Az állatokat is megviselte a szilveszteri mulatozás
Szilveszterkor előfordul, hogy még a legnagyobb önuralommal rendelkezők is egy kicsit (nagyon) elengedik magukat, ami, aztán utána jön…
Csak másnap jövünk rá arra, hogy a kelleténél kicsit elrugaszkodtunk. Ezek a kedves állatok úgy néznek ki, mintha beállítottak volna és felébredésük után nem minden esetben tudják, hogy hol is vannak valójában.
Egy kutya semmire sem emlékszik, a bagoly szemei keresztben állnak, a többiek sincsenek valami jól, de mire felveszik majd a melót, biztos jobban lesznek.
„Hagyjatok, meg sem bírok mozdulni”
„Most inkább nem adnák pacsit – nem baj?”
„Hogy is kerültem ide, már nem tudom!”
„Nem is akarom megmagyarázni”
„Érzem kattogni fejemben a fogaskerekeket, de szerintem még mindig menő vagyok”
„Igyunk még egy kicsit”
„Senki nem mondta, hogy bejöhetsz a szobámba, de ha már itt vagy hozhatnál egy tányér tyúkhúslevest”
„De jól esik ez a kis víz”
„Most felveszed a félig kiivott sörös dobozt, megfordulsz és elviszed a közelemből”
„Ti tudjátok, hogy múlt éjjel mit csináltam? …mert én nem!”
„Szeretnék még egy kicsit aludni”
„Menj előlem!”
„Azt gondolod, hogy most futkosni fogok veled?”
„Már csak arra várok, hogy helyre álljon a szemem”
„Ezek mind azt akarják, hogy játsszak velük, de én mozdulni sem bírok”
„Mit bámulsz, te még nem jártál így?”
„Még egy kicsit spicces vagyok”
„Napfény, léééégy átkozott!
„Beborultam, de ez most így jó”
„Gyors kajákat legott ide!”
„Kaját ide, erősödnöm kell!”
„Hallgass már! Ezt nekem, csak megőrzésre adták.”
„Hol vagyok? Csak a nagy fényt látom! Kérlek, kapcsold már le a lámpát”
„Jó volt a tegnap. A ma már kevésbé!”
„Kérlek, most ne fotózz már!”
„Én már innen nem mozdulok egy ideig. Ha el akarsz vinni az ágyamig sok szerencsét, köszi”
„Csitt már! Ne beszél már olyan hangosan!”
Forrás: erdekesseg
Hozzászólások