A menekültek pokoljárása
Miért és hova menekülnek az eritreai menekültek, és mi történik azokkal, akik emberrablók kezébe kerülnek, és elfogy a szerencséjük?
Havonta ötezer ember dönt úgy Eritreában, hogy inkább vállalja a kínzással, szenvedéssel, akár halálnál is rosszabb sorssal teli menekülést, mint azt, hogy tovább maradjon, ezzel pedig a térség legfőbb menekültkibocsátó állama lett az ország.
A menekültek száma 2005 után ugrott meg annak ellenére, hogy Eritreában 6 éves kor után illegálisnak számít mindenféle határátlépés, amit az állam nem engedélyezett. A legtöbb eritreai Szudánon és Egyiptomon keresztül próbál eljutni Európába, esetleg a Sínai-félszigeten szeretne átvágni, hogy Izraelbe telepedjen le.
Az menekültek útja igazi pokoljárás, hiszen a szudáni embercsempészek gyakran elrabolják az eritreai migránsokat, akiket sokszor megölnek, ugyanis az embercsempészek legfőbb célja azt, hogy pénzt kapjanak a fogva tartottak hozzátartozóitól.
Egy 23 éves eritreai, akit Szudánban raboltak el, majd egy hétig egyiptomi embercsempészek fogságában volt, elmondta, hogy összeláncolták a kezeit, lábait, a szemét pedig bekötötték, illetve megfenyegették, hogy eltávolítják a belső szerveit, ha nem fizetnek a rokonai.
A fiatalember családja átadta a váltságdíjat, de a csempészbanda ennek ellenére sem engedte el, hanem eladták az egyiptomi embercsempészeknek, akik 33 ezer dolláros váltságdíjat követeltek.
A Sínai-félszigeten töltött egy hetes fogságban a férfit vasrúddal ütötték, olvasztott műanyagot öntöttek a hátára, és kényszeríttették, hogy napokig álljon. Amikor a családját hívta, hogy fizessenek, akkor a csempészek forró vasrúddal szurkálták, hogy fájdalmában ordítson bele a telefonba, így bizonyítva, hogy tényleg elrabolták.
A férfi arról is beszélt, hogy a női foglyokat nem tudták megvédeni, amikor a csempészek kivitték, megerőszakolták és visszavitték őket. A fiatalember úgy érezte, hogy belehal, hogy nem segíthet nekik, de legalább később néhányukat sikerült megszöktetnie.
A Human Rights Watch emberjogi szervezet egy 17 éves embercsempészt szólaltatott meg. A bűnöző elmondta, hogy 10 ezer dollárért vett eritreaikat egy beduintól, legutóbb pedig egy négyfős csoportot tartott fogva, akiket néha megkínzott, amikor azok telefonon beszéltek a rokonaikkal, hogy azok hallják a sikoltozást.
Az embercsempész vastag bottal veri a menekültek lábát, talpát, gyomrát, mellét. Ennek következményeként a négy migránsból három meghalt. A csempész a nőket és a gyerekeket sem kímélte, de a nőket nem erőszakolta meg. A bűnöző hozzátette, hogy a rendőrök békén hagyják őt és a társait, mert tudják, hogy lelövik őket, ha bemerészkednek a falujukba.
Rengeteg emberrabló éppen azért ennyire vakmerő, mert jól tudja, hogy az országok hatósága korrupt, tehát elég némi készpénz, és máris azt tehetnek a foglyokkal, amihez éppen kedvük támad. Arra is akad példa, hogy valaki lefizette az eritreai határőrt, ám az egyből egy embercsempésznek adta az illetőt, akiből így duplán profitált.
A eritreai menekültek tehát az életükkel játszanak, ha menekülnek, mégis több tízezren döntenek így, hiszen Eritrea egy zárt katonai diktatúra, ahol egyre jobban az elnök köré csoportosul a hatalom.
A helyzeten súlyosbít, hogy az Etiópiával 1998 és 2000 között vívott véres háború következményeként bevezették a kötelező katonai és civil szolgálatot, aminek az ideje korlátlan.
