Elhunyt Doris Lessing
2007 irodalmi Nobel-díjas írónője 94 éves korában halt meg Londonban.
Több műfajban is publikált, írt regényeket, novellákat, esszéket, politikai regényt, színdarabokat, de tudományos fantasztikus műveket is. Első nagy regénye, "A fű dalol" (The Grass Is Singing) életrajzi ihletésű. Doris May Tayler néven Perzsiában, a mai Iránban született brit szülők gyermekeként 1919-ben, de hat évesen Dél-Rhodéziába, a mai Zimbabwébe költözött családjával. A család gazdálkodása a farmon nem bizonyul sikeresnek. Doris 14 évesen abbahagyja az iskolát, babysitterként és telefonközpont kezelőként dolgozik, és autodidakta módon képezte magát. XIX. századi orosz, francia és angol regényeket olvasott.
A dél-rhodéziai élmények azonban fontos szerepet játszanak írásaiban, ott játszódik első nagy regénye, de más műveiben fellelhetők önéletrajzi utalások. Az igazságtalanság iránt érzett felháborodása már fiatal éveiben erős, s végigkíséri egész pályafutását. A dél-afrikai farmon, ahol felnőtt megtapasztalta a faji előítéleteket, a bennszülött fekete lakosság harcát a fehér bevándorlókkal, és az egyén lelkiismeretének örökös harcát.
A 1945 után, a Lessing nevet második férje után viselte.
Megkerülhetetlen témákat, így a feketék és fehérek közötti konfliktust, a feketék helyzetét a központ és a periféria kapcsolatát vizsgálja írásaiban. Írt a férfi-nő kapcsolatról, a rasszizmusról, a gyarmatosításról. a feminizmusról, a kommunizmusról, az öregedés problémájáról, a civilizáció megosztottságáról és a terrorizmusról is. Olvasói kiemelik írásaiban a látnoki képességet.
Az apartheid rendszer elleni tiltakozása miatt kitiltották Zimbabwéből, ezért Londonban telepedett le. Fiatalon szimpatizált a marxista eszmékkel, sőt a brit kommunista mozgalom tagja is volt, de a magyarországi 1956-os forradalmat követő megtorló események hatására kiábrándult az eszméből. A nyolcvanas években visszagondolva erre a korszakra úgy vélte, nem a mozgalom, hanem az egyének képesek megváltoztatni, jobbá tenni a környezetüket.
Önéletrajza az 1994-es "Under My Skin", majd az 1997-es "Walking in the Shade" című írásaiban olvasható.
Írásai megosztók is. Egyik legvitatottabb művében "Az arany jegyzetfüzetben" (The Golden Notebook, 1962) a két nem közötti konfliktus elemzésekor az értelmi és politikai ellentétek összecsapása és összefonódása áll a középpontban. A főszereplő, modern írónő, aki szabadon próbál élni, olyan szabadon, mint egy férfi. Négy jegyzetfüzetet vezet, amelyben leírja élményeit, politikai nézeteit, naplót vezet és regényt ír. A színkódokkal ellátott füzeteket egy aranykönyvben próbálja egyesíteni. Feministának is nevezik, de bevallása szerint az egyén szabadságáért, jogaiért emeli fel a hangját.
Ő a Nobel-díjak történetének eddig legidősebb díjazottja. 88 éves korában kapta meg a rangos elismerést, az irodalmi Nobel-díjasok között pedig ő a tizenegyedik nő. Abban az évben Philip Roth volt a legesélyesebb a díjra, amely odaítélésekor méltatták Lessing személyében „azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt". Mire a Nobel-díjat megkapta, az irodalmi élet szinte minden jelentős díját magáénak tudhatta, így - többek között a Shakespeare-díjat, a W.H.Smith-díjat, a Los Angeles Times könyvdíját, de egyes országok, területek díját is, mint például az Ausztriai Állami Díjat vagy a Katalán Irodalmi Díjat.
Több mint ötven könyvet jelentetett meg. Utolsó nagy műve az "Alfred and Emily" szüleinek életét örökíti meg, 2008-ban jelent meg.
Halálának tényét kiadója, a Harper Collins hozta nyilvánosságra a halál okának megjelölése nélkül.
www.washingtonpost.com
Több műfajban is publikált, írt regényeket, novellákat, esszéket, politikai regényt, színdarabokat, de tudományos fantasztikus műveket is. Első nagy regénye, "A fű dalol" (The Grass Is Singing) életrajzi ihletésű. Doris May Tayler néven Perzsiában, a mai Iránban született brit szülők gyermekeként 1919-ben, de hat évesen Dél-Rhodéziába, a mai Zimbabwébe költözött családjával. A család gazdálkodása a farmon nem bizonyul sikeresnek. Doris 14 évesen abbahagyja az iskolát, babysitterként és telefonközpont kezelőként dolgozik, és autodidakta módon képezte magát. XIX. századi orosz, francia és angol regényeket olvasott.
A dél-rhodéziai élmények azonban fontos szerepet játszanak írásaiban, ott játszódik első nagy regénye, de más műveiben fellelhetők önéletrajzi utalások. Az igazságtalanság iránt érzett felháborodása már fiatal éveiben erős, s végigkíséri egész pályafutását. A dél-afrikai farmon, ahol felnőtt megtapasztalta a faji előítéleteket, a bennszülött fekete lakosság harcát a fehér bevándorlókkal, és az egyén lelkiismeretének örökös harcát.
A 1945 után, a Lessing nevet második férje után viselte.
Megkerülhetetlen témákat, így a feketék és fehérek közötti konfliktust, a feketék helyzetét a központ és a periféria kapcsolatát vizsgálja írásaiban. Írt a férfi-nő kapcsolatról, a rasszizmusról, a gyarmatosításról. a feminizmusról, a kommunizmusról, az öregedés problémájáról, a civilizáció megosztottságáról és a terrorizmusról is. Olvasói kiemelik írásaiban a látnoki képességet.
Az apartheid rendszer elleni tiltakozása miatt kitiltották Zimbabwéből, ezért Londonban telepedett le. Fiatalon szimpatizált a marxista eszmékkel, sőt a brit kommunista mozgalom tagja is volt, de a magyarországi 1956-os forradalmat követő megtorló események hatására kiábrándult az eszméből. A nyolcvanas években visszagondolva erre a korszakra úgy vélte, nem a mozgalom, hanem az egyének képesek megváltoztatni, jobbá tenni a környezetüket.
Önéletrajza az 1994-es "Under My Skin", majd az 1997-es "Walking in the Shade" című írásaiban olvasható.
Írásai megosztók is. Egyik legvitatottabb művében "Az arany jegyzetfüzetben" (The Golden Notebook, 1962) a két nem közötti konfliktus elemzésekor az értelmi és politikai ellentétek összecsapása és összefonódása áll a középpontban. A főszereplő, modern írónő, aki szabadon próbál élni, olyan szabadon, mint egy férfi. Négy jegyzetfüzetet vezet, amelyben leírja élményeit, politikai nézeteit, naplót vezet és regényt ír. A színkódokkal ellátott füzeteket egy aranykönyvben próbálja egyesíteni. Feministának is nevezik, de bevallása szerint az egyén szabadságáért, jogaiért emeli fel a hangját.
Ő a Nobel-díjak történetének eddig legidősebb díjazottja. 88 éves korában kapta meg a rangos elismerést, az irodalmi Nobel-díjasok között pedig ő a tizenegyedik nő. Abban az évben Philip Roth volt a legesélyesebb a díjra, amely odaítélésekor méltatták Lessing személyében „azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt". Mire a Nobel-díjat megkapta, az irodalmi élet szinte minden jelentős díját magáénak tudhatta, így - többek között a Shakespeare-díjat, a W.H.Smith-díjat, a Los Angeles Times könyvdíját, de egyes országok, területek díját is, mint például az Ausztriai Állami Díjat vagy a Katalán Irodalmi Díjat.Több mint ötven könyvet jelentetett meg. Utolsó nagy műve az "Alfred and Emily" szüleinek életét örökíti meg, 2008-ban jelent meg.
Halálának tényét kiadója, a Harper Collins hozta nyilvánosságra a halál okának megjelölése nélkül.
www.washingtonpost.com
Hozzászólások