Szíria - Nő a nyomás a brit beavatkozás elvetésének újragondolására
A hétfői brit lapokban megjelent nyilatkozatok és vélemények nyomán egyre nagyobb nyomás nehezedik a brit kormányra a szíriai beavatkozás elvetésének újragondolása végett, amelyet vezető brit kormánypárti politikusok is szorgalmaznak.
Londoni stratégiai elemzők szerint a hagyományos brit-amerikai viszonyrendszerben is komoly károkat okozhat a parlamenti döntés.
A brit parlament alsóháza a múlt héten - általános meglepetésre - kis többséggel ugyan, de leszavazta Nagy-Britannia részvételét a szíriai rezsim ellen tervezett nemzetközi katonai beavatkozásban. Ezután a konzervatív-liberális kormánykoalíció vezetői - élükön David Cameron miniszterelnökkel - több nyilatkozatban is egyértelműen leszögezték, hogy a kormány tartja magát a törvényhozási döntéshez, és nem lesz újabb parlamenti szavazás.
Hétfőn azonban több konzervatív politikus is ennek újbóli meggondolását sürgette.
Boris Johnson, London befolyásos konzervatív párti polgármestere - akit sokan Cameron utódjelöltjének tartanak - a The Daily Telegraph című konzervatív napilapban közölt cikkében azt írta: ha újabb és még erősebb bizonyítékok kerülnek elő Bassár el-Aszad szír elnök bűnösségéről, akkor ő nem látja okát annak, hogy miért ne kerülhetne új indítvány a brit részvételről a parlament elé.
Johnson - aki egyébként korábban nem pártolta a brit katonai beavatkozást Szíriában - hétfői írásában leszögezte azt a véleményét, hogy a vegyi fegyverekkel elkövetett tömeggyilkosság olyan bűncselekmény, amelyet a nemzetközi közösség nem hagyhat büntetlenül. A világ elnézte Szaddám Huszein egykori iraki elnöknek a saját népe ellen elkövetett vegyifegyver-támadást, de a korábbi helytelen hozzáállás nem igazolhatja, hogy ismét így tegyünk - fogalmaz cikkében Johnson.
Sir Malcolm Rifkind volt külügyminiszter, a brit Konzervatív Párt veterán politikusa, az alsóház hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának jelenlegi elnöke a The Times című vezető konzervatív brit napilapban hétfőn közölt írásában az ellenzéki Munkáspárt vezetőjét, a brit beavatkozást elvető Ed Milibandet igyekszik meggyőzni arról, hogy a brit katonai részvételhez szabott feltételei teljesültek. Miliband ugyanis a múlt heti parlamenti vitanapon egyebek mellett ahhoz kötötte a brit fegyveres beavatkozás munkáspárti támogatását, hogy előbb meggyőző bizonyítékok kellenek Aszad elnök bűnösségére.
Rifkind szerint - miután időközben kiderült, hogy a legutóbbi szíriai vegyifegyver-támadásnak több mint 1400 halálos áldozata volt - e meggyőző bizonyíték immár megvan a szíriai rezsim bűnösségére. A konzervatív politikus szerint ez a pusztítás ugyanis olyan fejlettségű csapásmérő kapacitásra vall, amely messze meghaladja a szíriai lázadó erők rendelkezésére álló katonai eszközök ütőerejét.
Sir Malcolm szerint nyilvánvaló, hogy a Munkáspárt jelenlegi vezetője igyekszik a lehető legnagyobb mértékben elhatárolódni elődjétől, Tony Blairtől, aki "felelőtlenül beleszaladt" az iraki háborúba George Bush akkori amerikai elnök oldalán. A Barack Obama vezette jelenlegi Egyesült Államok azonban "fényévekre van" az ifjabb Bush Amerikájától, Obama "új típusú" amerikai elnök, aki csak abban az esetben engedélyez katonai fellépést, ha a bizonyítékok meggyőzőek, az etikai megalapozottság kikezdhetetlen, a politikai szükségszerűség pedig parancsoló - írta hétfői cikkében a brit konzervatív politikus.
Az egyik patinás londoni stratégiai elemzőműhely, a Királyi Külügyi Intézet - londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House - igazgatója szerint a brit katonai részvétel parlamenti elvetése "súlyos csapás" a brit-amerikai szövetségesi kapcsolatokra.
Robin Niblett professzor hétfőn ismertetett elemzése szerint annak idején David Cameron brit miniszterelnök "erőltette", hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a Líbiában végrehajtott külső katonai beavatkozáshoz, és Cameron Szíriával kapcsolatban is erőteljesebb hozzáállást szorgalmazott, mint az amerikai elnök. A kérdés eddig az volt, hogy az Egyesült Államok követi-e a Nagy-Britannia által kijelölt irányt, nem pedig fordítva.
A Szíria elleni katonai csapás - függetlenül attól, hogy valószínűleg csekély hatása lenne a polgárháború mentére - figyelmeztetné Aszadot és más vezetőket arra, hogy a vegyi fegyverek bevetése konfliktushelyzetekben továbbra is tilos. Emellett emlékeztetné ezeket a vezetőket arra is, hogy van egy országcsoport, amelynek eltökélt szándéka e szigorú norma érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban, akkor is, ha nincs globális konszenzus e norma betartatásának módjáról - áll a Chatham House vezető szakértőjének elemzésében.
Niblett szerint azonban a brit katonai részvétel elvetéséről hozott döntés komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia képes-e továbbra is betölteni a nemzetközi elrettentésben játszott hagyományos szerepét az Egyesült Államok oldalán.
Washingtonban mostanában egyébként is egyre inkább megkérdőjelezik Nagy-Britannia szélesebb körű stratégiai hozzáállását. A brit védelmi költségvetés meredek lefaragásának máris tényleges hatásai mutatkoznak, ami meglátszott a líbiai beavatkozás során is. Mindemellett Nagy-Britannia ambivalens viselkedése az EU-ban betöltött saját szerepével kapcsolatban arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy Európán belül másokkal törekedjék mélyebb kétoldalú kapcsolatok kialakítására - vélekedik elemzésében a Chatham House igazgatója.
MTI
Londoni stratégiai elemzők szerint a hagyományos brit-amerikai viszonyrendszerben is komoly károkat okozhat a parlamenti döntés.
A brit parlament alsóháza a múlt héten - általános meglepetésre - kis többséggel ugyan, de leszavazta Nagy-Britannia részvételét a szíriai rezsim ellen tervezett nemzetközi katonai beavatkozásban. Ezután a konzervatív-liberális kormánykoalíció vezetői - élükön David Cameron miniszterelnökkel - több nyilatkozatban is egyértelműen leszögezték, hogy a kormány tartja magát a törvényhozási döntéshez, és nem lesz újabb parlamenti szavazás.
Hétfőn azonban több konzervatív politikus is ennek újbóli meggondolását sürgette.
Boris Johnson, London befolyásos konzervatív párti polgármestere - akit sokan Cameron utódjelöltjének tartanak - a The Daily Telegraph című konzervatív napilapban közölt cikkében azt írta: ha újabb és még erősebb bizonyítékok kerülnek elő Bassár el-Aszad szír elnök bűnösségéről, akkor ő nem látja okát annak, hogy miért ne kerülhetne új indítvány a brit részvételről a parlament elé.
Johnson - aki egyébként korábban nem pártolta a brit katonai beavatkozást Szíriában - hétfői írásában leszögezte azt a véleményét, hogy a vegyi fegyverekkel elkövetett tömeggyilkosság olyan bűncselekmény, amelyet a nemzetközi közösség nem hagyhat büntetlenül. A világ elnézte Szaddám Huszein egykori iraki elnöknek a saját népe ellen elkövetett vegyifegyver-támadást, de a korábbi helytelen hozzáállás nem igazolhatja, hogy ismét így tegyünk - fogalmaz cikkében Johnson.
Sir Malcolm Rifkind volt külügyminiszter, a brit Konzervatív Párt veterán politikusa, az alsóház hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottságának jelenlegi elnöke a The Times című vezető konzervatív brit napilapban hétfőn közölt írásában az ellenzéki Munkáspárt vezetőjét, a brit beavatkozást elvető Ed Milibandet igyekszik meggyőzni arról, hogy a brit katonai részvételhez szabott feltételei teljesültek. Miliband ugyanis a múlt heti parlamenti vitanapon egyebek mellett ahhoz kötötte a brit fegyveres beavatkozás munkáspárti támogatását, hogy előbb meggyőző bizonyítékok kellenek Aszad elnök bűnösségére.
Rifkind szerint - miután időközben kiderült, hogy a legutóbbi szíriai vegyifegyver-támadásnak több mint 1400 halálos áldozata volt - e meggyőző bizonyíték immár megvan a szíriai rezsim bűnösségére. A konzervatív politikus szerint ez a pusztítás ugyanis olyan fejlettségű csapásmérő kapacitásra vall, amely messze meghaladja a szíriai lázadó erők rendelkezésére álló katonai eszközök ütőerejét.
Sir Malcolm szerint nyilvánvaló, hogy a Munkáspárt jelenlegi vezetője igyekszik a lehető legnagyobb mértékben elhatárolódni elődjétől, Tony Blairtől, aki "felelőtlenül beleszaladt" az iraki háborúba George Bush akkori amerikai elnök oldalán. A Barack Obama vezette jelenlegi Egyesült Államok azonban "fényévekre van" az ifjabb Bush Amerikájától, Obama "új típusú" amerikai elnök, aki csak abban az esetben engedélyez katonai fellépést, ha a bizonyítékok meggyőzőek, az etikai megalapozottság kikezdhetetlen, a politikai szükségszerűség pedig parancsoló - írta hétfői cikkében a brit konzervatív politikus.
Az egyik patinás londoni stratégiai elemzőműhely, a Királyi Külügyi Intézet - londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House - igazgatója szerint a brit katonai részvétel parlamenti elvetése "súlyos csapás" a brit-amerikai szövetségesi kapcsolatokra.
Robin Niblett professzor hétfőn ismertetett elemzése szerint annak idején David Cameron brit miniszterelnök "erőltette", hogy az Egyesült Államok csatlakozzon a Líbiában végrehajtott külső katonai beavatkozáshoz, és Cameron Szíriával kapcsolatban is erőteljesebb hozzáállást szorgalmazott, mint az amerikai elnök. A kérdés eddig az volt, hogy az Egyesült Államok követi-e a Nagy-Britannia által kijelölt irányt, nem pedig fordítva.
A Szíria elleni katonai csapás - függetlenül attól, hogy valószínűleg csekély hatása lenne a polgárháború mentére - figyelmeztetné Aszadot és más vezetőket arra, hogy a vegyi fegyverek bevetése konfliktushelyzetekben továbbra is tilos. Emellett emlékeztetné ezeket a vezetőket arra is, hogy van egy országcsoport, amelynek eltökélt szándéka e szigorú norma érvényesítése a nemzetközi kapcsolatokban, akkor is, ha nincs globális konszenzus e norma betartatásának módjáról - áll a Chatham House vezető szakértőjének elemzésében.
Niblett szerint azonban a brit katonai részvétel elvetéséről hozott döntés komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Nagy-Britannia képes-e továbbra is betölteni a nemzetközi elrettentésben játszott hagyományos szerepét az Egyesült Államok oldalán.
Washingtonban mostanában egyébként is egyre inkább megkérdőjelezik Nagy-Britannia szélesebb körű stratégiai hozzáállását. A brit védelmi költségvetés meredek lefaragásának máris tényleges hatásai mutatkoznak, ami meglátszott a líbiai beavatkozás során is. Mindemellett Nagy-Britannia ambivalens viselkedése az EU-ban betöltött saját szerepével kapcsolatban arra kényszeríti az Egyesült Államokat, hogy Európán belül másokkal törekedjék mélyebb kétoldalú kapcsolatok kialakítására - vélekedik elemzésében a Chatham House igazgatója.
MTI
Hozzászólások