Jelek, hogy hasonlítunk a szüleinkre
Hiába ellenkezünk, mert előbb-utóbb úgyis elkezdünk olyanok lenni, mint amilyenek a szüleink.
„Ha felnövök, nem leszek olyan, mint ti!” – hangzik el sokszor a szánkból, amikor még gyerekek, vagy fiatal felnőttek vagyunk a komoly kijelentés, ám az évek múlásával rá kell döbbenünk, hogy egyre jobban hasonlítunk a szüleinkre.
Ez ellen nincs mit tennünk, mert ez csak pszichológia. Ahogy idősödünk, úgy kezdünk el hasonlítani arra a két emberre, aki felnevelt minket. A következő jelekből, ha valamelyik igaz ránk, akkor már el is vesztünk.
1. Régen nem törődtünk a főzéssel. Elég volt a zacskós leves, spagetti, és egy hétig megoldottuk az evést. Ennek vége, mert most már böngésszük az akciókat, és egy hétre előre bevásárolunk.
2. Tinédzserként imádtunk éjfélig fent lenni, és lenéztük a szüleinket, amiért már kilenckor ágyba bújtak. Ma már alig várjuk, hogy hazaérjünk a munkából, hogy egy gyors zuhany után, fejjel előre beesünk az ágyba, miközben az óra talán még kilenc órát sem mutat.
3. Imádtuk a jó bulikat, és megfogadtuk, hogy mi idős korunkban is szórakozni fogunk járni, nem úgy, mint a szüleink! Ezzel szemben most már idegesít, ha valaki munkanapon bulizik, és bömbölteti a zenét.
4. Gyerekkorunk kedvenc meséiből azt se tudtuk, hogy ki a főhős anyja, vagy apja. Ma már rokonszenvet érzünk a szülői figurák iránt.
5. Régen állandóan ránk szóltak a szüleink, hogy ne koszoljuk, karcoljuk össze az asztalt. Ma már poháralátétet használunk, és rászólunk a másikra, ha erről elfeledkezik.
6. Évekkel ezelőtt azért nem kapcsoltuk el a teleshop reklámokat, mert viccesnek találtuk azokat. Most azon kapjuk magunkat, hogy komolyan elgondolkodunk egy-egy reklám alatt, hogy milyen jó lenne venni egyet az adott termékből.
7. Annyira utáltuk régen, ha leszidtak, vagy kioktattak valamiért. Ma már mi idegesítünk ezzel másokat.
8. Évekkel ezelőtt, ha anyukánk ránk szólt, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, és elsősegély eszköz, csak legyintettünk rá. Most már el sem indulunk ezek nélkül.
9. Régen minden tini, szerelmes, dráma sorozatot megnéztünk, míg a helyszínelős, nyomozós, lassú krimiket, amiket a szüleink néztek, utáltuk. Manapság vígan, vagy éppen megjátszott undorral, de megjelenünk az adáskezdésre, és a szüleinkkel nézzük meg a Helyszínelők újabb epizódját.
10. Korábban a világból kiszaladtunk volna az „Amikor én ennyi idős voltam…”, és társai, kezdetű tanácsok hallatán. Ma a nálunk fiatalabb korosztályt idegesítjük ezekkel a bölcsességekkel, hiszen nekik még kell az útmutatás, mi pedig már annyira bölcsek vagyunk, hogy ránk van szükségük.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
„Ha felnövök, nem leszek olyan, mint ti!” – hangzik el sokszor a szánkból, amikor még gyerekek, vagy fiatal felnőttek vagyunk a komoly kijelentés, ám az évek múlásával rá kell döbbenünk, hogy egyre jobban hasonlítunk a szüleinkre.
Ez ellen nincs mit tennünk, mert ez csak pszichológia. Ahogy idősödünk, úgy kezdünk el hasonlítani arra a két emberre, aki felnevelt minket. A következő jelekből, ha valamelyik igaz ránk, akkor már el is vesztünk.
1. Régen nem törődtünk a főzéssel. Elég volt a zacskós leves, spagetti, és egy hétig megoldottuk az evést. Ennek vége, mert most már böngésszük az akciókat, és egy hétre előre bevásárolunk.
2. Tinédzserként imádtunk éjfélig fent lenni, és lenéztük a szüleinket, amiért már kilenckor ágyba bújtak. Ma már alig várjuk, hogy hazaérjünk a munkából, hogy egy gyors zuhany után, fejjel előre beesünk az ágyba, miközben az óra talán még kilenc órát sem mutat.
3. Imádtuk a jó bulikat, és megfogadtuk, hogy mi idős korunkban is szórakozni fogunk járni, nem úgy, mint a szüleink! Ezzel szemben most már idegesít, ha valaki munkanapon bulizik, és bömbölteti a zenét.
4. Gyerekkorunk kedvenc meséiből azt se tudtuk, hogy ki a főhős anyja, vagy apja. Ma már rokonszenvet érzünk a szülői figurák iránt.
5. Régen állandóan ránk szóltak a szüleink, hogy ne koszoljuk, karcoljuk össze az asztalt. Ma már poháralátétet használunk, és rászólunk a másikra, ha erről elfeledkezik.
6. Évekkel ezelőtt azért nem kapcsoltuk el a teleshop reklámokat, mert viccesnek találtuk azokat. Most azon kapjuk magunkat, hogy komolyan elgondolkodunk egy-egy reklám alatt, hogy milyen jó lenne venni egyet az adott termékből.
7. Annyira utáltuk régen, ha leszidtak, vagy kioktattak valamiért. Ma már mi idegesítünk ezzel másokat.8. Évekkel ezelőtt, ha anyukánk ránk szólt, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, és elsősegély eszköz, csak legyintettünk rá. Most már el sem indulunk ezek nélkül.
9. Régen minden tini, szerelmes, dráma sorozatot megnéztünk, míg a helyszínelős, nyomozós, lassú krimiket, amiket a szüleink néztek, utáltuk. Manapság vígan, vagy éppen megjátszott undorral, de megjelenünk az adáskezdésre, és a szüleinkkel nézzük meg a Helyszínelők újabb epizódját.
10. Korábban a világból kiszaladtunk volna az „Amikor én ennyi idős voltam…”, és társai, kezdetű tanácsok hallatán. Ma a nálunk fiatalabb korosztályt idegesítjük ezekkel a bölcsességekkel, hiszen nekik még kell az útmutatás, mi pedig már annyira bölcsek vagyunk, hogy ránk van szükségük.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások