Biztosítók - épületek

Biztosítók épületi Budapesten – címmel időszaki kiállítás nyílt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, Óbudán.

Maga a biztosítás ókori eredetű, akkor és egészen a XIX. századig leggyakrabban a hajózással, a tengeri szállítmányozással függött össze. Az első biztosítási kötvény Itáliából maradt fenn, 1347-ből szintén szállítmánybiztosítás volt. Edward Lloyd kávéházában összegyűlt hajósok 1688-ban megállapodást kötöttek: ha valamelyikük hajóját kár éri, a keletkezett veszteséget együtt viselik.

Magyarországon először 1843-ban jött létre biztosító társaság, a Jégverés Elleni Kölcsönös Biztosító Egyesület. A XX. század fordulójára közel ötven biztosító működött hazánkban. 1948-ban a biztosítókat is érintette az államosítás, így teljesen felszámolták a magyar biztosítók hálózatát és tevékenységét. Létrehozták az egyetlen biztosítót, az Állami Biztosítót, mely egyedül működött 1986-ig, amikor is megalakult a Hungária Biztosító. Már a rendszerváltás előtt megkezdték működésüket az a külföldi tulajdonú biztosító társaságok, akik ma is a hazai biztosítási piac meghatározói.

Az új tárlat segítségével a látogató végigkísérheti azokat a díszes épületeket, amelyeket a nálunk működő biztosító társaságok építettek a második világháború előtt. Az államosítás után a palotákat más célokra használták, de egyes épületek ma is őrzik a régi nevet.

A jó épület a funkciót az esztétikával ötvözi. Ennek bizonyítékai a bemutatásra kerülő korabeli és napjainkban készült fotók, az épületek alaprajzai, homlokzati tervek és egyéb építészeti részletek.

A kiállításhoz kapcsolódó anyagok címlapjára az Anker-ház fotója került. „Na, de Ignác! Nem szégyelli magát? Mit csinált maga itt?”– kiáltott fel méltatlankodva Alpár Ignác felesége, Orth Antónia, amikor meglátta az elkészült Anker-palotát. Alpár Ignác nevéhez olyan budapesti épületek tervezése fűződik, mint a mai Magyar Nemzeti Banké és az egykori Tőzsdepalotáé a Szabadság téren. Az Anker-palotát azonban sokan Pest legízléstelenebb épületének tartották akkor és később is. Ennek bizonyítéka, hogy 1941-ben a városképi hatásra hivatkozva a három tornyot le akarták bontani – ettől a háború mentette meg az épületet.

A „Der Anker” biztosító 1858-ben Bécsben alakult. A szó a hajózásra utaló horgonyt jelent. A társaság órája, az „Anker Uhr” Bécs egyik látványossága. Pesten 1864-től működött a Deák téren, amelyet a pestiek hamarosan már Anker-udvarnak hívtak. Ennek helyére 1907-ben kezdtek új székházat építeni. A pályázatra Alpárt, Lechner Ödön és egy bécsi építészt, Walter Sobotkát hívták meg. Alpár egyrészt azért nyerte meg a pályázatot, mert az akkor gyakori üvegtetős udvar helyett átjárató nyitott megoldást tervezett (ez lett az Anker-köz, amely a metróépítésig zárt magánterület volt), másrészt a feltűnő homlokzat nyerte meg a megrendelő tetszését. A timpanon közepén eredetileg egy horgonyt helyeztek. Alatta az Élet és járadék AZ ANKER Biztosító Társaság' felirat, halványan még ma is látható. Az épület kerámiáit a Zsolnay gyár kifejezetten az Anker-palotához készítette.

A háború után a Szovjetuniónak háborús jóvátételként átadott Kelet-Európai Biztosító működött a háborús sérüléseket szenvedett Anker-palotában 1953-ig. Az azóta sok funkciót betöltő épület ma felújításra szorul.

Az Ankeren kívül a többi biztosító társaság épülete is egy-egy szelet történelmet ígér.

A 2013. június 23-ig látható időszaki kiállításhoz kapcsolódó program a vasárnaponkénti tematikus tárlatvezetés, amelyet a belépőjegy megvásárlása fejében bárki meghallgathat.

www.kozterkep.hu, www.mkvm.hu