A történelem legrosszabb munkakörei
Mi lettél volna szívesebben a múltban, hullakereskedő, piócagyűjtő, bűnbak, vagy inkább ételkóstoló?Akadnak napok, főleg hétfő reggel, amikor mind utáljuk a munkánkat, pedig hálásnak kellene lennünk, hogy a XXI. században a legtöbb munkakör sokkal biztonságosabb, mint a történelemben volt.
Hullakereskedő: A múltban minden lehetőséget megragadtak az orvostanhallgatók, hogy holttesteket szerezzenek, mert csak így volt alkalmuk jobban szemügyre venni az emberi test részeit, belső szerveit. A XVI. században ezt tette Vesalius is, akit a modern anatómia atyjaként tartanak számon.
Az 1800-as években már fizettek azért, ha valaki vizsgálatra bocsátott egy holttestet, amelynek eredetéről nem faggatták az eladót. Ebben az időben már egy fogsor is sokat ért, úgyhogy gyakran sírokat ástak ki azért a hullakereskedők, hogy a maradványokat az orvosoknak eladhassák.
Római ruhatisztító: Mosni manapság sem sokan szeretnek, de a régi rómaiak mesélhetnének róla, hogy az ő idejükben milyen kellemetlen munka volt a ruhatisztítás. Mivel a római polgároknak fehéren és tisztán kellett tartaniuk a tógájukat, ezért azt forró emberi vizeletben és vízbe áztatták be.
A vizeletben található ammónia kiszedte a legtöbb foltot a ruhából, ám ehhez nagyon sok vizeletre volt szükség. Ezt az utcákon, a nyilvános helyekre kihelyezett bödönökből gyűjtötték össze a mosáshoz.
Piócagyűjtő: A XIX. században a nyugati gyógyászat nagyon fontos eleme volt a pióca, amit a mocsarakban szedtek össze. Az elsősorban női munkát úgy lehetett a legegyszerűbben elvégezni, hogy a piócagyűjtők mezítláb besétáltak a mocsárba, ahol a vérszívók rátapadtak az emberek lábára, akik így mentek haza. A munka gyakran vérveszteséggel, fertőzésekkel járt.Ételkóstoló: Az ételmérgezés évezredeken át veszélyt jelentett a rangos emberek életére, ezért az ételeiket először megkóstolta valaki más. Képzeljük csak el, hogy milyen rettegésben élhettek az ételkóstolók! Adolf Hitler 15 fiatal nőt tartott a munkára. Az ételkóstolók elmondták, hogy minden étkezés után örömkönnyekben törtek ki, mert megkönnyebbültek, hogy túlélték a kóstolást.
Csatornavadászok: A viktoriánus korban sokan abból szerezték a jövedelmüket, hogy a londoni szennyvízcsatornákból összegyűjtötték a tárgyakat. A nincstelenek és a gyűjtők nagy zsebes kabátban jártak, hogy összeszedjék a pénzérméket, elhagyott csecse-becséket, ruhadarabokat, köteleket.
A munka szó szerint büdös volt, ráadásul a csatornarendszer egyes részein erős volt a vízfolyás, emiatt csak az igazán harcedzettek tudtak megbirkózni vele. Emellett omladoztak a falak, illetve nem ártott, ha a csatornavadász felkészült egy-egy vaddisznótámadásra.
A holttestek mumifikálását végzők Egyiptomban: Az egyik legismertebb szakma a világtörténelemben, amit az ókori egyiptomi papok végeztek el. A mumifikáló nem sokkal a halál után kiszedte és megmosta a holttest belső szerveit, az agyat pedig az orron keresztül, darabokban távolította el a helyéről. A munka akár hetekig is eltartott, ráadásul kiközösítéssel járt.
Ágyús segéd: Főleg az amerikai polgárháborúban fordult elő gyakran, hogy az ágyúsok segédei rossz robbanószert tettek a fegyverbe, ezért a munka gyakran halálos volt.A herceg bűnbakja: Angliában a tanítók nem, csak a király büntethette meg a herceget, ha rosszul viselkedett, ezért mindig valaki más vitte el a balhét. A bűnbak együtt nevelkedett a herceggel, hogy biztos barátságot kössenek. Erre azért volt szükség, mert amikor a herceg kihágásaiért a bűnbak kapott ki a tanítóktól, akkor a herceg megsajnálta a barátját, tehát később jól viselkedett.
Királyi szolga: Lehet, hogy úgy tűnik, hogy a királyt szolgálni előkelő állás, ám valójában ez szó szerint piszkos munka volt. A Tudor-korból fennmaradt feljegyzések szerint a királyi szolgának segítenie kellett a király biológiai szükségleteinek elvégzésében és a tisztálkodásban, tehát ő volt a király fenéktörlője.
Borbélyok: A középkori Európában a hajat, arcszőrt, de más testrészt is a borbélyok vágtak, ugyanis gyakran őket hívták, ha amputálni, kivéreztetni, fogat húzni kellett. Mindezt érzéstelenítő nélkül.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hullakereskedő: A múltban minden lehetőséget megragadtak az orvostanhallgatók, hogy holttesteket szerezzenek, mert csak így volt alkalmuk jobban szemügyre venni az emberi test részeit, belső szerveit. A XVI. században ezt tette Vesalius is, akit a modern anatómia atyjaként tartanak számon.
Az 1800-as években már fizettek azért, ha valaki vizsgálatra bocsátott egy holttestet, amelynek eredetéről nem faggatták az eladót. Ebben az időben már egy fogsor is sokat ért, úgyhogy gyakran sírokat ástak ki azért a hullakereskedők, hogy a maradványokat az orvosoknak eladhassák.
Római ruhatisztító: Mosni manapság sem sokan szeretnek, de a régi rómaiak mesélhetnének róla, hogy az ő idejükben milyen kellemetlen munka volt a ruhatisztítás. Mivel a római polgároknak fehéren és tisztán kellett tartaniuk a tógájukat, ezért azt forró emberi vizeletben és vízbe áztatták be.
A vizeletben található ammónia kiszedte a legtöbb foltot a ruhából, ám ehhez nagyon sok vizeletre volt szükség. Ezt az utcákon, a nyilvános helyekre kihelyezett bödönökből gyűjtötték össze a mosáshoz.
Piócagyűjtő: A XIX. században a nyugati gyógyászat nagyon fontos eleme volt a pióca, amit a mocsarakban szedtek össze. Az elsősorban női munkát úgy lehetett a legegyszerűbben elvégezni, hogy a piócagyűjtők mezítláb besétáltak a mocsárba, ahol a vérszívók rátapadtak az emberek lábára, akik így mentek haza. A munka gyakran vérveszteséggel, fertőzésekkel járt.Ételkóstoló: Az ételmérgezés évezredeken át veszélyt jelentett a rangos emberek életére, ezért az ételeiket először megkóstolta valaki más. Képzeljük csak el, hogy milyen rettegésben élhettek az ételkóstolók! Adolf Hitler 15 fiatal nőt tartott a munkára. Az ételkóstolók elmondták, hogy minden étkezés után örömkönnyekben törtek ki, mert megkönnyebbültek, hogy túlélték a kóstolást.
Csatornavadászok: A viktoriánus korban sokan abból szerezték a jövedelmüket, hogy a londoni szennyvízcsatornákból összegyűjtötték a tárgyakat. A nincstelenek és a gyűjtők nagy zsebes kabátban jártak, hogy összeszedjék a pénzérméket, elhagyott csecse-becséket, ruhadarabokat, köteleket.
A munka szó szerint büdös volt, ráadásul a csatornarendszer egyes részein erős volt a vízfolyás, emiatt csak az igazán harcedzettek tudtak megbirkózni vele. Emellett omladoztak a falak, illetve nem ártott, ha a csatornavadász felkészült egy-egy vaddisznótámadásra.
A holttestek mumifikálását végzők Egyiptomban: Az egyik legismertebb szakma a világtörténelemben, amit az ókori egyiptomi papok végeztek el. A mumifikáló nem sokkal a halál után kiszedte és megmosta a holttest belső szerveit, az agyat pedig az orron keresztül, darabokban távolította el a helyéről. A munka akár hetekig is eltartott, ráadásul kiközösítéssel járt.
Ágyús segéd: Főleg az amerikai polgárháborúban fordult elő gyakran, hogy az ágyúsok segédei rossz robbanószert tettek a fegyverbe, ezért a munka gyakran halálos volt.A herceg bűnbakja: Angliában a tanítók nem, csak a király büntethette meg a herceget, ha rosszul viselkedett, ezért mindig valaki más vitte el a balhét. A bűnbak együtt nevelkedett a herceggel, hogy biztos barátságot kössenek. Erre azért volt szükség, mert amikor a herceg kihágásaiért a bűnbak kapott ki a tanítóktól, akkor a herceg megsajnálta a barátját, tehát később jól viselkedett.
Királyi szolga: Lehet, hogy úgy tűnik, hogy a királyt szolgálni előkelő állás, ám valójában ez szó szerint piszkos munka volt. A Tudor-korból fennmaradt feljegyzések szerint a királyi szolgának segítenie kellett a király biológiai szükségleteinek elvégzésében és a tisztálkodásban, tehát ő volt a király fenéktörlője.
Borbélyok: A középkori Európában a hajat, arcszőrt, de más testrészt is a borbélyok vágtak, ugyanis gyakran őket hívták, ha amputálni, kivéreztetni, fogat húzni kellett. Mindezt érzéstelenítő nélkül.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások