Váratlan és jelentős változások rajzolták át Latin-Amerika politikai térképét 2018-ban
Váratlan és jelentős változások rajzolták át Latin-Amerika politikai térképét 2018-ban, köztük a baloldali Andrés Manuel López Obrador és a radikális jobboldali Jair Bolsonaro elnökké választása Mexikóban, illetve Brazíliában, továbbá Miguel Díaz-Canel hatalomra jutása Kubában a Castro-fivérek csaknem hat étvizedig tartó uralma után.
A júliusban megválasztott López Obradorban és az októberben megválasztott Bolsonaróban közös, hogy egyaránt a gazdasági helyzettel, a korrupcióval és az erőszakkal szembeni, mindkét országban jelenlévő elégedetlenség következtében jutottak hatalomra.
Ennek következtében legalább 7 ezer közép-amerikai rekedt Mexikóban, 90 százalékuk az Egyesült Államokkal közös határ mexikói oldalán fekvő Tijuana városában, arra várva, hogy beléphessen az Egyesült Államok területére. Az EFE szerint a brazil elnök megválasztása további bizonytalanságot szül a Brazília mellett Argentínát, Paraguayt és Uruguayt tagjai között tudó Dél-amerikai Közös Piac (MERCOSUR) tekintetében. Bolsonaro már január 1-i beiktatása előtt világossá tette, hogy e kereskedelmi blokk nem fog elsőbbséget élvezni kormánya számára.
Történelmi fordulópontnak számított Díaz-Canel elnökké választása Kubában április 19-én, ami véget vetett Fidel és öccse, Raúl Castro csaknem hat évtizedig tartó totális uralmának a karibi szigetországban. Bár e változást egyesek lehetőségnek látták az átmenetre Kubában, Díaz-Canel egyik első elnöki beszédében sietett leszögezni: Raúl Castro pártfőtitkár "fogja felügyelni a legfontosabb döntéseket a nemzet jelene és jövője szempontjából". A kubai elnök egyúttal szavatolta, hogy biztosítani fogja a "kubai forradalom folytonosságát".
Venezuelában május 20-án újraválasztották Nicolás Maduro venezuelai államfőt, a voksolás eredményét azonban a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el. Az EFE szerint a választásokon az ellenzék nagy része nem tudta képviseltetni magát, mivel több politikusát kizárták a választási folyamatból, míg másokat bebörtönöztek. Voltak olyan ellenzéki jelöltek is, akik amiatt nem indultak, mert úgy vélték: nem biztosítottak a tisztességes választásokhoz szükséges feltételek.
Az EFE szerint kétségkívül Venezuela és az országot sújtó válság áll a regionális politikai viták középpontjában. A Venezuelával való kapcsolatok pedig befolyásolják a térség kormányainak, köztük az amerikai kormánynak a döntéseit. Washington a nagyobb "nyomás" szükségességét hangsúlyozza annak érdekében, hogy változás következzen be Venezuelában.
Az országot hiperinfláció is sújtja: az IMF 2,5 millió százalékos értékromlással számol az ország esetében 2018-ra. Történelmének egyik legsúlyosabb társadalmi, politikai és gazdasági válságába süllyedve zárta a 2018-as évet Nicaragua is, a sandinista Daniel Ortega elnök 2007-es újbóli hatalomra kerülése óta.
Nicaraguában április közepén kezdődtek a zavargások, miután a biztonsági erők leverték a nyugdíjcsökkentések miatt kirobbant tüntetéseket. Azóta a tiltakozások az egész országra átterjedtek. A tiltakozó mozgalom élén a diákok állnak. A tüntetők az elnök távozását követelik. Ortega, az egykori gerillavezér, korábban 1979 és 1990 között volt az ország elnöke, majd 2007-ben újra hatalomra került. Jelenlegi mandátuma 2022 januárjáig tart.
Nicaraguai és nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint 325 és 545 között van a zavargások halálos áldozatainak a száma, miközben a kormány 199-et ismer el.
(Forrás: MTI)
A júliusban megválasztott López Obradorban és az októberben megválasztott Bolsonaróban közös, hogy egyaránt a gazdasági helyzettel, a korrupcióval és az erőszakkal szembeni, mindkét országban jelenlévő elégedetlenség következtében jutottak hatalomra.
López Obrador december 1-jén lépett hivatalba egy takarékos gazdaságpolitikai kormány ígéretével, figyelmét leginkább a belpolitikára összpontosítva. Mexikó külügyi kapcsolatait illetően jelezte: reméli, hogy ugyanolyan jó kapcsolatokat fog fenntartani Donald Trump amerikai elnökkel, mint Nicolás Maduro venezuelai államfővel.
Az EFE spanyol hírügynökség szerint azonban pont ez a kettősség az, amely bizonytalanságot teremt nemzetközi szinten, mivel Mexikó volt az egyike azoknak az országoknak, amelyek a legnagyobb nyomást gyakorolták Maduro kormányára a Venezuelában kialakult válság miatt, amely venezuelaiak tömeges kivándorlásához vezetett.
ENSZ-ügynökségek szerint eddig több mint 3 millió venezuelai kényszerült elhagyni a hosszú ideje politikai és gazdasági válság sújtotta hazáját.
Latin-Amerikában robbanásveszélyes fejezethez érkezett a menekültválság az után, hogy a venezuelai válság mellett október 19. óta mintegy 9 ezer ember indult el karavánokban főként Hondurasból, Salvadorból és Guatemalából az Egyesült Államok felé. A közép-amerikai migránsokat többször is megpróbálták feltartóztatni útjuk során, Donald Trump amerikai elnök pedig "halálos erő" felhasználásával fenyegetőzött, és mintegy 5900 katonát mozgósított a Mexikóval közös határ közelében.
Ennek következtében legalább 7 ezer közép-amerikai rekedt Mexikóban, 90 százalékuk az Egyesült Államokkal közös határ mexikói oldalán fekvő Tijuana városában, arra várva, hogy beléphessen az Egyesült Államok területére. Az EFE szerint a brazil elnök megválasztása további bizonytalanságot szül a Brazília mellett Argentínát, Paraguayt és Uruguayt tagjai között tudó Dél-amerikai Közös Piac (MERCOSUR) tekintetében. Bolsonaro már január 1-i beiktatása előtt világossá tette, hogy e kereskedelmi blokk nem fog elsőbbséget élvezni kormánya számára.
Történelmi fordulópontnak számított Díaz-Canel elnökké választása Kubában április 19-én, ami véget vetett Fidel és öccse, Raúl Castro csaknem hat évtizedig tartó totális uralmának a karibi szigetországban. Bár e változást egyesek lehetőségnek látták az átmenetre Kubában, Díaz-Canel egyik első elnöki beszédében sietett leszögezni: Raúl Castro pártfőtitkár "fogja felügyelni a legfontosabb döntéseket a nemzet jelene és jövője szempontjából". A kubai elnök egyúttal szavatolta, hogy biztosítani fogja a "kubai forradalom folytonosságát".
Venezuelában május 20-án újraválasztották Nicolás Maduro venezuelai államfőt, a voksolás eredményét azonban a nemzetközi közösség nagy része nem ismeri el. Az EFE szerint a választásokon az ellenzék nagy része nem tudta képviseltetni magát, mivel több politikusát kizárták a választási folyamatból, míg másokat bebörtönöztek. Voltak olyan ellenzéki jelöltek is, akik amiatt nem indultak, mert úgy vélték: nem biztosítottak a tisztességes választásokhoz szükséges feltételek.
Az EFE szerint kétségkívül Venezuela és az országot sújtó válság áll a regionális politikai viták középpontjában. A Venezuelával való kapcsolatok pedig befolyásolják a térség kormányainak, köztük az amerikai kormánynak a döntéseit. Washington a nagyobb "nyomás" szükségességét hangsúlyozza annak érdekében, hogy változás következzen be Venezuelában.
Az országot hiperinfláció is sújtja: az IMF 2,5 millió százalékos értékromlással számol az ország esetében 2018-ra. Történelmének egyik legsúlyosabb társadalmi, politikai és gazdasági válságába süllyedve zárta a 2018-as évet Nicaragua is, a sandinista Daniel Ortega elnök 2007-es újbóli hatalomra kerülése óta.
Nicaraguában április közepén kezdődtek a zavargások, miután a biztonsági erők leverték a nyugdíjcsökkentések miatt kirobbant tüntetéseket. Azóta a tiltakozások az egész országra átterjedtek. A tiltakozó mozgalom élén a diákok állnak. A tüntetők az elnök távozását követelik. Ortega, az egykori gerillavezér, korábban 1979 és 1990 között volt az ország elnöke, majd 2007-ben újra hatalomra került. Jelenlegi mandátuma 2022 januárjáig tart.
Nicaraguai és nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint 325 és 545 között van a zavargások halálos áldozatainak a száma, miközben a kormány 199-et ismer el.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások