A legidegesítőbb tények, amiket csak a tömegközlekedéssel utazók érthetnek

A fővárosi közlekedésben részvevők naponta találkozhatnak az alábbi jelenségekkel. Ha kénytelenek vagyunk a BKK-val utazni, akkor ismerjük az érzést, amikor reggel remek hangulatban kilépünk az utcára, de mire megérkezünk a célunkhoz, már legszívesebben a hajunkat tépnénk, az első dolgunk pedig az, hogy elmeséljük, hogy már megint milyen dühítő élményekkel gazdagodtunk a villamos, metró, busz vagy a troli miatt.

Ilyen negatív élmény lehet a késő járat, a túl lassan totyogó utastárs, vagy a büdös hajléktalan, aki megint fellógott a járatra. Habár a tapasztalatok sokfélék lehetnek, mégis biztos, hogy a következő szituációk már előfordultak velünk, ha BKK-val közlekedünk.

Valakinek a fél élettörténetét megismerhetjük: Nem azt mondjuk, hogy ne telefonáljon senki tömegközlekedés közben, de miért kell olyan hangerővel beszélni, hogy mindenki kristálytisztán hallja az illető fél életét?

Ennél is kínosabb, amikor az utas lehordja a sárgaföldig a beszélgetőpartnerét, majd a vonal bontása után még félhangosan szidja szerencsétlent, aki biztos valami nagy bűnt követett el, ám az akkor sem tartózik idegenekre.

A mozgólépcsők: A „KÉRJÜK ÁLLJON JOBBRA” felirat okkal került ki, hiszen vannak olyan utasok, akiknek nem elég gyors a mozgólépcső, mert például rohannak, hogy elérjék a vonatot, késésben vannak, vagy csak utálnak állni és várni, hogy leérjen a mozgólépcső. Hagyjuk őket haladni!

Satufék: Gyakori, hogy amikor végre leszállunk a járatról, és a tömeggel haladnánk, valaki egyszer csak befékez, mert például nem tudja, hogy hol van, merre kell mennie, vagy a telefonját nyomkodja. Ilyenkor csak a gyors reflexek menthetnek meg attól, hogy nekimenjünk az illetőnek. A legszebb, amikor még neki áll feljebb. Az ajtónálló: Nagyon idegesítő, amikor mások beállnak az ajtó elé, pedig bőven van hely, tehát nincsenek rákényszerülve erre. Tegyük meg magunkért és a többi utasért, hogy hagyjuk szabadon le- és felszállni az embereket!

Aki „mindjárt leszáll”: A „mindjárt leszállok” elvet magáénak érző utasok azok, akik a páros ülés szélén ülnek. Természetes megkérhetjük, hogy engedjen be, hogy leülhessünk, ám nem biztos, hogy amúgy is tömött járaton még lenne kedvünk bepréselni magunkat, úgyhogy inkább állva maradunk.

A táskával ülést foglaló: Gyakori jelenség, hogy az utas nem tudja az ölében, vagy a lába alatt tartani a táskáját, csomagját, hanem azt a mellette lévő ülésre teszi. Nem tudni, hogy ezt azért teszi, mert fél, hogy egy sorozatgyilkos ül mellé, vagy csak ennyire nem érdekli, hogy más is van rajta kívül a buszon, metrón, villamoson.

(Forrás: femcafe.hu)