Harold White és a térhajtómű
A NASA sci-fi be illő lehetőségen dolgozik, méghozzá a gyors csillagközi utazáson, amely akár valóssággá is válhat. A New Scientist munkatársa, Anne-Marie Corley a híres hajtómű kutatóval, Harold White-tal beszélgetett.
Van egy el nem hanyagolható apróság, miszerint semmi nincs, amely gyorsabban haladna a fénynél. A probléma megoldásában White a két relativitás szokványos kiskapujáról beszélt, amely nem más, mint a féreglyukak és a térhajlítás. Létezik egy alapelv, amely egyszerűnek hangzik. A tér bármelyik sebességen nyújtható, ugyanakkor zsugorítható is. Ugyanis a tér nem rendelkezik tömeggel, egyben meglehetősen rugalmas.
Az állítólagos ősrobbanás óta mérhető ütemben tágul. Az átlagembert azonban az is foglalkoztathatja, hogy vajon hogyan nézne ki egy csillaghajó, amely térhajtóművel van felszerelve?
Az egyszerűség kedvéért, ha elképzelünk egy amerikai foci labdáját, amelyet egy pilonokkal csatlakozott gyűrű ölel át. A labda felületén a robotrendszerek és a legénység foglal helyet, a gyűrű pedig egy egzotikus anyagot tartalmaz, amely nem más, mint egy negatív vákuum energia. Az egzotikus anyag, azaz a gyűrű a warp-trükk alkalmazását biztosítaná a szükséges matematikával és természetesen a fizikával.
Az utazás is egy nagyon különleges esemény lenne, hiszen a kezdősebesség eléréséig egy hagyományos űrutazást kellene megérni a legénységnek. Amikor beindul a negatív energiájú vákuum gyűrű, a sebesség jelentősen fokozódik. Az űrjármű előtt a tér összehúzódik, mögötte pedig kitágul. Az űrhajósok így a meghajlított téren keresztül az adott távolságot sokkal gyorsabban teszik meg.
Az utazási élmény olyan lenne, mintha egy filmet a nézők gyors előtekerésben néznének meg. A warp-sebesség egyelőre egy elmélet. Továbbá rengeteg energia kellene megvalósításához. Az elméletet legelőször 1994-ben vetették fel. Ebben az időben akkora mennyiségű negatív vákuum energia mennyiséget számítottak ki, amely abszolút mértékben a megvalósítást kizárta. Azóta feltűntek újabb megoldások is!
“2011-ben és 2012-ben dolgoztam a témában a 100 Éves Csillaghajó szimpózium keretében és több módszert is felfedeztem, melyek nagyságrendekkel csökkenthetik az energiaszükséglet.” - nyilatkozta Harold White.
Gyakorlatilag White felhívta arra a figyelmet, hogy ez a dolog inkább tudományos síkon, mintsem műszaki síkon mozog. Azért az is elmondta, hogy több konkrét és ellenőrzött lépés is tervbe van a koncepció igazolása érdekében. Azon dolgoznak, hogy be lehessen bizonyítani, hogy pontosan ismerik azt a matematikát és fizikát, amelynek segítségével alkalmazni lehessen a térhajtómű működését a gyakorlatban is.
“Ennek érdekében megpróbáljuk megalkotni egy warp-buborék mikroszkopikus megfelelőjét a laboratóriumban, ahol méréseket végezhetünk rajta.” - mondta White.
Az ügy előmenetele érdekében a laboratóriumi kísérletek hatalmas előrehaladást jelentenének, ugyanakkor még rengeteg lépcsőfok van, amit még „meg kell mászni”, hogy az emberiség megvalósítsa az első csillagközi küldetését! Eljöhet az idő, amikor a kapitány kiadja a parancsot a térhajtómű bekapcsolására.
Forrás: paranormal.hu
Van egy el nem hanyagolható apróság, miszerint semmi nincs, amely gyorsabban haladna a fénynél. A probléma megoldásában White a két relativitás szokványos kiskapujáról beszélt, amely nem más, mint a féreglyukak és a térhajlítás. Létezik egy alapelv, amely egyszerűnek hangzik. A tér bármelyik sebességen nyújtható, ugyanakkor zsugorítható is. Ugyanis a tér nem rendelkezik tömeggel, egyben meglehetősen rugalmas.
Az állítólagos ősrobbanás óta mérhető ütemben tágul. Az átlagembert azonban az is foglalkoztathatja, hogy vajon hogyan nézne ki egy csillaghajó, amely térhajtóművel van felszerelve?
Az egyszerűség kedvéért, ha elképzelünk egy amerikai foci labdáját, amelyet egy pilonokkal csatlakozott gyűrű ölel át. A labda felületén a robotrendszerek és a legénység foglal helyet, a gyűrű pedig egy egzotikus anyagot tartalmaz, amely nem más, mint egy negatív vákuum energia. Az egzotikus anyag, azaz a gyűrű a warp-trükk alkalmazását biztosítaná a szükséges matematikával és természetesen a fizikával.
Az utazás is egy nagyon különleges esemény lenne, hiszen a kezdősebesség eléréséig egy hagyományos űrutazást kellene megérni a legénységnek. Amikor beindul a negatív energiájú vákuum gyűrű, a sebesség jelentősen fokozódik. Az űrjármű előtt a tér összehúzódik, mögötte pedig kitágul. Az űrhajósok így a meghajlított téren keresztül az adott távolságot sokkal gyorsabban teszik meg.
Az utazási élmény olyan lenne, mintha egy filmet a nézők gyors előtekerésben néznének meg. A warp-sebesség egyelőre egy elmélet. Továbbá rengeteg energia kellene megvalósításához. Az elméletet legelőször 1994-ben vetették fel. Ebben az időben akkora mennyiségű negatív vákuum energia mennyiséget számítottak ki, amely abszolút mértékben a megvalósítást kizárta. Azóta feltűntek újabb megoldások is!
“2011-ben és 2012-ben dolgoztam a témában a 100 Éves Csillaghajó szimpózium keretében és több módszert is felfedeztem, melyek nagyságrendekkel csökkenthetik az energiaszükséglet.” - nyilatkozta Harold White.
Gyakorlatilag White felhívta arra a figyelmet, hogy ez a dolog inkább tudományos síkon, mintsem műszaki síkon mozog. Azért az is elmondta, hogy több konkrét és ellenőrzött lépés is tervbe van a koncepció igazolása érdekében. Azon dolgoznak, hogy be lehessen bizonyítani, hogy pontosan ismerik azt a matematikát és fizikát, amelynek segítségével alkalmazni lehessen a térhajtómű működését a gyakorlatban is.
“Ennek érdekében megpróbáljuk megalkotni egy warp-buborék mikroszkopikus megfelelőjét a laboratóriumban, ahol méréseket végezhetünk rajta.” - mondta White.
Az ügy előmenetele érdekében a laboratóriumi kísérletek hatalmas előrehaladást jelentenének, ugyanakkor még rengeteg lépcsőfok van, amit még „meg kell mászni”, hogy az emberiség megvalósítsa az első csillagközi küldetését! Eljöhet az idő, amikor a kapitány kiadja a parancsot a térhajtómű bekapcsolására.
Forrás: paranormal.hu
Hozzászólások