Ezzel a szívszorító verssel köszönte meg a hajléktalan a neki adott 200 Ft-ot!

Elgondolkodtató és szívszorító történetet osztott meg a közösségi oldalon egy magyar hölgy.

Barabás Lívia posztjában arról ír, hogyan köszönte meg egy hajléktalan ember az általa adott 200 Ft-ot. A hölgy szerint a bácsi asszisztált a parkolásában, ezért adta neki cserébe a pénzt.



Aztán jött a megható köszönet: a férfi az alábbi kézzel írt verset hagyta a szélvédőjén.

Köszönöm…

Furcsa világ ez…

én már fölülről nézzem?

Emberek báván vonulnak –

teli tárcával, üres szívvel

lelketlen krözuisok; nincstelen-

koldusszegényen.

 

Itt hagynám ugyan néha, maradni

ugyan minek? Lábtörlőül

néhány rongy-kis senkinek?

Mennék, de valami itt maraszt:

néhány tiszta lelkű ember,

s hogy remélve várok tavaszt.

Tavaszt: a lelkek új tavaszát

mikor a nyomorultat az,

ki duskodik, nem lépi át,

 

Lehajolni a nyomorulthoz

néha minden, bár szinte semmi

Teljesített kötelesség: embernek lenni!

Vers volna ez… vagy csak

valamiféle köszönöm?

Boldogság, ha véletlen néha

EMBERBE ütközöm…

 

Szívszorító sorok ezek egy olyan ismeretlentől, aki így fejezi ki érzéseit a sorokon át.

Forrás: lájk