Ennek értelmében minden 18. életévét betöltött állampolgár köteles bevonulni, és csak akkor szerelhet le, amikor megmondják neki, vagy amikor elmenekül. Akiről kiderül, hogy megszegte a kötelességét, annak pénzbírságot kell fizetnie, vagy börtönbe zárják, extrém esetben kivégzik.
A menekültek számának növekedése miatt a kormány szigorított, ezért egyre többször fordul elő, hogy egyszerűen lelövik a határnál azt, aki megpróbál menekülni. A hatalmukkal visszaélő parancsnokok gyakran a katonai, civil szolgálatot teljesítőkkel építtetik a házaikat, a közutakat, vagy személyes kiszolgáló személyzetként alkalmazzák őket.
Az is jellemző az országra, hogy az állami és katonai vezetők a saját vállalatukban is kötelező nemzeti szolgálatra hivatkozva dolgoztatják a civileket, akik annyi fizetést sem kapnak, ami elég lenne a normális életszínvonalhoz. Akik úgy döntenek, hogy menekülnek, azoknak ez a legfőbb oka a távozásra.
Az országban tulajdonképpen nem létezik a magánszektor, hiszen az állam mindenre ráteszi a kezét. A fiatalok kitörési lehetőségét ellehetetleníti a kötelező nemzeti szolgálat. Az államosítási folyamat egyik legdurvább példája, hogy 2006-ban az építkezési magánvállalkozók 10 napot kaptak arra, hogy befejezzék a tevékenységüket.
Jelenleg Eritrea az egyetlen olyan ország Afrikában, ahol nincs független médium. 2001 óta rengeteg újságírót tartóztattak le, sokan pedig soha nem kerültek elő. Észak-Korea mellett Eritreában korlátozzák a legszigorúbban az újságírók munkáját, illetve az internet használatot az egész világon.
A lakosságnak csak az 5,6 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal. Az állami média munkatársai sem érezhetik úgy, hogy biztonságban vannak, hiszen 2006-2007 között többeket is letartóztatták azért, mert a kollégái elmenekültek, a hatóság pedig azt feltételezte, hogy ők is a szökést fontolgatják.
Paulos Kidane az állami tévé híres alakja volt. Őt 2007-ben engedték ki a börtönből. Kidane megpróbált elmenekülni, de a médiamunkás családja megkapta a hivatalos levelet a hatóságoktól, akik közölték, hogy Kidane „véletlen balesetben meghalt” a határnál.
A tanároknak és a diákoknak is alaposan át kell gondolniuk, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a rendszerrel szemben. Egy helyi tanár szerint a fiatalok 70-80 százaléka azért szeretne elmenekülni, mert nem mondhatja el szabadon a véleményét.
Ugyanez a tanár volt az, aki egyszer vette a bátorságot, hogy kérdéseket tegyen fel a tananyag szakmaiságával kapcsolatban a feletteseinek, akik közölték vele, hogy ő csak egy tanár, aki az ő segítségükkel lehet az egyetemen. Ha pedig továbbra is megkérdőjelezi a tananyagot, akkor könnyen börtönben végezheti, de meg is halhat.
Eritrea lakossága 5,3 millió fő, ám az ország a lakosságával és az elnyomó rendszerével csak a jéghegycsúcsa, ahogy a jelenlegi menekültáradat is csak kis patakocska ahhoz képest, ami a jövőben Európára várhat.
Afrikában ugyanis percenként 80 fővel nő a lakosság, tehát havonta 3.5 millió emberrel több él Afrikában. A kontinensen 2007-ben egymilliárdan éltek, de ez a szám 2050-re 2,5 milliárdra emelkedhet, ám Afrika nem bír el ennyi embert.
Ebből következik, hogy sokan valószínűleg Európa felé veszik az irányt, mert abban reménykednek, hogy itt jobb életet élhetnek. Az illegális bevándorlásnak tehát még távolról sincs vége, sőt, még csak most kezdődik.
(Forrás: globoport.hu)
Havonta ötezer ember dönt úgy Eritreában, hogy inkább vállalja a kínzással, szenvedéssel, akár halálnál is rosszabb sorssal teli menekülést, mint azt, hogy tovább maradjon, ezzel pedig a térség legfőbb menekültkibocsátó állama lett az ország.A menekültek száma 2005 után ugrott meg annak ellenére, hogy Eritreában 6 éves kor után illegálisnak számít mindenféle határátlépés, amit az állam nem engedélyezett. A legtöbb eritreai Szudánon és Egyiptomon keresztül próbál eljutni Európába, esetleg a Sínai-félszigeten szeretne átvágni, hogy Izraelbe telepedjen le.
Az menekültek útja igazi pokoljárás, hiszen a szudáni embercsempészek gyakran elrabolják az eritreai migránsokat, akiket sokszor megölnek, ugyanis az embercsempészek legfőbb célja azt, hogy pénzt kapjanak a fogva tartottak hozzátartozóitól.
Egy 23 éves eritreai, akit Szudánban raboltak el, majd egy hétig egyiptomi embercsempészek fogságában volt, elmondta, hogy összeláncolták a kezeit, lábait, a szemét pedig bekötötték, illetve megfenyegették, hogy eltávolítják a belső szerveit, ha nem fizetnek a rokonai.
A fiatalember családja átadta a váltságdíjat, de a csempészbanda ennek ellenére sem engedte el, hanem eladták az egyiptomi embercsempészeknek, akik 33 ezer dolláros váltságdíjat követeltek.
A Sínai-félszigeten töltött egy hetes fogságban a férfit vasrúddal ütötték, olvasztott műanyagot öntöttek a hátára, és kényszeríttették, hogy napokig álljon. Amikor a családját hívta, hogy fizessenek, akkor a csempészek forró vasrúddal szurkálták, hogy fájdalmában ordítson bele a telefonba, így bizonyítva, hogy tényleg elrabolták.
A férfi arról is beszélt, hogy a női foglyokat nem tudták megvédeni, amikor a csempészek kivitték, megerőszakolták és visszavitték őket. A fiatalember úgy érezte, hogy belehal, hogy nem segíthet nekik, de legalább később néhányukat sikerült megszöktetnie.
A Human Rights Watch emberjogi szervezet egy 17 éves embercsempészt szólaltatott meg. A bűnöző elmondta, hogy 10 ezer dollárért vett eritreaikat egy beduintól, legutóbb pedig egy négyfős csoportot tartott fogva, akiket néha megkínzott, amikor azok telefonon beszéltek a rokonaikkal, hogy azok hallják a sikoltozást.Az embercsempész vastag bottal veri a menekültek lábát, talpát, gyomrát, mellét. Ennek következményeként a négy migránsból három meghalt. A csempész a nőket és a gyerekeket sem kímélte, de a nőket nem erőszakolta meg. A bűnöző hozzátette, hogy a rendőrök békén hagyják őt és a társait, mert tudják, hogy lelövik őket, ha bemerészkednek a falujukba.
Rengeteg emberrabló éppen azért ennyire vakmerő, mert jól tudja, hogy az országok hatósága korrupt, tehát elég némi készpénz, és máris azt tehetnek a foglyokkal, amihez éppen kedvük támad. Arra is akad példa, hogy valaki lefizette az eritreai határőrt, ám az egyből egy embercsempésznek adta az illetőt, akiből így duplán profitált.
A eritreai menekültek tehát az életükkel játszanak, ha menekülnek, mégis több tízezren döntenek így, hiszen Eritrea egy zárt katonai diktatúra, ahol egyre jobban az elnök köré csoportosul a hatalom.
A helyzeten súlyosbít, hogy az Etiópiával 1998 és 2000 között vívott véres háború következményeként bevezették a kötelező katonai és civil szolgálatot, aminek az ideje korlátlan.
Ennek értelmében minden 18. életévét betöltött állampolgár köteles bevonulni, és csak akkor szerelhet le, amikor megmondják neki, vagy amikor elmenekül. Akiről kiderül, hogy megszegte a kötelességét, annak pénzbírságot kell fizetnie, vagy börtönbe zárják, extrém esetben kivégzik.
A menekültek számának növekedése miatt a kormány szigorított, ezért egyre többször fordul elő, hogy egyszerűen lelövik a határnál azt, aki megpróbál menekülni. A hatalmukkal visszaélő parancsnokok gyakran a katonai, civil szolgálatot teljesítőkkel építtetik a házaikat, a közutakat, vagy személyes kiszolgáló személyzetként alkalmazzák őket.Az is jellemző az országra, hogy az állami és katonai vezetők a saját vállalatukban is kötelező nemzeti szolgálatra hivatkozva dolgoztatják a civileket, akik annyi fizetést sem kapnak, ami elég lenne a normális életszínvonalhoz. Akik úgy döntenek, hogy menekülnek, azoknak ez a legfőbb oka a távozásra.
Az országban tulajdonképpen nem létezik a magánszektor, hiszen az állam mindenre ráteszi a kezét. A fiatalok kitörési lehetőségét ellehetetleníti a kötelező nemzeti szolgálat. Az államosítási folyamat egyik legdurvább példája, hogy 2006-ban az építkezési magánvállalkozók 10 napot kaptak arra, hogy befejezzék a tevékenységüket.
Jelenleg Eritrea az egyetlen olyan ország Afrikában, ahol nincs független médium. 2001 óta rengeteg újságírót tartóztattak le, sokan pedig soha nem kerültek elő. Észak-Korea mellett Eritreában korlátozzák a legszigorúbban az újságírók munkáját, illetve az internet használatot az egész világon.
A lakosságnak csak az 5,6 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal. Az állami média munkatársai sem érezhetik úgy, hogy biztonságban vannak, hiszen 2006-2007 között többeket is letartóztatták azért, mert a kollégái elmenekültek, a hatóság pedig azt feltételezte, hogy ők is a szökést fontolgatják.
Paulos Kidane az állami tévé híres alakja volt. Őt 2007-ben engedték ki a börtönből. Kidane megpróbált elmenekülni, de a médiamunkás családja megkapta a hivatalos levelet a hatóságoktól, akik közölték, hogy Kidane „véletlen balesetben meghalt” a határnál.
A tanároknak és a diákoknak is alaposan át kell gondolniuk, hogy milyen kérdéseket tesznek fel a rendszerrel szemben. Egy helyi tanár szerint a fiatalok 70-80 százaléka azért szeretne elmenekülni, mert nem mondhatja el szabadon a véleményét.Ugyanez a tanár volt az, aki egyszer vette a bátorságot, hogy kérdéseket tegyen fel a tananyag szakmaiságával kapcsolatban a feletteseinek, akik közölték vele, hogy ő csak egy tanár, aki az ő segítségükkel lehet az egyetemen. Ha pedig továbbra is megkérdőjelezi a tananyagot, akkor könnyen börtönben végezheti, de meg is halhat.
Eritrea lakossága 5,3 millió fő, ám az ország a lakosságával és az elnyomó rendszerével csak a jéghegycsúcsa, ahogy a jelenlegi menekültáradat is csak kis patakocska ahhoz képest, ami a jövőben Európára várhat.
Afrikában ugyanis percenként 80 fővel nő a lakosság, tehát havonta 3.5 millió emberrel több él Afrikában. A kontinensen 2007-ben egymilliárdan éltek, de ez a szám 2050-re 2,5 milliárdra emelkedhet, ám Afrika nem bír el ennyi embert.
Ebből következik, hogy sokan valószínűleg Európa felé veszik az irányt, mert abban reménykednek, hogy itt jobb életet élhetnek. Az illegális bevándorlásnak tehát még távolról sincs vége, sőt, még csak most kezdődik.
(Forrás: globoport.hu)
Hozzászólások