Borsos Miklós
1906. augusztus 13-án született a XX. századi magyar éremművészet, szobrászat, grafika kimagasló alakja Erdélyben, Nagyszebenben.
Családja Győrbe menekült 1916-ban a román betörés elől. A győri bencés gimnáziumban tanult. Apja műhelyében tanulta ki az
aranyműves mesterséget, amit később éremművészként kamatoztatott. Miután nem sikerült a felvételije.
1924-ben mutatkozott be először kiállításon, mégpedig Győrben festőként. 1932-bne a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán is szerepel. Nagy egyéni sikert 1941-ben ért el, ezt követően rendszeres kiállító, szakmai tanácsok tagja. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskolán tanított.
Több száz könyvet illusztrált. 1976-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban nagy gyűjteményes kiállítással szerepelt. Három évvel később Győr városának ajándékozott műveiből, s állandó kiállítása is megnyílt. A város díszpolgári címmel hálálta meg a művész nagyvonalúságát.
Hazai elismerései között szerepel Munkácsy-, Kossuth-díj, Érdemes-művész, Kiváló-művész.
Reprezentatív kötet jelent meg munkásságáról 1989-ben, nem sokkal halála előtt.
Szobrai közül a Balatoni szél, a Munkácsy Mihály, a Kanizsai Dorottya, a Szent István, a Liszt Ferenc; síremlékei közül Krúdy, Karinthy, Bartók síremléke a legismertebbek közé tartozik.
"Visszanéztem félutamból" és "Toronyból" címmel írásai jelentek meg a hetvenes években.
Korai művei között vannak az expresszionizmussal rokon alkotások. Később inkább az európai szobrászat hagyományai felé hajlik, amelyet - saját bevallása szerint - "pannon szellemmel" párosít. Ihletői közé tartozik az irodalom, amely nemcsak könyvillusztrációin (Ady, Babits, Arany János műveinek illusztrálása), hanem szobrain is tetten érhető, valamint a mediterrán hangulatú tihanyi kertje.
Családja Győrbe menekült 1916-ban a román betörés elől. A győri bencés gimnáziumban tanult. Apja műhelyében tanulta ki az
aranyműves mesterséget, amit később éremművészként kamatoztatott. Miután nem sikerült a felvételije. Firenzébe utazott és a reneszánsz művészetet tanulmányozta. 1929-ben rövid ideig a Képzőművészeti Főiskolája járt Glatz Oszkár tanítványaként, de nem fejezte be, helyette újabb tanulmányútra ment, ezúttal Dél-Franciaországba.
1924-ben mutatkozott be először kiállításon, mégpedig Győrben festőként. 1932-bne a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán is szerepel. Nagy egyéni sikert 1941-ben ért el, ezt követően rendszeres kiállító, szakmai tanácsok tagja. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskolán tanított.
Több száz könyvet illusztrált. 1976-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban nagy gyűjteményes kiállítással szerepelt. Három évvel később Győr városának ajándékozott műveiből, s állandó kiállítása is megnyílt. A város díszpolgári címmel hálálta meg a művész nagyvonalúságát.
Hazai elismerései között szerepel Munkácsy-, Kossuth-díj, Érdemes-művész, Kiváló-művész.
Reprezentatív kötet jelent meg munkásságáról 1989-ben, nem sokkal halála előtt.
Szobrai közül a Balatoni szél, a Munkácsy Mihály, a Kanizsai Dorottya, a Szent István, a Liszt Ferenc; síremlékei közül Krúdy, Karinthy, Bartók síremléke a legismertebbek közé tartozik."Visszanéztem félutamból" és "Toronyból" címmel írásai jelentek meg a hetvenes években.
Korai művei között vannak az expresszionizmussal rokon alkotások. Később inkább az európai szobrászat hagyományai felé hajlik, amelyet - saját bevallása szerint - "pannon szellemmel" párosít. Ihletői közé tartozik az irodalom, amely nemcsak könyvillusztrációin (Ady, Babits, Arany János műveinek illusztrálása), hanem szobrain is tetten érhető, valamint a mediterrán hangulatú tihanyi kertje.
Hozzászólások