A legkülönlegesebb állatok, amelyekről lehet, hogy még nem is hallottunk

Talán el sem hisszük, hogy tényleg létezik a páncélos egér, a tízlábú rák, vagy a sörényes farkas.Kutya, macska, egér, tigris, farkas, oroszlán, hal, delfin, és még sorolhatnánk, hogy melyek azok az állatok, amelyeket mind ismerünk, mert közvetlenül kapcsolatban állunk velük, láttuk őket az állatkertben, vagy hallottunk róluk az iskolákban.

A Földön azonban nem csak ezek a népszerű állatok élnek, hanem akadnak igazán furcsa szerzetek is, amelyeket kevesen ismerünk, éppen ezért röppenhetnek fel olykor olyan hírek, hogy túlvilági lényeket sodort partra a víz, vagy egy ismeretlen teremtmény vette üldözőben az erdőben bóklászókat.

A világon rengeteg ilyen, kevesek által ismert, állat van. Annak érdekében, hogy néhányat mi is megismerjünk, íme, közülük a legérdekesebbek!

Kis páncélos egér (Chlamyphorus truncatus): Más néven pichiciego, ami nemének az egyetlen faja. Az emlősök osztályának a páncélos vendégízületesek rendjén belül, az övesállatok családjába tartózik, és kizárólag Argentína középső részén él.

Fossza (Cryptoprocta ferox): Madagaszkáron őshonos a tenger szintjétől 2000 méteres magasságig. Az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe és a madagaszkári cibetmacskafélék családjába tartozó Cryptoprocta nem egyetlen faja.

Zsiráfnyakú gazella (Litocranius walleri): Gerenuk néven is hallhattunk az emlősök osztályának, párosujjú patások rendjébe, tülkösszarvúak családjába, és az antilopformák alcsaládjába tartozó Litocranius nem egyetlen fajáról.

A gerenuk név szomáliai nyelven „hosszú nyakú antilopot” jelent, míg a tudományos „litocranius” „kőkoponyát”, ami arra utal, hogy a szarvak alapjánál lévő csont nagyon tömör ennél az állatnál. A „walleri” kitétel pedig H. Waller afrikai misszionárius emlékére került bele az elnevezésbe.

Csupasz turkáló (Heterocephalus glaber): A legtöbben csupasz földikutyaként hallottunk róla, de csupasz vakondpatkánynak is szokták emlegetni. A Heterocephalus glaber az emlősök osztályának, rágcsálók rendjébe, turkálófélék családjába tartózik.

A csupasz turkáló Afrika száraz éghajlatú részébe, vagyis Délkelet-Etiópiában, Kenya keleti részén, és szinte egész Szomáliában, a föld alatt él, tehát biztonságban van a külső behatásokkal szemben, de a kígyókkal vigyáznia kell, mert azok a legnagyobb ellenségei.

Kúposfejű delfin (Orcaella brevirostris): Ez az érdekes delfinfajta Délkelet-Ázsia partjainak közelében (Bengáli-öböl, Visakhapatnam, Szingapúr) honos. Ez az emlősök osztályába, a cetek rendjébe, és a delfinfélék családjába tartozó faj, egyaránt szereti a sós és az édesvizeket, de a legjobban a kettő keverékében érzi jól magát, ezért a folyótorkolatok öblében fordul elő a leggyakrabban.

Pödröttszarvú kecske (Capra falconeri): Más néven markhur, ami a párosujjú patások rendjébe, és a tülkösszarvúak családjába tartózik. Afganisztán, India, Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Pakisztán területén őshonos.

Kiwa mélytengeri tízlábú rákok: Jetirákoknak is nevezik a tízlábú rákok nemét, amelyek a mélytengeri hidrotermális hasadékokban és a szénhidrogén-szivárgásokban, nem fotoszintézis-alapú ökoszisztémákban élnek.

Rhinopithecus: Ázsia erdőségeiben őshonos, a karcsúmajomformák közé tartozó, Rhinopithecus. Onnan ismerhetjük fel őket, hogy viszonylag kicsi az orruk.

Sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus): A guara néven is ismert farkas, a ragadozók rendjébe, és a kutyafélék családjába tartozó Chrysocyon nem egyetlen faja. Dél-Amerikában, Brazíliában, Bolíviában, Paraguayban, és Argentínában őshonos. Régebben Uruguayban is élt, de valószínűleg ott már kihalt. A sörényes farkas a füves, bokros pusztaságokat, az erdőszéleket, és a mocsárvidéki partszakaszokat szereti.

Déli delfin (Lissodelphis peronii): Más néven a déli felemásdelfin, az emlősök osztályának a cetek rendjében, azon belül is a fogascetek alrendjébe, és a delfinfélék osztályába tartozik. Az elterjedése nem igen ismert, de úgy néz ki, hogy cirkumpoláris és mindenhol elég gyakori. A legtöbb adat szerint a mérsékelt övi vizeket szereti, és leginkább az Antarktikus konvergencia környékéről származik.

Indiai muntyákszarvas (Muntiacus muntjak): Az indonéz és a maláj szigetvilágon őshonos faj, az emlősök osztályának a párosujjú patások rendjében, a szarvasfélék családjába tartozik. Egyesek az ázsiai kontinensen élő állományt a Muntiacus vaginalis csoportba sorolják, de jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy tényleg külön fajról lenne szó.

Maláj repülőmaki (Galeopterus variegatus): A nemének egyetlen faja, az emlősök osztályának a bőrszárnyúak rendjén belül a repülőmakifélék családjába tartózik. Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam dzsungeliben őshonos.

Bóbitás szarvas (Elaphodus cephalophus): Ez a faj Kína déli részén, főleg Tibet, és Fujian tartományban, valamint Mianmar északi részein terjedt el. A faj az emlősök osztályának a párosujjú patások rendjén belül, a szarvasfélék közé tartozó faj. Az Elaphodus nem egyetlen képviselője, és az egyetlen faj a muntyákszarvasformák alcsaládjában, amelyik nem a Muntiacus nembe tartozik.

Ingolafélék: Mivel érzékenyek a túl meleg vízre, ezért a trópusokon nagyon ritkák. Fő előfordulási helyük az édesvizekben, és a partközeli tengervizekben van. Az ingolafélék világszerte elterjedtek, kivéve a trópusokat.

Nagy mara (Dolichotis patagonum): Erről a dél-amerikai rágcsálóról a nyúl, és a szarvas is eszünkbe juthat. A törpe mara mellett, a nemének egyetlen faja, de ettől függetlenül a harmadik legtermetesebb rágcsálóféle a világon, a vízidisznó és a hódok után. A nagy mara Argentína középső és déli vidékén él, a nagy kiterjedésű, nyílt, füves pampákon.

Zebra-bóbitásantilop (Cephalophus zebra): Sierra Leone, Libéria, Elefántcsontpart és Guinea esőerdeiben őshonos. A párosujjú patások rendjébe, és a tülkösszarvúak családjába tartózik.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)