Nem fenyegeti a klímaváltozás a világcsúcstartó költöző madarat
Nem fenyegeti az éghajlatváltozás a hosszú távú repülés csúcstartóját, a kis godát, mivel az alaszkai vándormadár ügyesen felismeri a jó szelet a 11 ezer kilométeres útjához - állapították meg amerikai biológusok.
A kis goda teszi meg a madarak közül a leghosszabb, megállás nélküli vándorutat: mintegy 11 ezer kilométert repül Alaszkából Új-Zélandra. A jó szeleken múlik, hogy sikerül-e megtennie az elképesztő távolságot, azonban a számítógépes modellek azt mutatják, a jövőben, a klímaváltozás miatt egyre kevesebb lesz a kedvező légáramlat.
Amerikai kutatók megállapították, hogy a kis goda ki tudja választani az induláshoz szükséges jó szelet, ezért bátran nézhet szembe az éghajlatváltozás kihívásaival is.
Rendkívüli hosszú éves körútját a madár márciusban kezdi Új-Zélandon, majd mintegy 10 ezer kilométert tesz meg, hogy a kínai és koreai tápterületekre érjen. Májusban újra útra kel, hogy a 6 ezer kilométerrel távolabbi, nyugat-alaszkai fészekrakó helyére jusson. Innen augusztus-szeptember táján újra felszáll, hogy átszelje a Csendes-óceánt, és visszatérjen Új-Zélandra.
A madár viselkedését megfigyelő biológusokat ez az utolsó szakasz nyűgözte le. Műholdas jeladója szerint az E7 jelű kis goda 2007-ben nyolc nap alatt tette meg a 11,5 ezer kilométernyi utat. A jelenlegi viszonyok között ezen a szakaszon a madár a Csendes-óceán északi régióján keresztülívelő, alacsony légnyomású rendszerek hátszelét használja ki.
Az Illinoisi Egyetem David Douglas vezette kutatócsoportja elkészítette az évszázad végére jellemző légköri viszonyok modelljét. Eszerint ezek a rendszerek északabbra helyeződnek, ezzel a hátszél is csökkenni fog. Más szóval: valószínű, hogy ritkábban állnak majd elő a madárnak optimális repülési feltételek.
A megjelölt kis godák megfigyeléséből kiderült, hogy a madár pontosan megérzi, mikor érkezik el az indulásra alkalmas időjárás. Douglas elmondta, az adatok azt mutatják, ezek a madarak nem vaktában vágnak neki az útnak, és bár a modellek szerint általában csökken a vándorlást segítő szelek hosszúsága, még mindig bőven lesz alkalmuk, hogy elkapják az alkalmas pillanatot.
A klímaváltozás tehát nem fenyegeti a madarat. Ám mivel sok ezer kilométeres, szakadatlan repülése rengeteg energiát igényel, ezért maratoni rajtja előtt a kis goda óriási mennyiségű zsírt halmoz magára. Aggodalomra igazán a táplálékfelvétel adhat okot, hiszen fő táplálkozási helye, a kínai és dél-koreai árterek egyre nagyobb térségeit vonják művelésbe.
(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-25274483)
MTI
A kis goda teszi meg a madarak közül a leghosszabb, megállás nélküli vándorutat: mintegy 11 ezer kilométert repül Alaszkából Új-Zélandra. A jó szeleken múlik, hogy sikerül-e megtennie az elképesztő távolságot, azonban a számítógépes modellek azt mutatják, a jövőben, a klímaváltozás miatt egyre kevesebb lesz a kedvező légáramlat.Amerikai kutatók megállapították, hogy a kis goda ki tudja választani az induláshoz szükséges jó szelet, ezért bátran nézhet szembe az éghajlatváltozás kihívásaival is.
David Douglas, az Anchorage-i Földtani Kutatóintézet biológusa az Amerikai Geofizikai Egyesület éves konferenciáján elmondta, hogy a kis goda pontosan megérzi, mikor alkalmas az időjárás arra, hogy az új-zélandi vándorútját megkezdje - tudósított a BBC hírportálja a találkozón elhangzott előadásról.
Rendkívüli hosszú éves körútját a madár márciusban kezdi Új-Zélandon, majd mintegy 10 ezer kilométert tesz meg, hogy a kínai és koreai tápterületekre érjen. Májusban újra útra kel, hogy a 6 ezer kilométerrel távolabbi, nyugat-alaszkai fészekrakó helyére jusson. Innen augusztus-szeptember táján újra felszáll, hogy átszelje a Csendes-óceánt, és visszatérjen Új-Zélandra.
A madár viselkedését megfigyelő biológusokat ez az utolsó szakasz nyűgözte le. Műholdas jeladója szerint az E7 jelű kis goda 2007-ben nyolc nap alatt tette meg a 11,5 ezer kilométernyi utat. A jelenlegi viszonyok között ezen a szakaszon a madár a Csendes-óceán északi régióján keresztülívelő, alacsony légnyomású rendszerek hátszelét használja ki.Az Illinoisi Egyetem David Douglas vezette kutatócsoportja elkészítette az évszázad végére jellemző légköri viszonyok modelljét. Eszerint ezek a rendszerek északabbra helyeződnek, ezzel a hátszél is csökkenni fog. Más szóval: valószínű, hogy ritkábban állnak majd elő a madárnak optimális repülési feltételek.
A megjelölt kis godák megfigyeléséből kiderült, hogy a madár pontosan megérzi, mikor érkezik el az indulásra alkalmas időjárás. Douglas elmondta, az adatok azt mutatják, ezek a madarak nem vaktában vágnak neki az útnak, és bár a modellek szerint általában csökken a vándorlást segítő szelek hosszúsága, még mindig bőven lesz alkalmuk, hogy elkapják az alkalmas pillanatot.
A klímaváltozás tehát nem fenyegeti a madarat. Ám mivel sok ezer kilométeres, szakadatlan repülése rengeteg energiát igényel, ezért maratoni rajtja előtt a kis goda óriási mennyiségű zsírt halmoz magára. Aggodalomra igazán a táplálékfelvétel adhat okot, hiszen fő táplálkozási helye, a kínai és dél-koreai árterek egyre nagyobb térségeit vonják művelésbe.
(http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-25274483)
MTI
Hozzászólások