A diktátorok sötét titkai
Mit rejtegetett Husszein, Ceausescu és a többi híres diktátor?
Egy ország elvezetése hatalmas feladat, ami könnyen az ember fejébe szállhat, és odajuthat, hogy hiába választották meg demokratikusan, végül valódi diktátorrá változik. A történelemből, de napjainkból is említhetünk olyan vezetőket, akik a semmiből jöttek, de nyomot akartak hagyni az országukon, a világ történelemében, miközben próbálták elrejteni a sötét titkaikat.
Szaddám Husszein: Irak ötödik elnöke 1979-ben került hatalomra és 2003-ig irányította az országot. A diktátor nagyszerűen értett ahhoz, hogy erősítse a saját kultuszát. Nagyon sok festmény, szobor és egyéb művészeti alkotás készült róla.
Ezeknek az ábrázolásoknak a célja az volt, hogy idealizálja a nép szemében Husszeint, akinek a politikai akaratát kételkedés nélkül fogadják el. Amikor a diktátor a népszerűsége csúcsán járt, akkor különböző öltözetekben, például beduinként, festették le. A képek mindenhol ott voltak egész Irakban.
Husszein másik mániája az volt, hogy a saját vérével akarta megíratni a Koránt, hogy ezzel fejezze ki a háláját Allahnak, amiért megóvta az életét. A cél érdekében 27 liternyi vért adományozott, ám Allah egy idő után megunta a diktátor életének védelmét.
Nicolae Ceausescu: A román államfőt (1967-1989) a feleségével, Elenával együtt ítélték halálra, ugyanis népirtás és illegális vagyonszerzés vádjában bűnösnek találta őket a bíróság. Ceausescu, amikor Románia élére választották, a Kárpátok Géniusza nevet adta magának, és királyi jogart készíttetett. Salvador Dali táviratban gratulált a diktátornak, amiért feltalálta az Elnöki Jogart.
Ceausescu azzal biztosította be a hatalmát, hogy a legfontosabb kormányzati helyeket a rokonaival töltötte fel. A hivatalos portréja fénykorában, 40 esztendősen készült el, és Ceausescu a haláláig ezt a képet használta.
Kim Dzsong Il: 1994 és 2011 között volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kedves Vezetője, aki az apjától, Kim Ir Szentől örökölte meg a személyi kultuszt, amit próbált erősíteni, építeni. Ezt a célt sikerült elérnie, hiszen a nép istenként imádta.
A koreaiak olyan szinten hittek a diktátor képességeiben, hogy biztosak voltak abban, hogy Dzsong Il aktuális hangulata befolyásolja a napi időjárást. Az istenkultusz akkor dőlt meg, amikor 2008-ban nem lehetett tovább cáfolni a diktátor egészségével kapcsolatos pletykákat.
Dzsong Il nem jelent meg az olimpiai fáklyaceremónián, ezért a kormány elismerte, hogy a Vezető agyvérzést kapott. Állítólag régóta dublőr helyettesítette a diktátort azért, hogy ezzel táplálják tovább a halhatatlansága illúzióját.
Joszif Visszarionovics Sztálin: 1925 és 1953 között volt a Szovjetunió első embere. A hivatali ideje alatt több millió ember halála száradt a lelkén, ugyanis Sztálin abban hitt, hogy a rettegés és a kontroll biztosítja a vezetői hatalmát.
A diktátor zseniálisan építette ki a személyi kultuszát. Utcákat, tereket neveztek el róla, és még életében létrehozta a Sztálin díjat és a Sztálin Békedíjat. A diktátor kedvelte, ha különböző nevekkel illették. Az egyik kedvence az Emberiség Briliáns Géniusza volt.
Sztálin esetében az irónia az, hogy valójában azt akarta elérni, hogy a nagy emberek szerénysége miatt emlékezzenek rá. Ennek ellenére rengeteg művészeti alkotást, könyvet, festményt, filmet rendelt, amiben úgy tüntette fel magát, mintha a népet támogatná.
A diktátornak volt egy dublőre, Rasid, aki a második világháború után jelent meg a különböző eseményeken, mert Sztálin egészsége romlani kezdett.
Leonyid Iljics Brezsnyev: 1964 és 1982 között volt a Szovjet Kommunista Párt főtitkára. Az oroszok a mai napig úgy vélik, hogy Brezsnyev a XX. század legnépszerűbb orosz politikusa, pedig az ő hivatali ideje alatt kezdett stagnálni a szovjet gazdaság.
Brezsnyev igazi hiú személyiség volt. Képes volt elismerni a saját nagyságát, és sorban kirúgta azokat, akik nem vették észre a zsenialitását. Rajongott a státuszszimbólumokért, főleg a kitüntetésekért, amiből több, mint százat kapott, pedig sokat meg sem érdemelt. Emellett, az elsősorban külföldi államfőktől kapott, gyors autókat is imádta.
Néró: Az ókori Róma diktátora, akiről több történész azt állította, hogy miatta tombolt hat napig tűzvész Rómában, ugyanis állítólag egy új palota számára akart egy kis területet kiüríteni, ráadásul olajjal öntötte le és gyújtotta fel a keresztényeket, hogy este fáklyafény mellett vacsorázhasson. A saját anyját és mostohatestvérét is megölette.
Néró egója határtalan volt. Egyszer például az Olimpián is indult, ám a szekérhajtásba majdnem belehalt, mert kizuhant a szerkezetből. Dalokat írtak róla, a nép legnagyobb örömére, ám végül Néró a saját életét is elvette, mert azt hitte, hogy közellenségnek kiáltják ki.
Moammer Kadhafi: Nagyon szegény családból, egy beduin kecskepásztor fiaként indult Líbia forradalmárja és politikusa. Kadhafi rohamtempóval haladt a hatalom felé, miközben a nép előtt próbálta fenntartani a szerénységét, ami a ruhatárára nem terjedt ki.
Líbiában úgy tekintettek rá, mint egy komoly, istenfélő családapára, ám ennek a képnek ellentmondtak azok a pletykák, amelyek arról szóltak, hogy valójában mi zajlik a Tripoli melletti lakókomplexum ajtói mögött.
Egy francia újságíró azt állította, hogy Kadhafi folyamatosan nőket keresett, a saját háremébe hurcolt nőket pedig kínozta és megerőszakolta, sőt, a testőrei is sokszor rámászott. A Zenga Zenga partijai ihlették meg Berlusconi afrikai témájú szexpartijait, ugyanis Kadhafi személyesen inspirálta az olasz miniszterelnököt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Egy ország elvezetése hatalmas feladat, ami könnyen az ember fejébe szállhat, és odajuthat, hogy hiába választották meg demokratikusan, végül valódi diktátorrá változik. A történelemből, de napjainkból is említhetünk olyan vezetőket, akik a semmiből jöttek, de nyomot akartak hagyni az országukon, a világ történelemében, miközben próbálták elrejteni a sötét titkaikat.
Szaddám Husszein: Irak ötödik elnöke 1979-ben került hatalomra és 2003-ig irányította az országot. A diktátor nagyszerűen értett ahhoz, hogy erősítse a saját kultuszát. Nagyon sok festmény, szobor és egyéb művészeti alkotás készült róla.Ezeknek az ábrázolásoknak a célja az volt, hogy idealizálja a nép szemében Husszeint, akinek a politikai akaratát kételkedés nélkül fogadják el. Amikor a diktátor a népszerűsége csúcsán járt, akkor különböző öltözetekben, például beduinként, festették le. A képek mindenhol ott voltak egész Irakban.
Husszein másik mániája az volt, hogy a saját vérével akarta megíratni a Koránt, hogy ezzel fejezze ki a háláját Allahnak, amiért megóvta az életét. A cél érdekében 27 liternyi vért adományozott, ám Allah egy idő után megunta a diktátor életének védelmét.
Nicolae Ceausescu: A román államfőt (1967-1989) a feleségével, Elenával együtt ítélték halálra, ugyanis népirtás és illegális vagyonszerzés vádjában bűnösnek találta őket a bíróság. Ceausescu, amikor Románia élére választották, a Kárpátok Géniusza nevet adta magának, és királyi jogart készíttetett. Salvador Dali táviratban gratulált a diktátornak, amiért feltalálta az Elnöki Jogart.Ceausescu azzal biztosította be a hatalmát, hogy a legfontosabb kormányzati helyeket a rokonaival töltötte fel. A hivatalos portréja fénykorában, 40 esztendősen készült el, és Ceausescu a haláláig ezt a képet használta.
Kim Dzsong Il: 1994 és 2011 között volt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kedves Vezetője, aki az apjától, Kim Ir Szentől örökölte meg a személyi kultuszt, amit próbált erősíteni, építeni. Ezt a célt sikerült elérnie, hiszen a nép istenként imádta.A koreaiak olyan szinten hittek a diktátor képességeiben, hogy biztosak voltak abban, hogy Dzsong Il aktuális hangulata befolyásolja a napi időjárást. Az istenkultusz akkor dőlt meg, amikor 2008-ban nem lehetett tovább cáfolni a diktátor egészségével kapcsolatos pletykákat.
Dzsong Il nem jelent meg az olimpiai fáklyaceremónián, ezért a kormány elismerte, hogy a Vezető agyvérzést kapott. Állítólag régóta dublőr helyettesítette a diktátort azért, hogy ezzel táplálják tovább a halhatatlansága illúzióját.
Joszif Visszarionovics Sztálin: 1925 és 1953 között volt a Szovjetunió első embere. A hivatali ideje alatt több millió ember halála száradt a lelkén, ugyanis Sztálin abban hitt, hogy a rettegés és a kontroll biztosítja a vezetői hatalmát.A diktátor zseniálisan építette ki a személyi kultuszát. Utcákat, tereket neveztek el róla, és még életében létrehozta a Sztálin díjat és a Sztálin Békedíjat. A diktátor kedvelte, ha különböző nevekkel illették. Az egyik kedvence az Emberiség Briliáns Géniusza volt.
Sztálin esetében az irónia az, hogy valójában azt akarta elérni, hogy a nagy emberek szerénysége miatt emlékezzenek rá. Ennek ellenére rengeteg művészeti alkotást, könyvet, festményt, filmet rendelt, amiben úgy tüntette fel magát, mintha a népet támogatná.
A diktátornak volt egy dublőre, Rasid, aki a második világháború után jelent meg a különböző eseményeken, mert Sztálin egészsége romlani kezdett.
Leonyid Iljics Brezsnyev: 1964 és 1982 között volt a Szovjet Kommunista Párt főtitkára. Az oroszok a mai napig úgy vélik, hogy Brezsnyev a XX. század legnépszerűbb orosz politikusa, pedig az ő hivatali ideje alatt kezdett stagnálni a szovjet gazdaság.Brezsnyev igazi hiú személyiség volt. Képes volt elismerni a saját nagyságát, és sorban kirúgta azokat, akik nem vették észre a zsenialitását. Rajongott a státuszszimbólumokért, főleg a kitüntetésekért, amiből több, mint százat kapott, pedig sokat meg sem érdemelt. Emellett, az elsősorban külföldi államfőktől kapott, gyors autókat is imádta.
Néró: Az ókori Róma diktátora, akiről több történész azt állította, hogy miatta tombolt hat napig tűzvész Rómában, ugyanis állítólag egy új palota számára akart egy kis területet kiüríteni, ráadásul olajjal öntötte le és gyújtotta fel a keresztényeket, hogy este fáklyafény mellett vacsorázhasson. A saját anyját és mostohatestvérét is megölette.Néró egója határtalan volt. Egyszer például az Olimpián is indult, ám a szekérhajtásba majdnem belehalt, mert kizuhant a szerkezetből. Dalokat írtak róla, a nép legnagyobb örömére, ám végül Néró a saját életét is elvette, mert azt hitte, hogy közellenségnek kiáltják ki.
Moammer Kadhafi: Nagyon szegény családból, egy beduin kecskepásztor fiaként indult Líbia forradalmárja és politikusa. Kadhafi rohamtempóval haladt a hatalom felé, miközben a nép előtt próbálta fenntartani a szerénységét, ami a ruhatárára nem terjedt ki.Líbiában úgy tekintettek rá, mint egy komoly, istenfélő családapára, ám ennek a képnek ellentmondtak azok a pletykák, amelyek arról szóltak, hogy valójában mi zajlik a Tripoli melletti lakókomplexum ajtói mögött.
Egy francia újságíró azt állította, hogy Kadhafi folyamatosan nőket keresett, a saját háremébe hurcolt nőket pedig kínozta és megerőszakolta, sőt, a testőrei is sokszor rámászott. A Zenga Zenga partijai ihlették meg Berlusconi afrikai témájú szexpartijait, ugyanis Kadhafi személyesen inspirálta az olasz miniszterelnököt.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások