Első világháborús holttestek bukkannak elő az olvadó gleccser alatt
Észak-Olaszországban, az Alpokban a lassan olvadó gleccserek lassan egy évszázada őrizték az első világháború alatt elhunyt katonák tetemeit.
Peio kicsiny alpesi falu, leginkább síelési lehetőségeiről ismert. A téli hónapokban szívesen látogatnak ide a középosztálybeli olaszok, de az utóbbi időben felfedezték maguknak az orosz turisták is. Nyáron pedig a Stelcio Nemzeti Park nyújt túrázási lehetőségeket. Fürdője, üzletei és Cortina közelsége miatt kedvelt turista hely. Felvonót három éve szereltek össze, jelenleg többszintes parkoló építése folyik.
Múltbéli emlékekben is gazdag a hely. A falutól felfele a hegyen haladva első világháborús kicsi múzeum tekinthető meg, egy osztrák-magyar temető, valamint a XV. századbeli templom.
Szeptemberben ötszázan gyűltek össze két, az első világháborúban 1918 májusában elesett ismeretlen katona temetésén.
Peio egykoron az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabban fekvő falva volt, a kevéssé emlegetett "fehér háború" színhelye.
1914-ben Trentino - a tartomány, amelyben Peio is fekszik - valamint Dél-Tirol a Habsburgokhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Az 1861-ben egyedült Olaszország is szemet vetett a két területre, valamint Trieszt városára. 1915 májusában a területekre bejelentette igényét és a szövetségesek oldalán hadba lépett. Akkor már a nyugati és a keleti frontokon javában folytak a harcok, ekkor megnyílt a harmadik front mintegy 400 kilométer hosszan a Júliai-Alpoktól (amely ma az olasz-szlovén határ) a svájci Ortler-fennsíkig.
A tengerszint feletti magasság miatt a korábbitól eltérő háború alakult ki. Az olaszok gyakorlott hegymászók voltak, a híres szőrmesapkájukkal, s az osztrákoknak is hasonló csapatokat kellett kiállítaniuk. Ők lettek a "császár védői", a Kaiserschützen. Tüzérség és mérnökök egészítették a hadtestet. Jégből kellett lövészárkokat ásni, egyszerű felvonókat építeni és az utánpótlás szállítását megszervezni és kivitelezni.
A fegyverszünetet követő évtizedekben a bolygó felmelegedése tapasztalható, s a visszahúzó gleccserek felfedik a " fehér háború" után maradt szemetet és maradványokat. Az 1990-es évek óta előbukkanó leletanyag meglepően jó állapotban került elő. Soha el nem került szerelmes levél maradt fenn, melyet egy Maria nevű hölgynek írt egy katona, míg egy másik ódát írt a tetűhöz. Különböző tárgyak, újságlapok, sisakok, cipővédők egy magaslati barlangban kerültek elő. Az újságok között cirill betűs is akad. A mai orosz turisták valószínűleg nem tudják, hogy nem ők az első oroszul beszélő emberek a környéken. Orosz hadifoglyok dolgoztak ott a háborúban, teherhordó feladatokat kaptak.
Az elmúlt években előkerült emberi maradványok gyakran mumifikálódtak. A szeptemberben megtalált két katona szőke hajú, kék szemű, 17-18 éves osztrák katona volt, akik a Presena gleccseren lelték halálukat. Bajtársaik temették el őket a gleccserszakadékban. Mindkettő koponyájában golyó ütötte lyukakat találtak. Az egyikük kamáslijában kanalat találtak, ami gyakori volt a lövészárokról lövészárokra járó, harcoló katonák között.
A holttesteket megtaláló régész, Franco Nicolis első gondolata a fiúk édesanyja volt. A holttestek annyira valóságosak, modernek. Az édesanyák azonban sosem tudták meg pontosan, milyen sors várt fiaikra.
A "fehér háború" furcsaságai közé tartozik, hogy mind az olasz, mind az osztrák fél helyi lakosokat fogadott fel hegyi vezetőnek, akik jól ismerték a hegyet, s gyakran egymást is. Gyakran a családokat szétszakította az ellentét. Mindkettejük legnagyobb ellenfele azonban az időjárás volt. Több ember lelte halálát miatta, mint a harcban. A hőmérséklet gyakran esik - 30 fok alá ebben a magasságban, és a "fehér halál", a lavina is gyakran szedte áldozatait.
Peio falu lakosságát nem evakuálták, mivel a császár szerint a legmagasabban fekvő falunak szimbolikus jelentősége volt. A lakosság dolgozott. Főztek és szállították az ételt, élelmiszert, gyógyították, ellátták a sebesülteket és temették a halottakat.
1919-ben a Saint Germainben megkötött béke Trentinot Olaszországnak ítélte. Az átmenet békés volt, nem folyt vér. A hegyi emberek autonómiát élveztek, s az új felállásban is meg tudták tartani azt. Szokásaikat, olasz nyelvüket továbbra is meg tudták tartani. A történelmet azonban nem felejtették el. Most, ahogy bukkannak elő az egykori katonák holttestei a gleccser alól, figyelik, nem valamelyik családtagjuk-e.
Még 2004-ben három Habsburg-oldalon harcoló katona maradványa került elő, valószínűleg sebesülthordók voltak, s az utolsó csatában 1918. szeptember 3-án estek el. Több mint nyolcvan katona teste került napvilágra a "fehér háborúban" elesettek közül az utóbbi két évtizedben, s továbbiak felbukkanása várható a jövőben.
www.telegraph.co.uk
Peio kicsiny alpesi falu, leginkább síelési lehetőségeiről ismert. A téli hónapokban szívesen látogatnak ide a középosztálybeli olaszok, de az utóbbi időben felfedezték maguknak az orosz turisták is. Nyáron pedig a Stelcio Nemzeti Park nyújt túrázási lehetőségeket. Fürdője, üzletei és Cortina közelsége miatt kedvelt turista hely. Felvonót három éve szereltek össze, jelenleg többszintes parkoló építése folyik.Múltbéli emlékekben is gazdag a hely. A falutól felfele a hegyen haladva első világháborús kicsi múzeum tekinthető meg, egy osztrák-magyar temető, valamint a XV. századbeli templom.
Szeptemberben ötszázan gyűltek össze két, az első világháborúban 1918 májusában elesett ismeretlen katona temetésén.
Peio egykoron az Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabban fekvő falva volt, a kevéssé emlegetett "fehér háború" színhelye.
1914-ben Trentino - a tartomány, amelyben Peio is fekszik - valamint Dél-Tirol a Habsburgokhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Az 1861-ben egyedült Olaszország is szemet vetett a két területre, valamint Trieszt városára. 1915 májusában a területekre bejelentette igényét és a szövetségesek oldalán hadba lépett. Akkor már a nyugati és a keleti frontokon javában folytak a harcok, ekkor megnyílt a harmadik front mintegy 400 kilométer hosszan a Júliai-Alpoktól (amely ma az olasz-szlovén határ) a svájci Ortler-fennsíkig.
A tengerszint feletti magasság miatt a korábbitól eltérő háború alakult ki. Az olaszok gyakorlott hegymászók voltak, a híres szőrmesapkájukkal, s az osztrákoknak is hasonló csapatokat kellett kiállítaniuk. Ők lettek a "császár védői", a Kaiserschützen. Tüzérség és mérnökök egészítették a hadtestet. Jégből kellett lövészárkokat ásni, egyszerű felvonókat építeni és az utánpótlás szállítását megszervezni és kivitelezni.
A fegyverszünetet követő évtizedekben a bolygó felmelegedése tapasztalható, s a visszahúzó gleccserek felfedik a " fehér háború" után maradt szemetet és maradványokat. Az 1990-es évek óta előbukkanó leletanyag meglepően jó állapotban került elő. Soha el nem került szerelmes levél maradt fenn, melyet egy Maria nevű hölgynek írt egy katona, míg egy másik ódát írt a tetűhöz. Különböző tárgyak, újságlapok, sisakok, cipővédők egy magaslati barlangban kerültek elő. Az újságok között cirill betűs is akad. A mai orosz turisták valószínűleg nem tudják, hogy nem ők az első oroszul beszélő emberek a környéken. Orosz hadifoglyok dolgoztak ott a háborúban, teherhordó feladatokat kaptak.Az elmúlt években előkerült emberi maradványok gyakran mumifikálódtak. A szeptemberben megtalált két katona szőke hajú, kék szemű, 17-18 éves osztrák katona volt, akik a Presena gleccseren lelték halálukat. Bajtársaik temették el őket a gleccserszakadékban. Mindkettő koponyájában golyó ütötte lyukakat találtak. Az egyikük kamáslijában kanalat találtak, ami gyakori volt a lövészárokról lövészárokra járó, harcoló katonák között.
A holttesteket megtaláló régész, Franco Nicolis első gondolata a fiúk édesanyja volt. A holttestek annyira valóságosak, modernek. Az édesanyák azonban sosem tudták meg pontosan, milyen sors várt fiaikra.
A "fehér háború" furcsaságai közé tartozik, hogy mind az olasz, mind az osztrák fél helyi lakosokat fogadott fel hegyi vezetőnek, akik jól ismerték a hegyet, s gyakran egymást is. Gyakran a családokat szétszakította az ellentét. Mindkettejük legnagyobb ellenfele azonban az időjárás volt. Több ember lelte halálát miatta, mint a harcban. A hőmérséklet gyakran esik - 30 fok alá ebben a magasságban, és a "fehér halál", a lavina is gyakran szedte áldozatait.
Peio falu lakosságát nem evakuálták, mivel a császár szerint a legmagasabban fekvő falunak szimbolikus jelentősége volt. A lakosság dolgozott. Főztek és szállították az ételt, élelmiszert, gyógyították, ellátták a sebesülteket és temették a halottakat.
1919-ben a Saint Germainben megkötött béke Trentinot Olaszországnak ítélte. Az átmenet békés volt, nem folyt vér. A hegyi emberek autonómiát élveztek, s az új felállásban is meg tudták tartani azt. Szokásaikat, olasz nyelvüket továbbra is meg tudták tartani. A történelmet azonban nem felejtették el. Most, ahogy bukkannak elő az egykori katonák holttestei a gleccser alól, figyelik, nem valamelyik családtagjuk-e.
Még 2004-ben három Habsburg-oldalon harcoló katona maradványa került elő, valószínűleg sebesülthordók voltak, s az utolsó csatában 1918. szeptember 3-án estek el. Több mint nyolcvan katona teste került napvilágra a "fehér háborúban" elesettek közül az utóbbi két évtizedben, s továbbiak felbukkanása várható a jövőben.
www.telegraph.co.uk
Hozzászólások