A 20. század áldozatainak emléket állító történelmi regényt írt Zsuffa Tünde
Angyal a földi pokolban címmel írt a 20. század áldozatainak emléket állító történelmi regényt Zsuffa Tünde. A kötet az idén 25 éves lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában jelent meg.
A kitalált karakterekről szóló, ám a valós történelmi hátteret a maga tragédiáival együtt felvázoló könyv főszereplője Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia, aki a második világháború alatt a budai Vár mélyén fekvő Sziklakórházban ismerkedik meg szerelmével, Lucca Engel osztrák orvossal. A történelmi körülmények folytán egymástól elválasztott pár 1956-ban talál ismét egymásra, Antóniának pedig választania kell, hogy az otthonmaradást és a hazát választja, vagy a szerelmet.
"A környezetemben nincs olyan család, ahol ne lettek volna áldozatai a korszaknak, én nekik akartam emléket állítani.
Zsuffa Tünde úgy véli, hogy komoly hiány van az 1944 és 1956 közötti időszakról szóló irodalmi művekből. Mint fogalmazott, ennek egyik oka lehet, hogy még nem telt el elég idő, ezeknek az éveknek a szemtanúi még élnek, és beléjük verték a félelmet. "Sajnos ez a félelem örökölhető" - fűzte hozzá, hangsúlyozva, hogy hatalmas a történészek felelősége, mert a magyar társadalomban számos féligazság kering a korszakkal kapcsolatban.
A szerző egyébként saját édesapjáról szóló első, Paprika rummal címmel megjelent könyve írásakor határozta el, hogy egy kitalált történetben fog írni azokról a családját ért borzalmakról, amelyeket édesanyja kérésére akkor nem bolygatott.
Hozzátette: eredetileg nem akart romantikus történetet írni, azonban belátta, hogy egy ilyen súlyú történethez szükség van egyfajta "fűszerezésre", amely oldja a feszültséget az olvasóban. A hiteles történelmi háttér megfestése érdekében Zsuffa Tünde kutatásokat végzett, szakirodalmat és korabeli újságokat, naplókat és visszaemlékezéseket olvasott, valamint többek között felhasználta a Sziklakórház tervrajzát is.
"Eldöntöttem, hogy nem akarom élőben látni azt, amiről írok, ehelyett a múltbeli képekre és leírásokra hagyatkoztam. Csak a regény elkészülte után mentem el az eredeti helyszínekre" - idézte fel. A szerző saját bevallása szerint olyan részleteknek is utánanézett, hogy milyen volt az időjárás a Ferenc József híd felrobbantásának napján, hol lehetett ételjegyet kapni, milyen hosszú sor állt egy kenyérvásárláskor, vagy hogy hány tank állt a Szent György téren.
A regény megírását Szabó Csaba történész is segítette, aki szükség esetén rámutatott az esetleges történelmi pontatlanságokra. Zsuffa Tünde példaként említette, hogy a regényben eredetileg szerepelt egy a második világháború alatt gépe lelövését túlélő, Pusztaszabolcs és Adony között lezuhant amerikai pilóta is - az erről szóló elbeszélést Zsuffa Tünde még gyermekkorában hallotta -, aki a könyvben az amerikai követségen találkozott volna az egyik magyar szereplővel.
Szabó Csaba azonban a kéziratot olvasva rámutatott, hogy ekkoriban már nem működött amerikai nagykövetség Budapesten, a lezuhant katona pedig minden bizonnyal hadifogságba került volna, így a pilótából a végső változatban fényképész lett.
A szerző az MTI-nek elmondta azt is, hogy folytatja Balázsovich Antónia történetét, és következő regényében arról fog írni, mi történt az 1956-os forradalmat követően osztrák területre menekült magyarokkal.
(Forrás: MTI)
A kitalált karakterekről szóló, ám a valós történelmi hátteret a maga tragédiáival együtt felvázoló könyv főszereplője Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia, aki a második világháború alatt a budai Vár mélyén fekvő Sziklakórházban ismerkedik meg szerelmével, Lucca Engel osztrák orvossal. A történelmi körülmények folytán egymástól elválasztott pár 1956-ban talál ismét egymásra, Antóniának pedig választania kell, hogy az otthonmaradást és a hazát választja, vagy a szerelmet."A környezetemben nincs olyan család, ahol ne lettek volna áldozatai a korszaknak, én nekik akartam emléket állítani.
Másrészt azt is látom, hogy az utánam következő generációnak fogalma sincs mi történt 60-70 évvel ezelőtt" - mondta el a Pusztaszabolcson felnőtt, jelenleg Ausztriában élő szerző az MTI-nek.
Zsuffa Tünde úgy véli, hogy komoly hiány van az 1944 és 1956 közötti időszakról szóló irodalmi művekből. Mint fogalmazott, ennek egyik oka lehet, hogy még nem telt el elég idő, ezeknek az éveknek a szemtanúi még élnek, és beléjük verték a félelmet. "Sajnos ez a félelem örökölhető" - fűzte hozzá, hangsúlyozva, hogy hatalmas a történészek felelősége, mert a magyar társadalomban számos féligazság kering a korszakkal kapcsolatban.
A szerző egyébként saját édesapjáról szóló első, Paprika rummal címmel megjelent könyve írásakor határozta el, hogy egy kitalált történetben fog írni azokról a családját ért borzalmakról, amelyeket édesanyja kérésére akkor nem bolygatott.
Hozzátette: eredetileg nem akart romantikus történetet írni, azonban belátta, hogy egy ilyen súlyú történethez szükség van egyfajta "fűszerezésre", amely oldja a feszültséget az olvasóban. A hiteles történelmi háttér megfestése érdekében Zsuffa Tünde kutatásokat végzett, szakirodalmat és korabeli újságokat, naplókat és visszaemlékezéseket olvasott, valamint többek között felhasználta a Sziklakórház tervrajzát is.
"Eldöntöttem, hogy nem akarom élőben látni azt, amiről írok, ehelyett a múltbeli képekre és leírásokra hagyatkoztam. Csak a regény elkészülte után mentem el az eredeti helyszínekre" - idézte fel. A szerző saját bevallása szerint olyan részleteknek is utánanézett, hogy milyen volt az időjárás a Ferenc József híd felrobbantásának napján, hol lehetett ételjegyet kapni, milyen hosszú sor állt egy kenyérvásárláskor, vagy hogy hány tank állt a Szent György téren.
A regény megírását Szabó Csaba történész is segítette, aki szükség esetén rámutatott az esetleges történelmi pontatlanságokra. Zsuffa Tünde példaként említette, hogy a regényben eredetileg szerepelt egy a második világháború alatt gépe lelövését túlélő, Pusztaszabolcs és Adony között lezuhant amerikai pilóta is - az erről szóló elbeszélést Zsuffa Tünde még gyermekkorában hallotta -, aki a könyvben az amerikai követségen találkozott volna az egyik magyar szereplővel.
Szabó Csaba azonban a kéziratot olvasva rámutatott, hogy ekkoriban már nem működött amerikai nagykövetség Budapesten, a lezuhant katona pedig minden bizonnyal hadifogságba került volna, így a pilótából a végső változatban fényképész lett.
A szerző az MTI-nek elmondta azt is, hogy folytatja Balázsovich Antónia történetét, és következő regényében arról fog írni, mi történt az 1956-os forradalmat követően osztrák területre menekült magyarokkal.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások