Elhunyt Szokolay Sándor
A több mint hatszáz művet komponáló zeneszerző, egyetemi tanár életének 83. évében elhunyt.
1931-ben született a Békés megyei Kunágotán. Zenei pályáját 1947-ben kezdte a békés-tarhosi zenei gimnáziumban, ahol 1950-ben érettségizett. A Zeneakadémián Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél tanult, diplomáját 1967-ben szerezte. Az ötvenes években szolfézst tanított.
Sokoldalú komponista. Életművében szimfóniák, oratorikus művek, kórus- és versenyművek (Zongoraverseny, Hegedűverseny, Trombitaverseny, Fuvolaverseny), kamaraművek (Vonósnégyes; Sextett), szóló szonáták, egyházi művek és dalok egyaránt szerepelnek. Ő maga operáit tartotta legfontosabb alkotásainak. 1964-ben Lorca tragédiája nyomán írt "Vérnász" nemzetközi ismertségeit is hozott számára. Shakespeare drámája alapján készítette a "Hamletet", az ótestamentumra épül a "Sámson", Kazantzakisz nyomán az "Ecce homo", a "Szávitri" indiai mesét vett alapul. Első magyar témájú művének témája Árpád-házi Szent Margit életét dolgozza fel.
Nem tartozott egyetlen zenei csoporthoz sem.
Közéleti szerepet is vállalt: a Magyar Kodály Társaság elnöke, a Fészek Művészklub alelnöke, az Operabarátok kuratóriumi elnöke, a Magyar Zenei Kamara elnöke, a Nemzeti Alapítvány kuratóriumi elnöke és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: három VIT-díj, a Munka Érdemérem, Erkel Ferenc-díj, Kossuth-díj, Bartók-Pásztory-díj, a Magyar Művészetért díj, a Magyar Örökség-díj, a Kodály-díj és a Corvin-lánc és a Prima-díj tulajdonosa - többek között - , érdemes és kiváló művész.
Gyermekei – egy kivétellel – zenei pályát választottak, folytatják édesapjuk művét.
1931-ben született a Békés megyei Kunágotán. Zenei pályáját 1947-ben kezdte a békés-tarhosi zenei gimnáziumban, ahol 1950-ben érettségizett. A Zeneakadémián Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél tanult, diplomáját 1967-ben szerezte. Az ötvenes években szolfézst tanított. 1957-ről a Magyar Rádiónál zenei lektorként és szerkesztőként dolgozott. 1966-tól 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzés szakán tanított.
Sokoldalú komponista. Életművében szimfóniák, oratorikus művek, kórus- és versenyművek (Zongoraverseny, Hegedűverseny, Trombitaverseny, Fuvolaverseny), kamaraművek (Vonósnégyes; Sextett), szóló szonáták, egyházi művek és dalok egyaránt szerepelnek. Ő maga operáit tartotta legfontosabb alkotásainak. 1964-ben Lorca tragédiája nyomán írt "Vérnász" nemzetközi ismertségeit is hozott számára. Shakespeare drámája alapján készítette a "Hamletet", az ótestamentumra épül a "Sámson", Kazantzakisz nyomán az "Ecce homo", a "Szávitri" indiai mesét vett alapul. Első magyar témájú művének témája Árpád-házi Szent Margit életét dolgozza fel.
Nem tartozott egyetlen zenei csoporthoz sem.
Közéleti szerepet is vállalt: a Magyar Kodály Társaság elnöke, a Fészek Művészklub alelnöke, az Operabarátok kuratóriumi elnöke, a Magyar Zenei Kamara elnöke, a Nemzeti Alapítvány kuratóriumi elnöke és a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Munkásságát számos díjjal ismerték el: három VIT-díj, a Munka Érdemérem, Erkel Ferenc-díj, Kossuth-díj, Bartók-Pásztory-díj, a Magyar Művészetért díj, a Magyar Örökség-díj, a Kodály-díj és a Corvin-lánc és a Prima-díj tulajdonosa - többek között - , érdemes és kiváló művész.
Gyermekei – egy kivétellel – zenei pályát választottak, folytatják édesapjuk művét.
Hozzászólások