Gyönyörű és egyben elgondolkodtató fotók készültek a magányról

Ilyen szép és kifejező képeket, csak egy fotóművész tud készíteni, ami régi élményeivel, érzéseivel összekapcsolja a valóságot és megjeleníti képekben.

Ha egy kicsit a rohanó világban elgondolkodunk és megengedhetjük magunknak, hogy időt szakítsunk arra, hogy az alábbi képeket megnézzük, tegyük meg. Talán a könnycsatornáink is kicsit kitisztulhatnak, ha megnézzük Mohos Zsófia kifejező képeit a magányról.



A fotóművész már gyermekkora óta ismeri Rózsi nénit és már három éve rendszeresen ellátogat hozzá, hogy meséljen neki saját életéről és a régi időkről.

A képek palócföldön készültek egy zsákfaluban. Ez egy olyan eldugott kedves kis település, hogy a régiek mindig azt mondták, hogy a világháború idején még az oroszok sem találták meg Magyarország északi részén elhelyezkedő kis falucskát.



Az alábbi képeket a valós csendes magány ábrázolásában láthatjuk. Rózsi néni kedves szavait idézve.





"Éjjelente három rózsafűzért is elmondok. Mások azt mesélik, ha nem tudnak aludni, bekapcsolják a tévét. Engem nem köt le az ilyesmi. A fiatalokért imádkozom leggyakrabban."





"A legfontosabb a hit, a remény és a szeretet. Hol lennék én most e három nélkül?"





"Nem tudom, jövőre hogyan tudnám behordani a fát, de minden megoldódik. Három éve kórházba kerültem és meg akartak műteni, de én nem engedtem. Mi lett volna addig a tyúkokkal, meg a kerttel?"







"Néha azt gondolom, nincs már értelme a nagy kertnek. Aztán eljön a tavasz, eljön az idő, hogy felszántassam, sokba kerül, na, de ez a rendje a dolgoknak... Vigyél egy kis petrezselymet és adok még bazsalikomot, frisset. Küldenék haza szilvát is, de hát idén nem sok volt sajnos."



Forrás: szeretlekmagyarorszag