgy féltik a karrierjüket, mint egy irodista, ők sem alszanak, ha egész éjjel üvölt a gyerekük, és ők is szenvednek, ha szakítanak velük.
Viszonylagos előny: Avagy komparatív előny. A közgazdasági tétel szerint, ha két ország ugyanolyan terméket készít, akkor annak lesz nagyobb a kibocsátása, amelynek a termelése hatékonyabb.
A szabály nagyon egyszerűnek hangzik, de az alkalmazást mégis évszázadokig tartott megtanulni. Ha ez nincs, akkor nem érthetjük meg a globalizációt, a nemzetközi kereskedelmi hálózatot, ami kapzsiságot is jelent.
(Forrás: globoport.hu)
Mintha kifordult volna a sarkaiból a világ az elmúlt időben, hiszen a médiából mást sem hallunk csak terrorizmust, harcokat, Iszlám Államot, Szíriát, korrupt, cselekedni képtelen politikusakat, menekültválságot, illegális bevándorlást.Sokan már nem is értik, hogy mi miért történik, pedig nem kell nemzetközi tanulmányokat elsajátítanunk ahhoz, hogy megértsük a világunkat, ugyanis öt szó tökéletesen elmagyarázza, hogy mi folyik a Földön.
Sőt, ha jobban belegondolunk, akkor elég három fogalom, ha elfogadjuk a diplomatákra vonatkozó megállapítást, amely szerint a félelem, kapzsiság és tévedés jellemzi őket, de inkább lássuk az öt fogalmat!
Szociális szerkezet: Gyakori, hogy eltérő és változó normák szerint kapcsolódnak az államok és a nemzetközi szervezetek. Egy amerikai például másképpen értelmezi a rabszolgaság fogalmát, mint egy európai, a szocializmus pedig mást jelent a dánoknak, mint a magyaroknak. De, hogy egy aktuális témánál maradjunk, egy afgán nem úgy viszonyul a nőkhöz, mint egy európai.
Leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk, hogy a fizikai valóság és a dolgok értelmezése két külön dolog, vagyis ebből nem szerencsés szövetségek fognak kialakulni, hanem félreértések, félelem és hülyeségek.
Hatalmi egyensúly: Mindenki azt vizsgálja, hogy mennyivel erősebb vagy gyengébb nála a másik. Annak érdekében, hogy elérjék a kívánatos szintet, vannak, akik szövetségre lépnek egymással, míg másik harcolnak.
Ez egyfajta globális libikóka, amelyen jobb kerülni a hirtelen mozdulatokat, mert könnyen előfordulhat, hogy szuperhatalomnak nézünk egy államot, ami megelőző háborút indít, míg lebecsüljük a felemelkedőket. Itt megint visszaköszön a félelem és a hülyeség.
Anarchia: A belügyekkel ellentétben, a külpolitikában nem létezik olyan, hogy egyetlen központi hatalom. A világon nincs olyan szerv, amelynek az lenne a munkája, hogy tegyen igazságot a civakodó államok között, esetlen segítsen katasztrófa idején.A világ különböző államai, tehát úgy dolgozhat a saját jólétén, ahogy neki tetszik, ám ez nem zárja ki az együttműködést, vagy önfeláldozás lehetőségét. Szerencsére még elmondhatjuk, hogy a legtöbb állam a saját biztonságára törekszik.
Tévedés: Hiába vannak sokat látott diplomaták, kitanított elemzők, híres titkosszolgálatok az államelnökök szolgálatában, mert olykor becsúszik egy-egy tévedés, rossz döntés. Előfordulhat, hogy egy állam tévedésből agressziónak nézi egy másik állam viselkedését, vagy nem látják, hogy csak blöfföl a másik.
Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a döntéshozók is emberek, akik ugyanúgy féltik a karrierjüket, mint egy irodista, ők sem alszanak, ha egész éjjel üvölt a gyerekük, és ők is szenvednek, ha szakítanak velük.
Viszonylagos előny: Avagy komparatív előny. A közgazdasági tétel szerint, ha két ország ugyanolyan terméket készít, akkor annak lesz nagyobb a kibocsátása, amelynek a termelése hatékonyabb.
A szabály nagyon egyszerűnek hangzik, de az alkalmazást mégis évszázadokig tartott megtanulni. Ha ez nincs, akkor nem érthetjük meg a globalizációt, a nemzetközi kereskedelmi hálózatot, ami kapzsiságot is jelent.
(Forrás: globoport.hu)
Hozzászólások