Szívszaggató kép tárult elénk a határzáron

Játékkerítés, amelyet a migránsok ellen emeltek bizony életet is követel.

Megvan az első áldozata a pengés drótkerítésnek. Felmerül a kérdés, hogy miért nem lehetett megtervezni a határzárat úgy, hogy a vadállományt megvédje.



Az első áldozat egy szegény őzike, aki sokat szenvedhetett haláláért!

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz? 

-Oda, ahol várnak, 

ahol sárga falevél 

búcsút int a nyárnak... 

-És az hol van, merre van? 

- Hát az éppen arra, 

ahol most lép rá az ősz 

az első avarra... 

-S ha odaérsz, ott maradsz 

őszi őzikének? 

leszel társa rozsdaszín 

fűnek, falevélnek? 

-Dehogy leszek! Szaladok 

onnan is, tovább is, 

vár énrám a január, 

vár a Február is... 

Vár énrám száz téli táj, 

hóba bújt vidékek, 

egy nap hegyre szaladok, 

másnap völgybe érek... 

Futok, futok, hóvirág 

nő lábam nyomában, 

fehérszirmú csillagok 

bámulnak utánam... 

De csak tovább szaladok, 

amíg majd az ágak, 

az ágakon a rügyek 

jónapot kívánnak: 

"Szép jó napot kicsi őz, 

jókor jöttél erre, 

épp most lépett a Tavasz 

az első füvekre..." 

Akárhova futok én, 

ha őszbe, ha télbe, 

akkor is csak a tavasz, 

csak a nyár elébe! 

Forrás: alfahir