Prehisztorikus cápafogás: floridai rákhalászok a második koboldcápára bukkantak a Mexikói–öbölben - fotók!

Az egyetlen élő mélytengeri cápafaj újabb reprezentánsát halászták elő - teljesen véletlenül akadt egy rákhalász hálójába. Fotózta, majd visszadobta a vízbe.

A Mexikói-öbölben ez a második koboldcápa, amelyet emberi szem láthatott.

Ugyanis igen ritka alkalom, hogy az ember találkozzon ezzel a több mint 125 millió éve létező cápával, bár éjszaka a felszín közelébe merészkedik, leginkább az óceánok szürkületi zónájában, 500 és 1200 méteres vízmélységben fellelhető, egyébként mindhárom óceáni medencében előfordul. Jellegzetes fajjegye a hosszú lapátszerű rosztrum, amely lándzsaszerűen nyúlik a száj fölé – ennek köszönheti prehisztorikus kinézetét, s ezért érdemelte ki az "élő őskövület" megnevezést. Viselkedéstani jellemzői még nem ismeretesek, az emberre mindenesetre nem veszélyes.

Az SFGate, a San Francisco Chronicle online kiadása most arról számol be, hogy több mint 10 éve fordult elő utoljára, hogy a Mexikói-öböl térségében koboldcápára bukkantak volna. Floridától délre, Key West közelében halászták ki a mintegy 5 és félméteres koboldcápát. A több mint 10 évvel ezelőtti első felfedezésről tudományos szaklap is beszámolt. A koboldcápa átlagos testhossza 2,5-3 méter.

Április 19-én húzták elő a vízből, nevezetesen Carl Moore, halász, de csak május 2-án értesítették az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) munkatársait. Még szerencse, hogy a halász készített fényképeket, mert visszadobta a cápát a vízbe, amiről nem tudta, hogy mi az, lemérni is félt, nehogy megharapja. John Carlson, cápaszakértő megerősítette, hogy a térségben ez a második ilyen találat, a legtöbbet Japán, az Indiai-óceán és Dél-Afrika környékén lelték.

David Shiffman, a Miami Egyetem tengerbiológusa először nem is hitt az egészben, de a képeket látva abszolút meggyőződött arról, hogy újabb koboldcápa tűnt fel. Megjegyezte, érdekes, hogy ez a cápa rózsaszín, mert általában vörös színük (feketeként látszódva) teszi őket észrevétlenné a mélységben. Hozzátette, szomorúsággal tölti el, hogy milyen keveset is tudunk erről a cápafajról.

Az első, a mai napig a Tokiói Egyetem Zoológiai Intézetének gyűjteményében megtalálható ismert példányt 1897-ben a Yokohamai-öbölben fogták, Mitsukurina professzor vizsgálta először, felfedezve az új fajt. Majd 1898-ban Jordan megállapította, hogy nem csak, hogy új faj, hanem egy addig ismeretlen nemzetség és család reprezentánsa is a heringcápa-alakúak rendjébe tartozó koboldcápa. (A professzor iránti tiszteletből lett a cápa fajneve Mitsukurina owstoni, Jordan, 1898.)

A tudósok szerint a a kobold és a homoki tigriscápák közös őssel bírnak, mivel a középső kréta időszakból azonosították a koboldcápa mintegy százmillió évvel ezelőtt élt és kihalt rokonát (Scapanorhynchus) - mindkettejük fogszerkezete közeli hasonlóságot mutat a homoki tigriscápák (Odontaspididae) fogazatával.

A kelet-atlanti vizekből a Vizcayai-öböl, a portugál partvidék, és a Guineai-öböl térségéből, de Dél-Afrika fokföldi mélyvizeiben, a Japán- és a Sárga-tengerben, valamint szórványosan a Csendes-óceán nyugati területein is fellelhető.

A halász egyébként nem bánja, hogy visszaadta a cápát a víznek. „Az én óceánomban történtek rám is kihatnak. Tisztában vagyok azzal, hogy a dolgok értékét az adja, ha védjük és megőrizzük őket” - nyilatkozta Moore.

Forrás: sfgate.com, dailymail.co.uk, divecenter.hu (Dr. Elter Tamás, oceanográfus ismertetője), Wikipedia