A brazíliai atomkatasztrófa, amit hajléktalanok követtek el!
A csernobili atomkatasztrófára egy évre 1987-ben a Brazíliai Goiânia városában tolvajok számára írható az a sugárfertőzés, amely sok embert érintett.
Az incidenst szokás nevezni a Csernobil utáni második legnagyobb atomkatasztrófának, mert a radioaktív anyaggal 112 ezer ember érintkezhetett.Brazíliában 1987-ben Goiânia városában hajléktalan tolvajok egy elhagyatott kórházából szétszedtek egy általuk lopott radioaktív terápiás gépet. A sugárzó forrást tovább adták egymás között!
A billiárdgolyó nagyságnyi gömb alakú alkatrész cézium-137 es izotópot tartalmazott, ami a gamma sugarak mellett szép kékes fényt is kibocsátott. Ez nagyon megtetszett a hajléktalan tolvajoknak. Üzletet is csináltak belőle, mert kézről kézre járt. Az áldozatok közül volt olyan is, aki testére kent a kékes fényt kibocsátó porból, ami a gömb felületén volt.
A sugárterhelésbe 4-en belehaltak és 249-esn súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Ezeknek az embereknek is az életébe került a radioaktív anyaggal való érintkezés. Ezzel az anyaggal összesen 112 ezer ember érintkezett, ezért nevezik az esetet Csernobil második nukleáris katasztrófájának a goiâniai incidenst.
Üggyel kapcsolatos bírósági intézkedések
A brazíliai Goiâniaban az Instituto Goiano de Radioterapia (IGR) egy speciális radioterápiás intézet volt. Az intézmény 1985-ben új helyre költözött és az 1977-ben vásárolt cézium-137-et pedig maguk után hagyták a régi épületben.
Az IGR és a Society of Saint Vincent de Paul szervezet vitában állt a telephely tulajdonjogáról. 1986 szeptemberében a bíróság kimondta, hogy az elhagyatott radioaktív tárgyról tudnak. A bírósági viták miatt, azonban a rendőrség megakadályozta, hogy az IGR igazgatója elvigye a cézium-137-et tartalmazó radioaktív terápiás gépet. Ekkor ő figyelmeztette a jótékonysági szervezetet, hogy „övék a felelősség a cézium bomba miatt”!
Az IGR több ízben is írt a brazíliai atomenergia-bizottságnak, mert fel akarták hívni figyelmüket a radioterápiás gép veszélyeire. A radioaktív forrást ennek ellenére sem tudták elvinni a bírósági végzés miatt, ami megtiltotta annak elszállítását.
Az épületet őrző biztonsági ember 1987 szeptember 13-án beteget jelentett, hogy a moziba lévő premiert, a Herbie Goes Bananas című filmet megnézhesse a moziban. Roberto dos Santos Alves és Wagner Mota Pereira pont ezen a napon behatolt a már részben lebontott épületbe és megtalálták a radioaktív terápiás gépet. Azt gondolták, hogy sokat fognak rajta keresni. Ezért kitalicskázták, majd szépen lassan elkezdték szétszedni.
A „kincs” megtalálása után mindkettejüknél súlyos hányás jelentkezett az erős sugárterhelés miatt. Ennek ellenére a gépet tovább bontották. Másnap Pereira a kórházban kötött ki szédülés és hányás miatt. Az égési sérülések is megjelentek rajta. Alves e közben a gépet szétszedte és megtalálta a „legnagyobb kincset” a cézium kapszulát. Súlyos sugárterhelést kapott, amelynek következtében jobb karja fekélyes lett és idővel amputálni kellett.
A ragyogó fényt kibocsátó kék kapszula elkápráztatta a tudatlan embereket
A kapszulát részben sikerült szétszedni, amelyből gyönyörű kék fény jött ki. Alves először azt hitte, hogy lőpor tartalma van, ezért megpróbálta meggyújtani, de az nem reagált. Ezt követően a gép alkatrészeit eladta egy közelben lévő roncstelepen. A telep tulajdonosa rátalált a kék fényt kibocsátó kapszulára, majd hazavitte, mert meg volt róla győződve, hogy annak mágikus hatalma van. A bontó tulajdonosa meg is hívta rokonait, barátait, hogy nézzék meg, hogy miféle kincset talált. Pénzt ajánlott annak, aki tovább tudta bontani a radioaktív tárgyat. Darabjaiból felesége számára szeretett volna gyűrűt készíteni.
Az egyik barátjának végre sikerült szeptember 21-én csavarhúzó segítségével rizsszem nagyságúra bontani. Ezeknek egy részét eltette és bátyjának is adott belőle. A többit a roncstelep tulajdonosa megtartotta magának, aki tovább osztogatta barátainak és családtagjainak. A férfi szegény felesége még aznap beteg lett. Testvére lánya pedig meghalt, mert ő közvetlenül testére kente az anyagot és szendvicsébe is belekerült.
A roncs tovább pusztított, mert megmaradó alkatrészeit tovább adták szeptember 25-én egy másik roncskereskedőnek.
Az előző roncskereskedő felesége, Gabriela Maria Ferreira, aki már rosszul lett az anyagtól, azt tapasztalta, hogy környezetében egyre több ember megbetegszik. A lopás után két héttel visszaszerezte a súlyosan sugárzó anyagot, majd tömegközlekedési eszközön egy zacskóban zárolva elvitte bevizsgáltatni.
A cézium 137-et egy orvos mérte be szeptember 29-én, aki további lépéseket tett. Jelentést adott az illetékes hatóságoknak.
Gabriela Maria FerreiraA csapat legértelmesebben gondolkodó embere Gabriela Maria Ferreira tett pontot a katasztrófa végére, aki egy hónap múlva meghalt az erős sugárterheléstől. A roncstelep két munkatársa és a radioaktív port testére kenő 6 esztendős kislány is követte őket.
Forrás: index
Hozzászólások