De Niro 70
Állítólag nem szereti saját filmjeit. Sok olyan van, amelyet mi sem. Kevésbé válogatós, mint mondjuk Al Pacino, ezért sok gagyi is becsúszott, de ettől függetlenül az egyik legnagyobb élő hollywoodi színész. Saját filmvállalata is van és ma lett 70 éves.
Robert De Niro 1943-ban született. Valódi művészcsaládban nevelkedett, hiszen édesanyja (Virginia Holton Admiral) festőművész volt, édesapja, Robert pedig még erre is rátett egy lapáttal, s a festészeten kívül szobrászkodott és verseket is írt. Na, meg elhagyta a családot, ezért a kis Robert lényegében félárvaként nevelkedett New York Little Italy negyedében. Családfája rendkívül kuszagubancos képet mutat: olasz, ír, arberes (itáliai albán), francia, német és holland felmenői is vannak. Szégyellős gyermekkori természetéhez jól illett első színészi alakítása: ő volt a Gyáva Oroszlán az Óz, a csodák csodájában.
Pár éves kamaszkori csavargás és iskolakerülgetés után rájött, hogy őt a színészet érdekli igazán. 16 éves korában otthagyta a középiskolát, hogy kedvencének, a színjátszásnak hódolhasson. Egy ideig a Stella Adler Konzervatóriumban és Lee Strasberg Színészeti Stúdiójában tanult színészetet. Játszott Csehov Medvéjében (amiért már fizetést is kapott). Ezután pár évig csak tévéreklámok, és off-Broadway darabok ficcentek be. Fiatalon többször dolgozott együtt Brian de Palmával (The Wedding Party, Átkozott mama, Szia Anyu!), de korai filmszerepeit csak izgalmas kirándulásoknak tekintette és hamarosan visszatért a színpadra. Egy kiváló ajánlat azonban szépen visszaterelgette őt a mozi világába: egy haldokló baseballjátékos szerepét ajánlották számára a Bang the Drum Slowly című filmben. Rábólintása kiváló döntésnek bizonyult, alakításáért megkapta a New York-i Filmkritikusok Szövetségétől a legjobb férfi szereplőnek járó díjat.
[video width="600" ][/video]
Kezdett beindulni a karrierje, főleg miután összeállt Martin Scorsesével. (Pontosabban Scorsese állította maga mellé.) Az első közös filmjük az Aljas utcák (1973) volt. Úgy látszik, annak idején mindketten azt gondolták, hogy: "I think this is the beginning of a beautiful friendship", mert ezt még egy csomó közös és gyümölcsöző meló követte. De Niro következő, már igazán nagy dobása azonban a Francis Ford Coppola által rendezett Keresztapa II. volt, ahol az ifjú Vito Corleoneként nyújtott szerepéért elnyerte az első Oscar szobrocskát is legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Én ugyan nem emlékszem, mert akkor még tervben sem voltam, de úgy hírlik, De Niro nem is volt jelen a nemes ceremónián. A bődületes siker után egyszerre a legnagyobbak között találta magát.
Nem tudom, miért, de mindenhol fontosnak tartják megemlíteni, ezért én se mertem kihagyni az akadémiai díj történetének e végtelenül semmitmondó érdekességét, miszerint egyedülálló, hogy Marlon Brando és De Niro ugyanazon karakter eljátszásáért kapták meg az Oscart. Tyűha. Kötelező kör letudva.
A Taxisofőrben
Az 1976-os Scorsese által rendezett Taxisofőrben egy addig szokatlan és szürreális figurát (Travis Bickle) alakíthatott, teszem hozzá lehengerlően. De Niro művészetét ezáltal új oldaláról ismerhette meg a nyájas közönség. Elhivatottságát pedig a filmkészítők, hiszen a főszereplő a forgatás előtt beállt egy hétre „taxisofőrködni”, hogy még inkább elkapja a fíling. A Taxisofőr a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálma díjat. Ugyanakkor vélt mondanivalójának hatására egy férfi merényletet követett el Ronald Reagan elnök ellen. Szóval – enyhén fogalmazva – zajos fogadtatásban részesült az alkotás. Azóta legenda.
[video width="600" ][/video]
Csakúgy, mint az 1978-as Michael Cimino által rendezett A szarvasvadász. A szocialista országokban tiltólistára került. Ez a film is a vietnami háború borzalmait, pontosabban inkább annak hatását volt hivatott bemutatni. Meglehetősen hitelesre sikeredett, mert a következő évben öt kategóriában szórták meg Oscar-díjjal (köztük a legjobb film szekcióban), bár De Niro csak jelölést kapott.
A nyolcvanas évekkel és egy Dühöngő bika szarvain érkezett meg hősünk második akadémikus szobrocskája. (Elhivatottság 2.0: a szerep kedvéért plusz 30 kilót szedett fel.)
[video width="600" ][/video]
Ebben az évtizedben együtt dolgozott például Sergio Leonével a Volt egyszer egy Amerikában (1984) vagy Terry Giliammel a Brazilban (1985). Scorsese ekkorra lényegében De Niro „házirendezőjévé” vált, de ez nem jelentette azt, hogy néhány felkérését ne utasította volna vissza. Ilyen volt például a kiváló Krisztus utolsó megkísértése is. De Niro, valljuk be, fura lett volna Krisztusként, bölcs döntéséért utólag is fejet hajtunk. Helyette inkább Alan Parker Angyalszív (1987) című misztikus thrillerét és Lucifer szerepét választotta.
Ebben az évtizedben volt még egy Brian De Palmával összehozott akciója, az Aki legyőzte Al Caponét (1987), az Éjszakai rohanás (1988) és a Nem vagyunk mi angyalok (1989) című vígjátékok, illetve a Bicska (1989) című filmdráma.
[video width="600" ][/video]
A rettegés foka (1991)
Jöjjenek azok a kellemes kilencvenes évek! A kiválóbbnál kiválóbb filmeken kívül sajnos ekkor már felbukkantak gyengébb eresztések is. Előbbi kategóriában többek között olyan alkotások feszítenek, mint a Nagymenők (1990), az Ébredések (1990), A rettegés foka (1992), a Szemtől szemben (1995), a Casino (1995) vagy még talán ide gyömöszölhető a Csak egy kis pánik (1999) is – amely egyébként De Niro legnagyobb kasszasikere lett. Az utóbbi által gerjesztett kasszacsilingelés sajnos elég rossz irányba terelte hősünket (Apádra, utódodra, anyádra, vejedre, apósodra ütök típusú gyengécske és kissé már szánalomkeltő vígjátékok.) Az utóbbi évek szörnyű filmjei között azért akad egy, amely erős kivételnek tekinthető. Ez a Napos oldal (2012), ami hosszú idő után újra Oscar-jelölést hozott a színésznek.
És itt érkeztünk el a – legalábbis számomra mindenképpen – fájó pontig vele kapcsolatban. Robert De Niro minden kétséget kizárólag óriási színész, de ő sajnos – ellenben például Al Pacinóval –, képtelen volt nemet mondani egy csomó gagyi, éppen divatos és menő témájú forgatókönyvre, amelyeket, valljunk be, ha éppen nem a pénz vagy a szerepelni vágyás vezérli, akkor még a klotyón a seggét sem törölte volna ki velük.
Filmrendezőként a Bronxi mese (1993) című krimivel debütált, vállalható anyag, de a várakozásokat alulmúlta. Ez kicsit talán el is vehette a kedvét, mert a következő rendezésére csak 2006-ban vállalkozott. Ekkor mutatták be Az ügynökség című filmjét, amely a CIA alapítójáról, és a kémelhárításról szól.
A bulvársajtótól mindig kellő távolságot tartott, családi életét igyekezett titokban tartani a különböző médiumok elől. Egyrészt ezt tiszteletben tartva, másrészt mert szerintem ennek a világon semmi köze az életművéhez még azt a keveset sem írom le, amit tudni lehet a családjáról.
Résztulajdonosa a Nobu nevű japán étteremláncnak, amelyet még a kilencvenes években kezdett kiépíteni, és azóta is jól megy.
Bár voltak ellenzői (az Egyesült Államokban élő olaszok egy frusztrált csoportja), 2006 októberében a Római Filmfesztivál záróeseményén átvehette az olasz állampolgárságát igazoló papírokat (saját jogán, hiszen dédszülei Olaszországból vándoroltak ki). Molise választási körzetben került nyilvántartásba, mint szavazásra jogosult olasz állampolgár.
[video width="600" ][/video]
Szereplő:
Last Vegas (2013)
Vérmesék (2013)
A gyilkos médium (2012)
A nagy nap (2012)
Mocsokváros utcáin (2012)
Napos oldal (2012)
Szabadúszók (2012)
Szilveszter éjjel (2011)
Manuale d'amore 3 (2011)
Csúcshatás (2011)
Válogatott Gyilkosok (2011)
Utódomra ütök (2010)
Machete (2010)
Stone (2010)
Mindenki megvan (2009)
A törvény gyilkosa (2008)
Minden azzal kezdődött (2008)
Csillagpor (2007)
Az ügynökség (2006)
Bohém élet (2005)
Bújócska (2005)
Godsend - A teremtés klinikája (2004)
Szent Lajos Király hídja (2004)
Cápamese (2004)
Vejedre ütök (2004)
Showtime (2002)
Az igazság órája (2002)
Még egy kis pánik (2002)
A szajré (2001)
15 perc hírnév (2001)
Férfibecsület (2000)
Rocky és Bakacsin kalandjai (2000)
Apádra ütök (2000)
Hibátlanok (1999)
Csak egy kis pánik (1999)
Szép remények (1998)
Ronin (1998)
New York City... Come Visit the World (1998)
Amikor a farok csóválja (1997)
Copland (1997)
Jackie Brown (1997)
Pokoli lecke (1996)
Marvin szobája (1996)
A rajongó (1996)
Szemtől szemben (1995)
Casino (1995)
Frankenstein (1994)
Veszett kutya és Glória (1993)
Bronxi mese (1993)
Ez a fiúk sorsa (1993)
Az éjszaka és a város (1992)
A mecénás szeretője (1992)
A rettegés foka (1991)
Feketelistán (1991)
Lánglovagok (1991)
Ébredések (1990)
Nagymenők (1990)
Nem vagyunk mi angyalok (1989)
Éjszakai rohanás (1988)
Angyalszív (1987)
Aki legyőzte Al Caponét (1987)
A misszió (1986)
Zuhanás a szerelembe (1984)
Volt egyszer egy Amerika (1984)
A komédia királya (1983)
A szarvasvadász (1978)
New York, New York... (1977)
Taxisofőr (1976)
A keresztapa 2 (1974)
Győzelemre született (1971)
Cserebere (1969)
Üdvözletek (1968)
rendező:
Az ügynökség (2006)
Bronxi mese (1993)
producer:
Untitled Larry Davis Project (2011)
The Undomestic Goddess (2011)
Warrior Queen (2011)
36 (2010)
Utódomra ütök (2009)
What Just Happened (2008)
Az ügynökség (2006)
Bohém élet (2005)
Rent (2005)
Vejedre ütök (2004)
Egy fiúról (2002)
Bronxi mese (1993)
Viharszív (1992)
díjak:
Hatszor jelölték Oscar-díjra (1975, 1977, 1979, 1981, 1991, 1992) és kétszer nyerte el (1975-ben a Keresztapa 2-ért és 1981-ben a Dühöngő bikáért).
A Golden Globe-ra nyolc jelölést kapott (1977, 1978, 1979, 1981, 1989, 1992, 2000, 2001) és egyszer nyerte el, 1981-ben a Dühöngő bikáért.
1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Oscar-díj
1975 Keresztapa II. – legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díj
2000 Csak egy kis pánik – kedvenc színész, Blockbuster-díj
1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Arany Glóbusz
1993 Életmű Arany Oroszlán-díj , Velence
2007 Az Ügynökség - Silver Berlin Bear
Egyéb kitüntetések:
2009. Hollywoodi Filmfesztivál - Legjobb férfi alakítás - Mindenki megvan
2008. Német Arany Kamera-díj - Arany Kamera Életműdíj
2003. Amerikai Film Intézet - Életműdíj
2001. Gotham-díj - Életműdíj
2001. MTV Movie-díj - Legjobb beszolás - Apádra ütök
2000. Blockbuster Entertainment - Legjobb vígjáték páros (megosztva - Billy Crystal)
1997. Christpher-díj - Legjobb film - Marvin szobája
1997. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst St. George-díj
1990. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Nagymenők, Ébredések
1981. Bostoni Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1980. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1980. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1979. Hasty Pudding Fesztivál - Az év embere
1978. Fotogramas de Plata - Legjobb külföldi színész - Taxisofőr
1977. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1977. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1976. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Aljas utcák
1974. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Bang the Drum Slowly
Forrás: wikipedia, port.hu, Origo, Guardian, Telegraph
Robert De Niro 1943-ban született. Valódi művészcsaládban nevelkedett, hiszen édesanyja (Virginia Holton Admiral) festőművész volt, édesapja, Robert pedig még erre is rátett egy lapáttal, s a festészeten kívül szobrászkodott és verseket is írt. Na, meg elhagyta a családot, ezért a kis Robert lényegében félárvaként nevelkedett New York Little Italy negyedében. Családfája rendkívül kuszagubancos képet mutat: olasz, ír, arberes (itáliai albán), francia, német és holland felmenői is vannak. Szégyellős gyermekkori természetéhez jól illett első színészi alakítása: ő volt a Gyáva Oroszlán az Óz, a csodák csodájában.
Pár éves kamaszkori csavargás és iskolakerülgetés után rájött, hogy őt a színészet érdekli igazán. 16 éves korában otthagyta a középiskolát, hogy kedvencének, a színjátszásnak hódolhasson. Egy ideig a Stella Adler Konzervatóriumban és Lee Strasberg Színészeti Stúdiójában tanult színészetet. Játszott Csehov Medvéjében (amiért már fizetést is kapott). Ezután pár évig csak tévéreklámok, és off-Broadway darabok ficcentek be. Fiatalon többször dolgozott együtt Brian de Palmával (The Wedding Party, Átkozott mama, Szia Anyu!), de korai filmszerepeit csak izgalmas kirándulásoknak tekintette és hamarosan visszatért a színpadra. Egy kiváló ajánlat azonban szépen visszaterelgette őt a mozi világába: egy haldokló baseballjátékos szerepét ajánlották számára a Bang the Drum Slowly című filmben. Rábólintása kiváló döntésnek bizonyult, alakításáért megkapta a New York-i Filmkritikusok Szövetségétől a legjobb férfi szereplőnek járó díjat.
[video width="600" ][/video]
Kezdett beindulni a karrierje, főleg miután összeállt Martin Scorsesével. (Pontosabban Scorsese állította maga mellé.) Az első közös filmjük az Aljas utcák (1973) volt. Úgy látszik, annak idején mindketten azt gondolták, hogy: "I think this is the beginning of a beautiful friendship", mert ezt még egy csomó közös és gyümölcsöző meló követte. De Niro következő, már igazán nagy dobása azonban a Francis Ford Coppola által rendezett Keresztapa II. volt, ahol az ifjú Vito Corleoneként nyújtott szerepéért elnyerte az első Oscar szobrocskát is legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Én ugyan nem emlékszem, mert akkor még tervben sem voltam, de úgy hírlik, De Niro nem is volt jelen a nemes ceremónián. A bődületes siker után egyszerre a legnagyobbak között találta magát.
Nem tudom, miért, de mindenhol fontosnak tartják megemlíteni, ezért én se mertem kihagyni az akadémiai díj történetének e végtelenül semmitmondó érdekességét, miszerint egyedülálló, hogy Marlon Brando és De Niro ugyanazon karakter eljátszásáért kapták meg az Oscart. Tyűha. Kötelező kör letudva.
A TaxisofőrbenAz 1976-os Scorsese által rendezett Taxisofőrben egy addig szokatlan és szürreális figurát (Travis Bickle) alakíthatott, teszem hozzá lehengerlően. De Niro művészetét ezáltal új oldaláról ismerhette meg a nyájas közönség. Elhivatottságát pedig a filmkészítők, hiszen a főszereplő a forgatás előtt beállt egy hétre „taxisofőrködni”, hogy még inkább elkapja a fíling. A Taxisofőr a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálma díjat. Ugyanakkor vélt mondanivalójának hatására egy férfi merényletet követett el Ronald Reagan elnök ellen. Szóval – enyhén fogalmazva – zajos fogadtatásban részesült az alkotás. Azóta legenda.
[video width="600" ][/video]
Csakúgy, mint az 1978-as Michael Cimino által rendezett A szarvasvadász. A szocialista országokban tiltólistára került. Ez a film is a vietnami háború borzalmait, pontosabban inkább annak hatását volt hivatott bemutatni. Meglehetősen hitelesre sikeredett, mert a következő évben öt kategóriában szórták meg Oscar-díjjal (köztük a legjobb film szekcióban), bár De Niro csak jelölést kapott.
A nyolcvanas évekkel és egy Dühöngő bika szarvain érkezett meg hősünk második akadémikus szobrocskája. (Elhivatottság 2.0: a szerep kedvéért plusz 30 kilót szedett fel.)
[video width="600" ][/video]
Ebben az évtizedben együtt dolgozott például Sergio Leonével a Volt egyszer egy Amerikában (1984) vagy Terry Giliammel a Brazilban (1985). Scorsese ekkorra lényegében De Niro „házirendezőjévé” vált, de ez nem jelentette azt, hogy néhány felkérését ne utasította volna vissza. Ilyen volt például a kiváló Krisztus utolsó megkísértése is. De Niro, valljuk be, fura lett volna Krisztusként, bölcs döntéséért utólag is fejet hajtunk. Helyette inkább Alan Parker Angyalszív (1987) című misztikus thrillerét és Lucifer szerepét választotta.
Ebben az évtizedben volt még egy Brian De Palmával összehozott akciója, az Aki legyőzte Al Caponét (1987), az Éjszakai rohanás (1988) és a Nem vagyunk mi angyalok (1989) című vígjátékok, illetve a Bicska (1989) című filmdráma.
[video width="600" ][/video]
A rettegés foka (1991)Jöjjenek azok a kellemes kilencvenes évek! A kiválóbbnál kiválóbb filmeken kívül sajnos ekkor már felbukkantak gyengébb eresztések is. Előbbi kategóriában többek között olyan alkotások feszítenek, mint a Nagymenők (1990), az Ébredések (1990), A rettegés foka (1992), a Szemtől szemben (1995), a Casino (1995) vagy még talán ide gyömöszölhető a Csak egy kis pánik (1999) is – amely egyébként De Niro legnagyobb kasszasikere lett. Az utóbbi által gerjesztett kasszacsilingelés sajnos elég rossz irányba terelte hősünket (Apádra, utódodra, anyádra, vejedre, apósodra ütök típusú gyengécske és kissé már szánalomkeltő vígjátékok.) Az utóbbi évek szörnyű filmjei között azért akad egy, amely erős kivételnek tekinthető. Ez a Napos oldal (2012), ami hosszú idő után újra Oscar-jelölést hozott a színésznek.
És itt érkeztünk el a – legalábbis számomra mindenképpen – fájó pontig vele kapcsolatban. Robert De Niro minden kétséget kizárólag óriási színész, de ő sajnos – ellenben például Al Pacinóval –, képtelen volt nemet mondani egy csomó gagyi, éppen divatos és menő témájú forgatókönyvre, amelyeket, valljunk be, ha éppen nem a pénz vagy a szerepelni vágyás vezérli, akkor még a klotyón a seggét sem törölte volna ki velük.
Filmrendezőként a Bronxi mese (1993) című krimivel debütált, vállalható anyag, de a várakozásokat alulmúlta. Ez kicsit talán el is vehette a kedvét, mert a következő rendezésére csak 2006-ban vállalkozott. Ekkor mutatták be Az ügynökség című filmjét, amely a CIA alapítójáról, és a kémelhárításról szól.
A bulvársajtótól mindig kellő távolságot tartott, családi életét igyekezett titokban tartani a különböző médiumok elől. Egyrészt ezt tiszteletben tartva, másrészt mert szerintem ennek a világon semmi köze az életművéhez még azt a keveset sem írom le, amit tudni lehet a családjáról.
Résztulajdonosa a Nobu nevű japán étteremláncnak, amelyet még a kilencvenes években kezdett kiépíteni, és azóta is jól megy.
Bár voltak ellenzői (az Egyesült Államokban élő olaszok egy frusztrált csoportja), 2006 októberében a Római Filmfesztivál záróeseményén átvehette az olasz állampolgárságát igazoló papírokat (saját jogán, hiszen dédszülei Olaszországból vándoroltak ki). Molise választási körzetben került nyilvántartásba, mint szavazásra jogosult olasz állampolgár.
[video width="600" ][/video]
Szereplő:
Last Vegas (2013)
Vérmesék (2013)
A gyilkos médium (2012)
A nagy nap (2012)
Mocsokváros utcáin (2012)
Napos oldal (2012)
Szabadúszók (2012)
Szilveszter éjjel (2011)
Manuale d'amore 3 (2011)
Csúcshatás (2011)
Válogatott Gyilkosok (2011)
Utódomra ütök (2010)
Machete (2010)
Stone (2010)
Mindenki megvan (2009)
A törvény gyilkosa (2008)
Minden azzal kezdődött (2008)
Csillagpor (2007)
Az ügynökség (2006)
Bohém élet (2005)
Bújócska (2005)
Godsend - A teremtés klinikája (2004)
Szent Lajos Király hídja (2004)
Cápamese (2004)
Vejedre ütök (2004)
Showtime (2002)
Az igazság órája (2002)
Még egy kis pánik (2002)
A szajré (2001)
15 perc hírnév (2001)
Férfibecsület (2000)
Rocky és Bakacsin kalandjai (2000)
Apádra ütök (2000)
Hibátlanok (1999)
Csak egy kis pánik (1999)
Szép remények (1998)
Ronin (1998)
New York City... Come Visit the World (1998)
Amikor a farok csóválja (1997)
Copland (1997)
Jackie Brown (1997)
Pokoli lecke (1996)
Marvin szobája (1996)
A rajongó (1996)
Szemtől szemben (1995)
Casino (1995)
Frankenstein (1994)
Veszett kutya és Glória (1993)
Bronxi mese (1993)
Ez a fiúk sorsa (1993)
Az éjszaka és a város (1992)
A mecénás szeretője (1992)
A rettegés foka (1991)
Feketelistán (1991)
Lánglovagok (1991)
Ébredések (1990)
Nagymenők (1990)
Nem vagyunk mi angyalok (1989)
Éjszakai rohanás (1988)
Angyalszív (1987)
Aki legyőzte Al Caponét (1987)
A misszió (1986)
Zuhanás a szerelembe (1984)
Volt egyszer egy Amerika (1984)
A komédia királya (1983)
A szarvasvadász (1978)
New York, New York... (1977)
Taxisofőr (1976)
A keresztapa 2 (1974)
Győzelemre született (1971)
Cserebere (1969)
Üdvözletek (1968)
rendező:
Az ügynökség (2006)
Bronxi mese (1993)
producer:
Untitled Larry Davis Project (2011)
The Undomestic Goddess (2011)
Warrior Queen (2011)
36 (2010)
Utódomra ütök (2009)
What Just Happened (2008)
Az ügynökség (2006)
Bohém élet (2005)
Rent (2005)
Vejedre ütök (2004)
Egy fiúról (2002)
Bronxi mese (1993)
Viharszív (1992)
díjak:
Hatszor jelölték Oscar-díjra (1975, 1977, 1979, 1981, 1991, 1992) és kétszer nyerte el (1975-ben a Keresztapa 2-ért és 1981-ben a Dühöngő bikáért).
A Golden Globe-ra nyolc jelölést kapott (1977, 1978, 1979, 1981, 1989, 1992, 2000, 2001) és egyszer nyerte el, 1981-ben a Dühöngő bikáért.
1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Oscar-díj
1975 Keresztapa II. – legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díj
2000 Csak egy kis pánik – kedvenc színész, Blockbuster-díj
1981 Dühöngő bika – legjobb színész, Arany Glóbusz
1993 Életmű Arany Oroszlán-díj , Velence
2007 Az Ügynökség - Silver Berlin Bear
Egyéb kitüntetések:
2009. Hollywoodi Filmfesztivál - Legjobb férfi alakítás - Mindenki megvan
2008. Német Arany Kamera-díj - Arany Kamera Életműdíj
2003. Amerikai Film Intézet - Életműdíj
2001. Gotham-díj - Életműdíj
2001. MTV Movie-díj - Legjobb beszolás - Apádra ütök
2000. Blockbuster Entertainment - Legjobb vígjáték páros (megosztva - Billy Crystal)
1997. Christpher-díj - Legjobb film - Marvin szobája
1997. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst St. George-díj
1990. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Nagymenők, Ébredések
1981. Bostoni Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1980. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1980. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
1979. Hasty Pudding Fesztivál - Az év embere
1978. Fotogramas de Plata - Legjobb külföldi színész - Taxisofőr
1977. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1977. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1976. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Aljas utcák
1974. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Bang the Drum Slowly
Forrás: wikipedia, port.hu, Origo, Guardian, Telegraph
Hozzászólások