A Seuso-kincsekről is könyvet írna Tolvaly Ferenc
A rejtélyes Seuso-kincsekről és az orgonaépítő pécsi Angster-családról is szívesen írna könyvet Tolvaly Ferenc, az El Camino - Az út szerzője, akinek nemrég jelent meg a Zsolnay-család történetével foglalkozó új regénye, A Zsolnay-kód.
Hasonlóan korábbi műveihez - amelyekben egy-egy világvallás zarándokútját, misztériumát dolgozta fel - Tolvaly Ferenc egy belső lélekutat választott az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent új könyve fő témájává. "Ahogy kutattam - többek között Márta István, a Zsolnay Kulturális Negyed korábbi vezetője és Törő István, az egyik legnagyobb Zsolnay-gyűjtő támogatásával - egyre inkább éreztem, hogy ebben a történetben is ott lehet a lélek, ott lehet az élet.
A mintegy háromezer oldalas, német nyelven, gót betűkkel, kézzel írt anyagban nagyon pontos gyártörténeti adatok is helyet kaptak, de emellett egy-egy mondatból, elejtett megjegyzésből érezni lehetett, hogy a lelki fejlődésről, a 19. század végén Európában szinte még kitapinthatatlan női emancipációs folyamatról is szól az írás - mondta el a szerző, aki ezt a témát választotta hat éven keresztül írt regénye egyik fő történetszálává.
A gyáralapító lányának, Teréznek a családtörténeti írásában az író felfedezte a címben is szereplő Zsolnay-kódot, és ígéri, az olvasó is meg tudja fejteni. Hozzátette: a kód művészettörténeti szempontból is érdekes lehet. Mivel gyűjtő nélkül nem létezik műalkotás - vallja a szerző -, ezért a kötet másik fő szála egy műgyűjtőről szól, aki a második világháború alatt élete kockáztatásával kimenti a Zsolnay-gyűjteményét Erdélyből - fűzte hozzá Tolvaly Ferenc. A szerző szerint regénye legfontosabb mondanivalója, a gyáralapító Zsolnay Vilmos által megfogalmazott üzenet, miszerint munkával, szeretettel, reménnyel és akaraterővel minden elérhető.
"A Zsolnay-gyár a 19. század végén a világ leghíresebb és egyik legnagyobb forgalmú kerámia- és porcelángyára volt. Mindezt néhány év alatt érték el. Amikor Zsolnay Vilmos 1865-ben átvette bátyja, Ignác egyszerű kőedénygyárát, se szakismerettel, se megfelelő szakmunkásokkal és szakértőkkel, se infrastruktúrával nem rendelkezett, Pécsett és környékén nem voltak megfelelő alapanyagok sem. Alig több mint tíz év múlva a Zsolnay kerámiák fődíjat nyertek a párizsi világkiállításon, és Zsolnay Vilmos megkapta a francia Becsületrendet" - emlékeztetett Tolvaly Ferenc, aki szerint a magyar olvasót joggal töltheti el büszkeség, ha a Zsolnay család egyedülálló teljesítményére gondol.
Hozzátette: a Ceausescu-diktatúra legsötétebb időszakában - amikor már azért is elítélték az embert, ha valahol a Hargitán egy tábortűz mellett elénekelte a magyar Himnuszt - szülővárosában, Marosvásárhelyen a magyarság fontos jelképeként, mindenki által jól látható szimbólumként tekintett a városházán és a kultúrpalotán látható Zsolnay-épületkerámiákra.
"Folyamatosan kutatok a következő könyveimhez, a témák úgy állnak az asztalfiókomban, mint a versenylovak a rajtvonalnál" - mondta el Tolvaly Ferenc. Az író elárulta: foglalkozik az orgona- és harmóniumgyárat üzemeltető pécsi Angster-család történetével, valamint régóta gyűjt anyagot a Seuso-kincsek témájához is.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások