Szellemvárosok Afrikában
Egykor fontos szerepet töltöttek be a következő helyek, amelyek mára teljesen lakatlanok.
Számtalan szellemváros található a világban, melyeknek egykor fontos szerepük volt, de mára csak a dicső múltjuk maradt meg. Afrikában több ilyen hely található, melyeknek a történetét most megismerhetjük.
Kilamba, Angola: Minden idők egyik legnagyobb kormányzati beruházása volt a kilambai lakónegyed felépítése Angolában. A fővárostól 30 kilométerre fekvő lakótelep ötezer hektáron terül el, és 500 ezer ember befogadására tervezték.
A nagyszabású projektet a kínaiak valósították meg azért cserébe, hogy kőolajat kapjanak Angolnától. Az építkezést 2008-ban kezdték meg, és 2012-ben fejezték be. A folyamat során, 750 nyolcemeletes lakóházat, közel 100 üzlethelyiséget, több tucat iskolát, parkot, medencét, szórakozóhelyet és egy mozit húztak fel.
A beruházás azonban hatalmas bukás lett, mert Kilamba tulajdonképpen üresen áll. Habár az angolai kormány adatai szerint Kilambában jelenleg 40 ezer ember él, ez valójában elég durva túlzás, mert a valós adatok szerint az első évben kevesebb, mint 200 lakást értékesítettek
A lakónegyed iránt azért ilyen kicsi az érdeklődés, mert egy lakás ára 120-200 ezer dollár, ami horribilis összeg egy átlag angolai család számára. A másik problémát a banki hitelek jelentik.
A helyi bankok nagyon szigorú feltételeket állítottak azok elé, akik hitelt vettek volna fel. Az emberek nagy része nem felel meg az elvárásoknak. Akiknek jól fizető állása van, még azok számára is túl szigorúak a hitel szabályai.
Az ország lakosságának többsége kevesebb, mint 2 dollárból él naponta. Angolnában gyakorlatilag vagy nagyon gazdag, vagy szegény valaki, tehát középosztály nem létezik. A gazdag réteg tagjai pedig inkább külföldön fektetik be a vagyonukat.
A kormány azonban nem szeretné, ha Kilamba örökre szellemváros maradna, ezért most kitalálták, hogy a lakások jelentős részének árát lejjebb viszik, hogy a szegények beköltözhessenek. A szakértők szerint ez a terv jó, de egyelőre nincs ötlet a megvalósításra, és az is rejtély, hogy a szegények közül kiknek nyílik esélye arra, hogy beköltözzenek.
Grand-Bassam, Elefántcsontpart: Az ország első fővárosa volt Grand-Bassam, amit a francia gyarmatosítók hoztak létre. A város évtizedeken keresztül a francia Nyugat-Afrika legfontosabb és legforgalmasabb kikötővárosának számított, és gazdasági, kereskedelmi szerepe megkérdőjelezhetetlen volt.
Grand-Bassam kialakítása a XIX. és korai XX. század európai gyarmatvárosok mintájára készült. A helyi időjárási körülményeket figyelembe véve, az épületekhez hatalmas verandákat, teraszokat, galériákat és kerteket építettek.
A városban a kormányzati és adminisztratív épületek mellett, rengeteg kávézó, szórakozóhely és bár várta az embereket, akik jöttek is szép számmal, hiszen Grand-Bassam, amit Nyugat-Afrika Párizsának is neveztek, sokáig a nyugatiak egyik közkedvelt célpontja volt.
A főváros fénykora azonban hanyatlásnak indult az 1930-as években, amikor a franciák Bingervillet tették meg az új fővárosnak. Az ezt követő időkben a város politikai, kereskedelmi és gazdasági szerepe rohamosan csökkent, a külföldiek többsége pedig elköltözött.
Amikor 1960-ban Elefántcsontpart elnyerte a függetlenségét, akkor a városban bezárták az utolsó még működő kormányzati és kereskedelmi irodákat. Grand-Bassam hamarosan szellemvárossá változott.
A kormány még próbált hasznot húzni a városból az 1970-es évek végén, amikor is turista utakkal csábították oda az embereket, de az 1980-as és 1990-es években bekövetkezett gazdasági és politikai válságok miatt mindenki elfeledkezett a dicső múltú városról.
Grand Bassam területén ma már az erdő az úr. A lakhatatlanná vált épületek közül sok összeomlott. A város környékén jelenleg kevesebb, mint ötezren élnek. Ők halászattal foglalkoznak.
Az egykori főváros mostanában újra a turisták érdeklődésének középpontjába került, az UNESCO pedig 2012-ben felvette a Világörökség listájára.
Dallol, Etiópia: Az 1926-ban kitört Dallol vulkánról kapta a nevét a Dallol Afar régió 2. adminisztrációs körzetében található hely, ahol anno sót bányásztak és hamuzsírt állítottak elő.
A várost 1906-ban alapították, amikor az olaszok felfedezték a régiót és bányákat alapítottak. 1917 és 1918 között már vasútvonallal kötötte össze a Dallolt az eritreai Mersa Fatma kikötővárossal azért, hogy a kitermelt sót és előállított hamuzsírt a lehető legnagyobb mennyiségben elszállíthassák.
A bányászatnak az I. világháború kitörése vetett végett, majd 1925 és 1929 között újra megnyitották a helyi bányát, ám a kereslet csökkent, ezért leállították a termelést. A II. világháború után, a britek tették rá a kezüket a területre, amivel végleg megpecsételték a sorsát.
A britek megszüntették a vasútvonalat és felszedték a síneket. Az 1950-es években egy aszmarai érdekeltségű bányászati cég döntött úgy, hogy megpróbálkoznak azzal, hogy az itt kibányászott sót Indiába szállítják, de három év múlva ők is feladták a termelést.
Az 1960-as években az amerikai Parsons cég végzett próbafúrásokat a térségben, de öt évvel később leálltak a kutatásokkal. Az azóta eltelt években már senki sem próbálta meg feléleszteni a bányászatot, és csak néha egy-egy sót szállító tevekaraván jár a városban, ahol szinte minden épületet sótéglából építettek.
Dallol egyébként nemcsak szellemváros, hanem rekorder is, hiszen ez a legmagasabb átlaghőmérséklettel rendelkező lakott hely. 1960 és 1966 között az átlag hőmérséklet 34 Celsius fok volt.
A melegben azonban már nincs kinek izzadnia, hiszen a világ egyik legelhagyatottabb területe lett az egykori város. Ma csak a hátrahagyott bányászati eszközök és a házromok emlékeztetnek arra, hogy valaha emberek éltek a területen.
Chinguetti, Mauritánia: A nomádok alapították 777-ben. Chinguetti fontos kereskedelmi várossá nőtte ki magát a XI. és XIII. században, és a Szaharát átszelő karavánutak egyik legfontosabb állomáshelye lett.
A fontos kereskedő város, a Mekkába induló zarándokok fő találkozóhelye is lett, aminek köszönhetően, a XIII. században az iszlám vallás egyik központjává fejlődött és a település köré mecsetek épültek.
Ezek közül a leghíresebb a Pénteki Nagy Mecset, amely egyben Mauritánia egyik nemzeti szimbóluma. Chinguetti fontos szerepet töltött be az iszlám vallás oktatásában is, ugyanis híres korániskolák és egy könyvtárak épültek ott.
Az iskolákban matematikát, orvostudományt, gyógyszerészetet, asztronómiát és jogot is tanítottak az iszlám mellett. A múltban nagyon sok ember utazott a városba csak azért, hogy a színvonalas iskolákban tanulhassanak.
Chinguetti egy páratlanul gazdag könyvtárral is büszkélkedhetett. Ez az épület ma is megtalálható, és több száz éves iratokat és könyveket őriznek benne. Chinguetti különlegességéhez tartóznak a vörösbarna agyaggal beborított és szorosan egymás mellé épített lakóházak, a szűk utcák és sikátorok.
A történelmi város egyedülállóságát az UNESCO is elismerte, ugyanis 2000-ben felvették a Világörökség listájára. Ha meg akarjuk látogatni Chinguetti városát, akkor jobb, ha nem halogatjuk, mert jelenleg az egyik legveszélyeztetettebb műemlék város.
Elizabeth Bay, Kolmanskop és Pomona, Namíbia: Német telepesek alapították a három várost 1908-ban, miután gyémánt lelőhelyeket találtak. Ebből a szempontból Pomona volt a leggazdagabb. A szóbeszéd szerint a földről lehetett felvenni a drágaköveket, olyan sok volt belőlük.
Mivel az első bányászok óriási vagyonra tettek szert, ezért elég pénzük volt arra, hogy a német kisvárosok mintájára építsék be a városokat, amik jól felszereltnek számítottak, mert mindegyikben volt kórház, iskola, színház, bálterem, kaszinó, gyárak, vasúti összeköttetés, és saját erőmű. Kolmanskop Afrika első villamosával is büszkélkedhetett.
A gyémántbányákat elég hamar kiürítették a telepesek, s ráadásul elvesztették az I. világháborút, ami után a városok hanyatlásnak indultak. A telepesek lassan elmentek. Az utolsó emberek 1954-ben távoztak.
Miután a lakók elmentek, a természet, pontosabban a homok, vette át az uralmat a terület felett. Habár az épületeket ellepte a homok, a városok még mindig Namíbia egyik legfelkapottabb látványossága.
Évente több ezer turista és fényképész fordul meg a városokban. Elizabeth Bay, Kolmanskop és Pomona a filmkészítő cégeket is vonzza, hiszen rengeteg filmjelenetet vesznek fel a területeken.
(Forrás: afriport.hu)
Számtalan szellemváros található a világban, melyeknek egykor fontos szerepük volt, de mára csak a dicső múltjuk maradt meg. Afrikában több ilyen hely található, melyeknek a történetét most megismerhetjük.Kilamba, Angola: Minden idők egyik legnagyobb kormányzati beruházása volt a kilambai lakónegyed felépítése Angolában. A fővárostól 30 kilométerre fekvő lakótelep ötezer hektáron terül el, és 500 ezer ember befogadására tervezték.
A nagyszabású projektet a kínaiak valósították meg azért cserébe, hogy kőolajat kapjanak Angolnától. Az építkezést 2008-ban kezdték meg, és 2012-ben fejezték be. A folyamat során, 750 nyolcemeletes lakóházat, közel 100 üzlethelyiséget, több tucat iskolát, parkot, medencét, szórakozóhelyet és egy mozit húztak fel.
A beruházás azonban hatalmas bukás lett, mert Kilamba tulajdonképpen üresen áll. Habár az angolai kormány adatai szerint Kilambában jelenleg 40 ezer ember él, ez valójában elég durva túlzás, mert a valós adatok szerint az első évben kevesebb, mint 200 lakást értékesítettek
A lakónegyed iránt azért ilyen kicsi az érdeklődés, mert egy lakás ára 120-200 ezer dollár, ami horribilis összeg egy átlag angolai család számára. A másik problémát a banki hitelek jelentik.
A helyi bankok nagyon szigorú feltételeket állítottak azok elé, akik hitelt vettek volna fel. Az emberek nagy része nem felel meg az elvárásoknak. Akiknek jól fizető állása van, még azok számára is túl szigorúak a hitel szabályai.
Az ország lakosságának többsége kevesebb, mint 2 dollárból él naponta. Angolnában gyakorlatilag vagy nagyon gazdag, vagy szegény valaki, tehát középosztály nem létezik. A gazdag réteg tagjai pedig inkább külföldön fektetik be a vagyonukat.
A kormány azonban nem szeretné, ha Kilamba örökre szellemváros maradna, ezért most kitalálták, hogy a lakások jelentős részének árát lejjebb viszik, hogy a szegények beköltözhessenek. A szakértők szerint ez a terv jó, de egyelőre nincs ötlet a megvalósításra, és az is rejtély, hogy a szegények közül kiknek nyílik esélye arra, hogy beköltözzenek.
Grand-Bassam, Elefántcsontpart: Az ország első fővárosa volt Grand-Bassam, amit a francia gyarmatosítók hoztak létre. A város évtizedeken keresztül a francia Nyugat-Afrika legfontosabb és legforgalmasabb kikötővárosának számított, és gazdasági, kereskedelmi szerepe megkérdőjelezhetetlen volt.Grand-Bassam kialakítása a XIX. és korai XX. század európai gyarmatvárosok mintájára készült. A helyi időjárási körülményeket figyelembe véve, az épületekhez hatalmas verandákat, teraszokat, galériákat és kerteket építettek.
A városban a kormányzati és adminisztratív épületek mellett, rengeteg kávézó, szórakozóhely és bár várta az embereket, akik jöttek is szép számmal, hiszen Grand-Bassam, amit Nyugat-Afrika Párizsának is neveztek, sokáig a nyugatiak egyik közkedvelt célpontja volt.
A főváros fénykora azonban hanyatlásnak indult az 1930-as években, amikor a franciák Bingervillet tették meg az új fővárosnak. Az ezt követő időkben a város politikai, kereskedelmi és gazdasági szerepe rohamosan csökkent, a külföldiek többsége pedig elköltözött.
Amikor 1960-ban Elefántcsontpart elnyerte a függetlenségét, akkor a városban bezárták az utolsó még működő kormányzati és kereskedelmi irodákat. Grand-Bassam hamarosan szellemvárossá változott.
A kormány még próbált hasznot húzni a városból az 1970-es évek végén, amikor is turista utakkal csábították oda az embereket, de az 1980-as és 1990-es években bekövetkezett gazdasági és politikai válságok miatt mindenki elfeledkezett a dicső múltú városról.
Grand Bassam területén ma már az erdő az úr. A lakhatatlanná vált épületek közül sok összeomlott. A város környékén jelenleg kevesebb, mint ötezren élnek. Ők halászattal foglalkoznak.
Az egykori főváros mostanában újra a turisták érdeklődésének középpontjába került, az UNESCO pedig 2012-ben felvette a Világörökség listájára.
Dallol, Etiópia: Az 1926-ban kitört Dallol vulkánról kapta a nevét a Dallol Afar régió 2. adminisztrációs körzetében található hely, ahol anno sót bányásztak és hamuzsírt állítottak elő.A várost 1906-ban alapították, amikor az olaszok felfedezték a régiót és bányákat alapítottak. 1917 és 1918 között már vasútvonallal kötötte össze a Dallolt az eritreai Mersa Fatma kikötővárossal azért, hogy a kitermelt sót és előállított hamuzsírt a lehető legnagyobb mennyiségben elszállíthassák.
A bányászatnak az I. világháború kitörése vetett végett, majd 1925 és 1929 között újra megnyitották a helyi bányát, ám a kereslet csökkent, ezért leállították a termelést. A II. világháború után, a britek tették rá a kezüket a területre, amivel végleg megpecsételték a sorsát.
A britek megszüntették a vasútvonalat és felszedték a síneket. Az 1950-es években egy aszmarai érdekeltségű bányászati cég döntött úgy, hogy megpróbálkoznak azzal, hogy az itt kibányászott sót Indiába szállítják, de három év múlva ők is feladták a termelést.
Az 1960-as években az amerikai Parsons cég végzett próbafúrásokat a térségben, de öt évvel később leálltak a kutatásokkal. Az azóta eltelt években már senki sem próbálta meg feléleszteni a bányászatot, és csak néha egy-egy sót szállító tevekaraván jár a városban, ahol szinte minden épületet sótéglából építettek.
Dallol egyébként nemcsak szellemváros, hanem rekorder is, hiszen ez a legmagasabb átlaghőmérséklettel rendelkező lakott hely. 1960 és 1966 között az átlag hőmérséklet 34 Celsius fok volt.
A melegben azonban már nincs kinek izzadnia, hiszen a világ egyik legelhagyatottabb területe lett az egykori város. Ma csak a hátrahagyott bányászati eszközök és a házromok emlékeztetnek arra, hogy valaha emberek éltek a területen.
Chinguetti, Mauritánia: A nomádok alapították 777-ben. Chinguetti fontos kereskedelmi várossá nőtte ki magát a XI. és XIII. században, és a Szaharát átszelő karavánutak egyik legfontosabb állomáshelye lett.A fontos kereskedő város, a Mekkába induló zarándokok fő találkozóhelye is lett, aminek köszönhetően, a XIII. században az iszlám vallás egyik központjává fejlődött és a település köré mecsetek épültek.
Ezek közül a leghíresebb a Pénteki Nagy Mecset, amely egyben Mauritánia egyik nemzeti szimbóluma. Chinguetti fontos szerepet töltött be az iszlám vallás oktatásában is, ugyanis híres korániskolák és egy könyvtárak épültek ott.
Az iskolákban matematikát, orvostudományt, gyógyszerészetet, asztronómiát és jogot is tanítottak az iszlám mellett. A múltban nagyon sok ember utazott a városba csak azért, hogy a színvonalas iskolákban tanulhassanak.
Chinguetti egy páratlanul gazdag könyvtárral is büszkélkedhetett. Ez az épület ma is megtalálható, és több száz éves iratokat és könyveket őriznek benne. Chinguetti különlegességéhez tartóznak a vörösbarna agyaggal beborított és szorosan egymás mellé épített lakóházak, a szűk utcák és sikátorok.
A történelmi város egyedülállóságát az UNESCO is elismerte, ugyanis 2000-ben felvették a Világörökség listájára. Ha meg akarjuk látogatni Chinguetti városát, akkor jobb, ha nem halogatjuk, mert jelenleg az egyik legveszélyeztetettebb műemlék város.
Elizabeth Bay, Kolmanskop és Pomona, Namíbia: Német telepesek alapították a három várost 1908-ban, miután gyémánt lelőhelyeket találtak. Ebből a szempontból Pomona volt a leggazdagabb. A szóbeszéd szerint a földről lehetett felvenni a drágaköveket, olyan sok volt belőlük.Mivel az első bányászok óriási vagyonra tettek szert, ezért elég pénzük volt arra, hogy a német kisvárosok mintájára építsék be a városokat, amik jól felszereltnek számítottak, mert mindegyikben volt kórház, iskola, színház, bálterem, kaszinó, gyárak, vasúti összeköttetés, és saját erőmű. Kolmanskop Afrika első villamosával is büszkélkedhetett.
A gyémántbányákat elég hamar kiürítették a telepesek, s ráadásul elvesztették az I. világháborút, ami után a városok hanyatlásnak indultak. A telepesek lassan elmentek. Az utolsó emberek 1954-ben távoztak.
Miután a lakók elmentek, a természet, pontosabban a homok, vette át az uralmat a terület felett. Habár az épületeket ellepte a homok, a városok még mindig Namíbia egyik legfelkapottabb látványossága.
Évente több ezer turista és fényképész fordul meg a városokban. Elizabeth Bay, Kolmanskop és Pomona a filmkészítő cégeket is vonzza, hiszen rengeteg filmjelenetet vesznek fel a területeken.
(Forrás: afriport.hu)
Hozzászólások