Tucatnyi indok a magyarok megdönthetetlenségéről!

Felbukkant egy írás, hogy mi magyarok miért is nem vagyunk értéktelenek, és mi jellemzi a múltunkat, és jelenünket összekötő jellemek, tulajdonságok, amelyek még mindig fenntartanak minket.

Általános megszokott kép a magyarokról, hogy negatívak, pesszimisták, irigyek. A blog írója Szabó Eszter énekesnő rácáfol az állításokra. Bizonyára sokan értünk egyet az állításaival, amit írásába foglal.

A magyarok multifunkcionálisak, és kreatívak. A gazdasági bőség népünket nem tette bővölködővé. Nem járunk sokat étterembe, sem fodrászhoz, nem cserélgetjük autóinkat, mint mások a ceruzát, és megtanultunk más dolgokhoz is érteni a szakmánkon kívül. Tudunk autót szerelni, finom ételeket készítünk, levágjuk egymás haját, műveljük a kis kertjeinket, és a lakásunkat is felújítjuk, mert a sors erre sodort minket, hogy nekünk ezt magunktól is meg kell oldanunk. A problémák nagy részét magunk tudjuk megoldani, és nem úgy teszünk, mint a jóléti nyugati világban inkább a kényelem miatt szakembert hívnak, mert talán meg is tehetik. Mi a problémák alapvető részeit magunk oldjuk meg.

Nekünk, magyaroknak barátaink vannak.

Méghozzá nem is akár milyenek. Ezek a barátok nem hajlakkos mosolyú, és álarc mögé bújó emberek, hanem valódiak. Nálunk nem jellemző a you can do it/ i-am-here-for-u /you are a special person egyesek számára ismert számunkra visszataszító „kapcsolat”.



A barátság nálunk feltétel nélkül, és ha baj van, és segítség kell, akkor megyünk. Nem udvariasságból, vagy nem azért, mert te segítettél, és most én segítek, hanem egyszerűen megyünk, feltétel nélkül és ilyen egyszerű. Ha valami nem áll jól neked, akkor nem fogunk megbántani, hanem egyszerűen csak nem fogunk hitegetni, hogy mások előtt beégjél, és ebből értesz is! Nem érdekel minket, hogy barátaink mibe öltöznek, milyen autóval járnak, vagy zöldebb-e a kertjük, vagy szebb-e a lakásuk, mert a barátságot nem tartjuk versenypályának. Ha van egy kis eltérés, akkor egymást mérlegbe állítjuk.

Mi magyarok nagyon okosak vagyunk.



Ha kényelmes vagy elbutulsz, ha csóri vagy, akkor az ébren tartja az agyadat, mert állandóan azon fog járni, hogy miként kerüljél ki a csávából. Lehet, hogy csak egy picikét szebben akartunk volna élni, és az idegen (banki) külső segítség romokba döntött, de te nem adod fel, mert magyar vagy, és kijössz a csávából. Nagy előnyünk van a problémák megoldásában, mert ez a vérünkben van, és még gyermekkorunkban megtanuljuk, azt, hogy tudásilag az egész életünk alatt fejlesszük a magunkat. Képesek vagyunk még 60 éves korunkban is tanulni, és a tudásunkat fejleszteni. Nagyon erős iskoláink vannak, és rengeteg feltaláló, és tudós került ki közülünk a nagyvilágba, szétszóródva a világ összes kontinensén, legfőképpen Amerikába. Azért még így is rengeteg magyar tudós, és szakember maradt országunkba, akikre építhetjük továbbra is a jelenlegi világunkat.

A magyarok rendkívül szorgalmasak is, hiszen az elmúlt történelem során megtanultuk, hogy a szociális juttatásokra nem apellálva saját magunknak kell dolgozni. A nyári, téli leállásokat mi is várjuk, és a járó szabadságokat is de, amikor dolgozunk, akkor azt keményen végezzük, mert büszkék vagyunk arra, hogy tudunk munkánkkal profitot hozni cégünk, és magunk számára is.



Nekünk, magyaroknak a humorunk is tökéletes, legfőképpen Hofi óta, amikor megmondta az igazságot a humorista belenézve a szemünkbe. Már ekkor azonosultunk a nyomorult sorsunkkal, de ő egy kicsit segített átvészelni a csömörből vödörbe való állapotot. Ettől függetlenül is értjük minden nemzet humorát, csak talán az angolén nem nevetünk, de mindettől eltekintve nagyon jól érezzük magunkat.



A nyugat szemében mi egzotikusak vagyunk.



Romos kocsmákban is hajlandóak vagyunk bulizni. Soha nem titkoltuk el, hogy honnan jöttünk, és magyarnak lenni nagy megtiszteltetés a sorstól. Balkánnak sem mondhatjuk magunkat sem keletnek, de nyugatnak sem. Egy abszolút egyedi helynek azonban igen, ami semmihez sem hasonlítható, és ez csodálatos. A magyar nők sokak szemében a legszebbek.

Nagyon jó sportolók is vagyunk, hiszen ez a kis ország az olimpiákon már nagyon sok aranyérmet produkált sok sportágban.



A magyarok a legmélyebb szintjükről is képesek egyénenként kihúzni magukat leginkább a pozitív gondolkodásaiknak köszönhetően. Képesek vagyunk is olyan dolgokat is kiteremteni, amiről mi nem is gondoltuk volna. Bármikor a saját fizikai határunkat képesek vagyunk átlépni, hogy boldogulásunkat elősegítsük. Képesek vagyunk a nagy mélységekből is feljönni viszonylag rövid időn belül.

Mi magyarok, ha valamilyen csodánál fogva pénzhez jutunk, akkor nem egy látszó használati tárgyba öljük bele a pénzünket (felesleges autó), hanem egy olyan dologba, ami jövedelmet hozhat a konyhára.

A szoros családi kapcsolatainkról is híresek vagyunk, hiszen a legtöbb szülő akármilyen nagy anyagi nehézségben van, soha nem mondja gyermekének azt, hogy már le lehet innen lécelni, még akkor sem, ha a gyermeke még nem keres pénzt. A gyermekeinket tehetősebbjeink még akkor sem passzolják bébicsősznek, ha az intézkedésekben akár akadály lehetne a gyermek, hanem kitartunk mellettük, és ha minden kötél szakad, csak akkor kérünk meg valakit, hogy segítsen be a gyermekvigyázásba. Ekkor is meggondoljuk azt, hogy a vigyázó személy lehetőleg a nagyapi, vagy a nagymama legyen. Már ha élnek még.

(Pozitívnap)