Aki legyőzte az Alzheimer-kórt
William Utermohlen, amerikai festő, miután szembesült azzal, hogy Alzheimer-kórban szenved, a művészet nyelvén emberhez méltó választ adott a sors eme kihívására.
A festő 62 évesen tudta meg, hogy a visszafordíthatatlan Alzheimer-kór áldozata. "Onnantól fogva önarcképeken át próbálta megérteni a betegséget" - nyilatkozta korábban felesége, a művészettörténész Particia Utermohlen. Az önmegfigyelés 1995-ben, a kegyetlen diagnózistól számítva kezdődött, és a "lassú felejtés" könyörtelen lefutását követően jó pár évig tartott.
Utermohlen 73 évesen szanatóriumba került és nem festett többé. 2007-ben halt meg.
"Örökös kívülálló volt. Soha nem azt csinálta, amit a környezete. Míg a többiek az absztrakt expresszionizmusért voltak oda, ő csak rajzolta tovább a figuráit. Milyen különös, hogy mégis a betegség alatt alkotott művei tették inkább ismertté" - mondta Particia Utermohlen.
Particia itt arra gondolhatott, hogy a festőt az Alzheimer-es állapot mégiscsak expresszionistává tette.
Ahogy Dr. Bruce Miller, a Kalifornia Egyetem szakértője fogalmazott, ilyen esetekben az ábrázolás absztraktabb, elmosódottabb és bizonytalanabb lesz. Utermohlen állapota következtében a perspektivikus érzékelés megváltozott, a részletek "felolvadtak", ahogy a felesége magyarázta: "A térérzékelése időben megcsúszott, és azt hiszem, ő ezzel maradéktalanul tisztában is volt." Egy pszichoanalitikus szerint a festmények mégis jól érzékeltetik az elkeseredést, a szorongást, a rezignációt, a gyöngeséget és az ebből fakadó szégyenkezést. Az alábbi videón a felesége, Particia Utermohlen beszél.
A tavalyi évben Londonban és Párizsban retrospektív kiállítást rendeztek Utermohlen műveiből. Idén pedig egy oxfordi konferencián és kiállítássorozaton is téma volt a festő, amit a londoni székhelyű AXNS kurátori közösség szervezett Megkapó érzékelés - művészet és idegtudomány címmel.
Forrás: nytimes.com, newstatesman.com, axnscollective.org, Urban Times
A festő 62 évesen tudta meg, hogy a visszafordíthatatlan Alzheimer-kór áldozata. "Onnantól fogva önarcképeken át próbálta megérteni a betegséget" - nyilatkozta korábban felesége, a művészettörténész Particia Utermohlen. Az önmegfigyelés 1995-ben, a kegyetlen diagnózistól számítva kezdődött, és a "lassú felejtés" könyörtelen lefutását követően jó pár évig tartott.
Utermohlen 73 évesen szanatóriumba került és nem festett többé. 2007-ben halt meg.
"Örökös kívülálló volt. Soha nem azt csinálta, amit a környezete. Míg a többiek az absztrakt expresszionizmusért voltak oda, ő csak rajzolta tovább a figuráit. Milyen különös, hogy mégis a betegség alatt alkotott művei tették inkább ismertté" - mondta Particia Utermohlen.
Particia itt arra gondolhatott, hogy a festőt az Alzheimer-es állapot mégiscsak expresszionistává tette.
Galéria
Ahogy Dr. Bruce Miller, a Kalifornia Egyetem szakértője fogalmazott, ilyen esetekben az ábrázolás absztraktabb, elmosódottabb és bizonytalanabb lesz. Utermohlen állapota következtében a perspektivikus érzékelés megváltozott, a részletek "felolvadtak", ahogy a felesége magyarázta: "A térérzékelése időben megcsúszott, és azt hiszem, ő ezzel maradéktalanul tisztában is volt." Egy pszichoanalitikus szerint a festmények mégis jól érzékeltetik az elkeseredést, a szorongást, a rezignációt, a gyöngeséget és az ebből fakadó szégyenkezést. Az alábbi videón a felesége, Particia Utermohlen beszél.
A tavalyi évben Londonban és Párizsban retrospektív kiállítást rendeztek Utermohlen műveiből. Idén pedig egy oxfordi konferencián és kiállítássorozaton is téma volt a festő, amit a londoni székhelyű AXNS kurátori közösség szervezett Megkapó érzékelés - művészet és idegtudomány címmel.
Forrás: nytimes.com, newstatesman.com, axnscollective.org, Urban Times
Hozzászólások