Mesével nyugtatja meg a síró gyerekeket egy budapesti busz sofőrje

A buszvezetőkről szóló sok negatív történet között egy gyöngyszem, amely a közösségi oldalon terjed.
Egy fiatal buszsofőr a napokban mesét mondott a síró kisgyereknek, hogy megnyugtassa.
A megható történet a 159-es buszon történt, az egyik utas mesélte el a közösség oldalán, a történetet azóta már nagyon sokan megosztották.

"Tegnap mesebusszal mentem egy baráti találkozóra.

A végállomáson felszállt a buszra egy anyuka két kicsi gyermekével, az egyik babakocsiban, a másik már nagyobbacska volt. A busz elindult, tele volt, lassan haladt, mert nagy volt a forgalom. (Tegnap halottak napja volt, még mentek a temetőbe sokan és a busz egy darabon még arra haladt.) A kisebbik gyerek elkezdett sírni, de nagyon. Lépésben haladtunk és a kicsi csak sírt.

Egyszer csak a buszvezető hangját hallottuk: "Ne sírj, kicsi! Mindjárt kapcsolok neked egy kis zenét. De várj, még híreket mondanak."

A gyerkőc elhallgatott és figyelt :) A felnőttek szája fülig ért, és mosolygó, csillogó szemekkel néztek egymásra.

Aztán valóban jött egy kis zene, de a gyerkőcnek valószínűleg nem tetszett és újból sírt. A buszvezető pedig mesébe kezdett: Egyszer volt, hol nem volt... és megállótól megállóig mondta a mesét, beleszőve, hogy milyen megálló következik. A leszálló utasoktól elköszönt és jó pihenést kívánt. A sírás is megszűnt. A felnőttek viszont azt gondolom, hogy mosolyogva értek tegnap este haza, bármi történt a munkahelyen vagy bevásárlás közben a boltban.

Leszálláskor előre mentem az első ajtóhoz és megköszöntem a különleges utat. Ez a 159-es busz volt és egy nagyon fiatal és nagyon kedves buszvezető. Sok ilyen kedves embert kívánok magunknak és nemcsak a 159-es buszon! :)"

A szeretlekmagyarország megtalálta a buszsofőrt, akiről a bejegyzés szól. Fodor Zsolt elmondta, hogy aznap háromszor is mesét mondott síró kicsiknek. A fiatalember 29 éves és egy éve dolgozik a VT-ARRIVA-nál mint buszvezető. Így mesélt az aznapi élményeiről:

"Amikor a fenti eset történt, éppen az Erdősor utcában voltunk - innen jött az ötlet. Már nem tudom, pontosan hogy fogalmaztam, de az volt a lényege, hogy megy, mendegél a busz az erdőben, és hopp, egyszer csak felbukkan a Kölcsey utca. Ugyanis ez volt a következő megálló. Aztán így folytatódott a mese tovább."

Egy másik eset során egy kétéves gyerek utazott a nagymamájával életében először és ezért sírni kezdett. A kicsinek Zsolt olyan mesét mondott, amelybe belefoglalta hogyan kell busszal utazni és mit kell csinálni a buszon.

"Próbálok humort vinni a munkámba, hogy az utasok is kizökkenjenek kicsit a hétköznapok szürkeségéből. Minden kör más, ha esik, akkor például Noé bárkája közlekedik, ha este egy bulis társaság száll fel, akkor ahhoz igazítom a mondanivalómat" - tette hozzá Zsolt.

"Ha például egy nagy csoport gyerek száll fel egy tanárral, akkor mindig megkérdezem a tanár nevét - ezt persze a gyerekek nem tudják. Aztán azt mondom, hogy gyerekek, az X. tanárbácsinak vagy Y. tanárnéninek tessék ám szót fogadni! Ennek mindig hatalmas sikere van, a gyerekek imádják - és nem mellékesen tényleg szót fogadnak."

Úgy utaznak ilyenkor, mint a kis angyalok. Ez a többi utasnak is jó, és nekem is, hiszen nem zavarnak minket utazás közben." – mesélte tovább.

A fiatal buszsofőr azt is elárulta, hogy gyerekkori álma teljesült, mikor részt vehetett az VT-ARRIVA átképzésén és most már buszvezetőként dolgozhat.

Nagyon jól esik neki, hogy a megállókban egyre többször integetnek neki és a felszálló utasok ismerősként üdvözlik. A buszsofőr bejutott az év buszvezetője versenybe is, a díjat végül kollégája, Garamszegi Gábor nyerte meg.

Zsolt azt is elárulta, hogy ha az utasoknak ennyire tetszenek a mesék és a többi dolog, akkor ezt a jövőben is folytatni fogja.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu