Ezzel a szívszorító verssel köszönte meg a hajléktalan a neki adott 200 Ft-ot!
Elgondolkodtató és szívszorító történetet osztott meg a közösségi oldalon egy magyar hölgy.
Barabás Lívia posztjában arról ír, hogyan köszönte meg egy hajléktalan ember az általa adott 200 Ft-ot. A hölgy szerint a bácsi asszisztált a parkolásában, ezért adta neki cserébe a pénzt.
Aztán jött a megható köszönet: a férfi az alábbi kézzel írt verset hagyta a szélvédőjén.
Köszönöm…
Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krözuisok; nincstelen-
koldusszegényen.
Itt hagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,
Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm…
Szívszorító sorok ezek egy olyan ismeretlentől, aki így fejezi ki érzéseit a sorokon át.
Forrás: lájk
Hozzászólások