Ismerjétek meg a felvidéki lovas íjászt
Vermes István Szlovákiában él Gútán saját kezével készített jurtában. Ő a Vermes törzs vezetője, akit világszerte ismernek.
A férfi azt vallja, hogy megmaradt gyereknek és isten nagyon szereti őt. István valóban világhírű, hiszen bejárta már az egész világot már, ahol lovas íjászkodni lehet.
A férfi küldetéstudatának fogja fel, hogy kultúráját mindenhova elvigye a világon. Mások kultúráját tiszteli, de elvárja azt is, hogy az övét is tiszteljék.
István járt már Marokkóban, Sevillában, Denizliben, Villányban, Kazahsztánban és Kirgizisztánban egyaránt.
Fiával, Balázzsal a Közép-Ázsiai országokban lévő Nomád Világbajnokságon is részt vesz, ahol a nyitó ünnepséget ők tartják.
„Abban hiszek, hogy az embernek van sorsa. Nekem az adatott meg, hogy azt, ami már veszendőbe megy, azt én őrizgessem, továbbadjam.” – nyilatkozta Vermes István.
Élete részének tartja az ősök tiszteletét és minden vágya, hogy másokkal is megismertesse ezt az érzést.
Példamutatásával megpróbál a megrendezett gyermektáboraikban a nebulókkal megismertetni, hogy miként kell gondoskodni a lovakról és a lovasokról. Soha nem fordulhat elő, hogy a ló ne kapjon kellő mennyiségű tiszta vizet a tűző napon.
Az életben három fontos példaképe van, akiknek örök hálával tartozik. A nagypapája, aki megtanította, hogyan fogjon lapátot. Az első tanítója, aki később barátja lett, de sajnos fiatalon meghalt. Valamint nagy mestere Kassai Lajos.
István a lovas íjászatról úgy beszél, hogy ez nem az, amit keresett, hanem az, amit megtalált. Harminc éves volt, amikor ezzel a hagyománnyal megismerkedett.
Vermes István egyébként egy végtelenül egyszerű ember, akit városában csodabogárnak tartanak, máshol pedig ünnepeltnek. Puritán életet él, szereti családját és a természetet. Életével tökéletesen meg van elégedve.
„Ülök a lovon, és amerre nézek emberek. Integetnek, kiabálnak, zászlókat lengetnek, és üvöltik a nevem és azt, hogy éljen a Felvidék! Ha más nem lett volna egész életemben, már megérte. Minden este azt kérem a teremtő Istentől, hogy a gyerekeim legyenek boldogok. Mert akkor én is az vagyok.” – nyilatkozta István a felvidek.ma oldalnak. A fenti kijelentése ményen filozófiáját is tükrözi.
Hozzászólások