Hihetetlen csoda, hogy visszakapta az elhagyott karkötőt a lány!

Az otthonától 7000 kilométerre vesztette el a családi örökséget Eloise Dicker. Öt napos kirgizisztáni túrán vett részt Eloise Dicker, amikor a második napon azt vette észre, hogy eltűnt a csuklójáról az aranykarkötője, ami különösen kedves volt a szívének, hiszen az anyukájától kapta, nem sokkal annak halála előtt.

A fiatal brit lány akkor vette észre, hogy hiányzik az ékszer, amikor a csomagjait pakolta össze, majd felült a lova hátára, hogy folytassa az egzotikus hegyek és völgyek között az utat. Ahogy Eloise meglátta a csupasz csuklóját, úgy eredtek el a könnyei, hiszen tudta, esélye sincs arra, hogy megtalálja a felbecsülhetetlen értékű karkötőt, amit családi gyűrűk egybeolvasztásával készítettek.

A karkötőt Eloise édesanyja viselte, de amikor már a szteroidos gyógyszerektől annyira feldagadt a beteg nő karja, hogy nem tudta viselni, akkor a lányának adta. Néhány hónappal később az anyuka meghalt, tehát a karperec több ok miatt is fontos volt a lánynak.

Eloise elkeseredetten és szorongva kereste az ékszert, de tudta, hogy szinte reménytelen, hogy megtalálja, ugyanis napok óta lovagolt, ráadásul a Tian Shan hegyvonulat tájain nagyon magas a növényzet, tehát bárhol lehetett az ékszer.

A lány elmondta, hogy a többiek mögött sétált, és csak sírt, gondolkodott, miközben minden részlet eszébe jutott az anyukája haláláról. Eloise azzal próbálta vigasztalni magát, hogy talán ennek így kellett történnie, ugyanis az anyukája Hong Kongban született, de Nagy-Britanniában halt meg, Kirgizisztán pedig pont félúton van.

Eloise úgy gondolta, hogy amennyiben léteznek isteni jelek, akkor a karkötő elvesztése az volt. Amikor a csapat megérkezett Karakolba, akkor a lány elment a helyi orosz ortodox keresztény templomba, ahol egy orosz apáca elvezette egy festményhez, aminek a megcsókolására biztatta. Kiderült, hogy a képen a Szűzanya szerepel tele nyakláncokkal és karkötőkkel.

Az antropológia szakos Eloise egyből azon kezdett gondolkodni, hogy az ékszereknek milyen nagy szerepe van az emberek egyetemes kultúrájában. Általában az ékszert azért viseljük, hogy hivalkodjunk, ám akkor már a kapcsolatot és az összetartozást erősíti, ha megörököljük egy rokontól vagy a szerelmünktől.

Ebben az esetben az ékszer az örök jelenlétet testesíti meg, hiszen mindig arra gondolunk, akitől kaptuk. Ennek tudatában nem csoda, hogy Eloise számára olyan sokat jelentett a halott édesanyjától örökölt karperec.

Néhány héttel később a lány beletörődött, hogy elvesztette az ékszert, ám ekkor csoda történt! Eloise egy Facebook-üzenetet kapott az egyik kirgiz túravezetőjétől Elaman Asanbaevtől, aki ezt írta: „Szia Eloise! Hogy vagy? Remélem jól. Ezt találtam a táborban. Küldök egy képet. Nem tudom, hogy ez az, vagy sem.” A mellékelt képről Eloise azonnal felismerte az elvesztett karkötőt. Hirtelen úgy érezte, hogy visszatért a valóságba. Rögtön azon kezdte törni a fejét, hogy hogyan hozhatná haza az értékes ékszert.

Mivel a postában nem bízott, ezért foglalt egy repülőjegyet novemberre, hogy személyesen menjen el a karperecért. Az út nem volt könnyű, hiszen Londonból Moszkvába ment, majd onnan Bishkekbe repült, hogy végül 6 órát autózzon Karakolba, ahol nappal is -11 fok volt.

Az érkezése másnapján találkozott Elamannal, aki készségesen és sértetlenül visszaadta az ékszert, amiről kiderült, hogy a tábori vécé (egy fabódé alá épített, földbe vájt lyuk) felé vezető ösvény mentén hagyta el a lány.

Eloise elmondta, hogy amint felvette a karperecet, ismét teljesnek érezte magát. A lány hálája jeléül egy papírpénzekkel körbe tekert kézműves flaskát adott Elemannak, majd visszafelé lovagolt a városba, miközben elgyönyörködött a hólepte csúcsok és völgyek látványában.

Az édesanyja hamvait egy ottani folyóba öntötte. Erre két oka volt. Az egyik, hogy adjon valamit a földön lévő karkötőért cserébe, a másik, hogy az anyukáját az otthona és a szülővárosa között félúton helyezze örök nyugalomra. Eloise azzal fejezte be a történetét, hogy amennyiben választhatna, akkor újra keresztülmenne az egész kálvárián, mert ez az élmény segített neki abba, hogy lelkileg feldolgozza az édesanyja elvesztését.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)