Posztolj a Facebookra! - Érdemes?

Azt is mondhatnánk, hogy ez egy virtuális hely, ahol elmondhatjuk ismerősöknek, vagy ismeretlen ismerősöknek azt, hogy minden a legnagyobb rendben.

Mi tagadás a Facebook a világ legnagyobb közösségi oldala. Teletölthetjük profilunkat a legjobb képekkel, és a dicsekvések tömkelegével egyes ismerőseink örömére, vagy mások bánatára. Ha valaki nem ismeri az újításos rendszert előfordulhat, hogy mindenki látja, hogy mit írunk egymásnak, vagy éppen lebukunk a félrelépéseink miatt, mert egyszerűen nincs időnk a fránya fejlesztések tanulmányozására.

Lebukhatunk barátok közt, ismerősök közt, és még a legközelebbi munkaadónk is rajta keresztül fog minket megfigyelni, hogy vajon érdemes ezzel az emberrel foglalkozni ezen a munkahelyen? A következő lépésként az országok mindenkori kormánya állítólag világ szerte megfigyelni kívánja az adott ország Facebookos felhasználóit. Innentől kezdve aztán nincs menekvés.

Adatlapjainkat telerakhatjuk minden féle jóval, rosszal. A számunkra az a fontos, hogy ott legyünk mindenképpen, és lássanak minket, mert élünk, és virulunk. Egyesek azzal töltik meg tegzüket, hogy naphosszat az adatlapokon pásztáznak, hogy valami miatt rosszat tegyenek a „kedves” ismerőssel, vagy ismeretlennel. Sőt mi több! Vitázunk, veszekedünk, trágár szavakat használunk egymás, vagy valami, valaki ellen.

Fontos lehet nekünk az is, hogy egyre jobban irkáljuk a saját magunk véleményét abban a reményben, hogy hátha reagál már rá végre valaki. Ha nem reagálnak rá, akkor szomorúak lehetünk, ha pedig reagálnak rá, akkor felvidulhatunk.

Némelyikünk még ismeretlen ismerősöktől is kierőszakolja azt, hogy ismerjék őt és lehet, hogy be is jön neki, vagy nem! Gondolkodjunk el azon, hogy az emberi arc, csak egy mondvacsinált virtuális kép, vagy a legnagyobb közösségi oldalon játsszuk a fejünket, hogy milyen menőek vagyunk? Gyávábbak között előfordul az arctalan mondvacsinált "fiktív" profilkép is.



Innentől kezdve egyesekben felmerül a kérdés, hogy hol maradtál el te ember? Nem emlékszel a régi dolgokra, amiket személyesen éltél át emberi kapcsolataidban? Miért kell nekünk az, hogy gépeken keresztül kell élnünk? Miért kellenek nekünk a kedvelések (like), és a magánéletünket vajon miért tesszük ki az idővonalunkra?

Talán jobb lenne a másikat felhívni, vagy privibe csevegni. Hiszen a kommunikáció két ember között nem biztos, hogy másokra is tartozik! Esetleg megbeszélni egy személyes találkozót, ahol aztán négy szem közt megbeszélhetjük dolgainkat. Mind hiába! Egyszer még is eltökéljük magunkat, és mégis belépünk a fránya helyre, ahol igazságok, és hazugságok tömkelege sorakozik fel. Vajon ki hisz el, mit? Hol az igazság? Ezen gondolatok mérlegelésével rájöhetünk, hogy mi is rabok vagyunk. Méghozzá az internet rabjai.



(paramoral)