Erzsébet királyné emlékezete
1898. szeptember 10-én hunyt el a magyar történelem egyik legkedveltebb alakja, Erzsébet Amália Eugénia, azaz Sisi, Erzsébet királyné.
Nem volt még 61 éves, amikor Genfben, ahol magánúton járt, az anarchista Luigi Lucheni szíven szúrta egy kiélezett reszelővel. Fényes nappal, délután fél 2 körül, a forgalmas Mont Blanc rakparton a Beau-Rivage szállodából a hajóállomásra tartott Sztáray Imre grófnő kíséretében, amikor a merénylet történt.
Nagyon sokat utazott a császárné, az év jelentős részében távol volt az udvartól s főleg Bécstől. Naponta sokat gyalogolt, udvarhölgyeit nem kímélve, akiknek a felséges asszonnyal kellett tartani akár hajnalban, a meredek hegyre is tartott. Az elvágyódás már régóta jelentkezett nála.
1897 után több betegség jelét fedezték fel nála, ezért kúrákon vett részt. Bár élete végéig szigorú diétát tartott, ragaszkodott a friss kecsketejhez. Így, amikor lehetett, kecskét is vitetett magával az útra, például az évi Bad Ischl-béli tartózkodásra. A maga által szabott szigorú étkezési szokások mellett hasonló szigorúsággal edzette testét. Minden nap tornázott, bécsi palotában tornaszereket, például gyűrűt is felszereltetett. Kiváló lovas volt, gyalogolt, túrázott. A korban rendkívül szokatlan módon ragaszkodott hozzá, hogy meg tanuljon úszni.
Mindemellett viszont erős dohányos volt. Talán azért, mert az ő korában még nem ismerték fel a dohányzás káros voltát.
Korának egyik legszebb asszonya volt. 40 éves kora után viszont nem engedte, hogy fotó készüljön róla. A későbbi fotók retusálás és egyéb technikai trükkök eredményei.
A merénylet előtt napon is utazási tervet szőtt. Egyik kedvelt városába, Caux-ba kívánt visszatérni. Még délelőtt sétált és vásárolt a városban, s kényelmesen készülődött a hajóútra.
A merénylet. 1898. szeptember 10.
A támadást követően nem rögtön lett rosszul. Csak kisebb sebet ejtett a gyilkos fegyver, amelynek szúrása azonban elért a szívig. Lucheni fellökte az uralkodónőt, akit udvarhölgye és a járókelők segítettek fel, amelyet több nyelven megköszönt. Még eljutottak a hajóra, ahol rosszul lett. A hajó visszafordult. A szállodában azonban csak a halál beálltát tudták megállapítani.
Lucheni magányos gyilkos volt, nem voltak segítői. Rögtön elfogták, elítélték. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mivel Svájc azon kantonjában nem volt halálbüntetés. 1910-ben a börtönben lett öngyilkos.
Wittelsbach Erzsébetet (Magyarországnak még a XIV. század elején volt egy Wittelsbach királya, Ottó, aki azonban rövid ideig uralkodott, s nem hagyott maradandót a magyar történelemben) Bécsben, a Habsburg család nyugvóhelyén, a Kapucinusok templomának altemplomában (Kapuzinergruft) helyezték örök nyugalomra. Sírján ma sem ritka a piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorú.
Kultusza, emléke ma is él.
www.mult-kor.hu
Hozzászólások