Nőtt a hosszúszárnyú bálnák populációja
Az új-zélandi környezetvédelmi minisztérium (DOC) szakemberei szerint rekordszámú hosszúszárnyú bálna van idén, ugyanis 137 példányt jegyeztek fel az Új-Zéland két szigetét elválasztó Cook-szorosban. Korábban a legmagasabb szám 106 hosszúszárnyú bálna volt, amit 2012-ben számoltak. Tavaly például mindössze 92 példány vonult át a szoroson.
„A hosszúszárnyú bálnák számának növekedése az új-zélandi populáció talpra állását jelzi, de még el vagyunk maradva az Ausztráliában tapasztalt, nagyjából 11 százalékos rendkívüli éves növekedési aránytól” – nyilatkozta Nadine Bott, a DOC által jegyzett felmérés vezetője.
Az idei számlálás legnagyobb meglepetése a Migaloo névre keresztelt fehér bálna felbukkanása volt. A ritka tengeri emlős Ausztrália partjainál szokott feltűnni, július 5-én azonban a Cook-szorosban látták. A fehér bálna attól nagyon különleges, mert az albinizmus a vadon élő állatok között nagyon ritka jelenség, mert ez a hordozó gén a fajok többségénél recesszív. Migaloo-tól egyébként már korábban sikerült bőrmintát venni, amiből kiderült, hogy az állat egy hím példány. A fehér bálnán kívül más szenzáció is akadt, hiszen egy újszülött hosszúszárnyú bálnát is megfigyeltek, amely mindössze a második borjú, melyet az utóbbi időkben a környéken észleltek. Rajtuk kívül még kék bálnákkal, nagy ámbráscetekkel és déli bálnákkal is találkoztak a négyhetes számlálás során.
A felmérés célja elsősorban a nyomonkövetés. 1964-ben betiltották a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ezért a tudósok kiemelt figyelmet szentelnek a hosszúszárnyú bálnák számának változására, ami hosszú idő után most végre emelkedést mutatott. Ezt a számlálást minden évben azonos időszakban végzik, akkor amikor az állatok az Antarktisz térségéből a Csendes-óceán déli részének melegebb vizeiben indulnak a szaporodóhelyeik felé. A legtöbb bálna a sarkvidékek hideg tengerein tölti a nyarat, mert ezek a vizek ilyenkor tele vannak a legfőbb táplálékukat jelentő rákszerű élőlényekkel. A tél közeledtével a bálnák elhagyják sarki élőhelyüket és az Atlanti-óceán trópusi vizeire úsznak, hogy megszüljék borjaikat. A legtöbb bálnafaj óriási távolságokat tesz meg ilyenkor, miközben gyakran megállnak pihenni, illetve utódokat nemzeni. A legnagyobb érdekessége a vándorlásnak, hogy közben nem táplálkoznak, így útközben akár testtömegük felét is elveszíthetik a hatalmas emlősök.
Forrás: ZooZoo
„A hosszúszárnyú bálnák számának növekedése az új-zélandi populáció talpra állását jelzi, de még el vagyunk maradva az Ausztráliában tapasztalt, nagyjából 11 százalékos rendkívüli éves növekedési aránytól” – nyilatkozta Nadine Bott, a DOC által jegyzett felmérés vezetője.
Az idei számlálás legnagyobb meglepetése a Migaloo névre keresztelt fehér bálna felbukkanása volt. A ritka tengeri emlős Ausztrália partjainál szokott feltűnni, július 5-én azonban a Cook-szorosban látták. A fehér bálna attól nagyon különleges, mert az albinizmus a vadon élő állatok között nagyon ritka jelenség, mert ez a hordozó gén a fajok többségénél recesszív. Migaloo-tól egyébként már korábban sikerült bőrmintát venni, amiből kiderült, hogy az állat egy hím példány. A fehér bálnán kívül más szenzáció is akadt, hiszen egy újszülött hosszúszárnyú bálnát is megfigyeltek, amely mindössze a második borjú, melyet az utóbbi időkben a környéken észleltek. Rajtuk kívül még kék bálnákkal, nagy ámbráscetekkel és déli bálnákkal is találkoztak a négyhetes számlálás során.
A felmérés célja elsősorban a nyomonkövetés. 1964-ben betiltották a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ezért a tudósok kiemelt figyelmet szentelnek a hosszúszárnyú bálnák számának változására, ami hosszú idő után most végre emelkedést mutatott. Ezt a számlálást minden évben azonos időszakban végzik, akkor amikor az állatok az Antarktisz térségéből a Csendes-óceán déli részének melegebb vizeiben indulnak a szaporodóhelyeik felé. A legtöbb bálna a sarkvidékek hideg tengerein tölti a nyarat, mert ezek a vizek ilyenkor tele vannak a legfőbb táplálékukat jelentő rákszerű élőlényekkel. A tél közeledtével a bálnák elhagyják sarki élőhelyüket és az Atlanti-óceán trópusi vizeire úsznak, hogy megszüljék borjaikat. A legtöbb bálnafaj óriási távolságokat tesz meg ilyenkor, miközben gyakran megállnak pihenni, illetve utódokat nemzeni. A legnagyobb érdekessége a vándorlásnak, hogy közben nem táplálkoznak, így útközben akár testtömegük felét is elveszíthetik a hatalmas emlősök.
Forrás: ZooZoo
Hozzászólások