Erzsébet királyné hányattatott sorsú budapesti szobra
Mi minden történt a nehéz életű Sisi emlékművével?Budapest egyik forgalmas pontján tekinthető meg az Erzsébet királyné emlékére alkotott szobor, aminek a sorsa ugyanolyan hányattatottan alakult, ahogy a magyar királyné, Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach élete is.
A már életében is népszerű és közkedvelt királyné azért kapta a Sisi becenevet, mert a leveleit Sisiként írta alá, ám az elmúlt évtizedekben Sissi és Sissy változatban is találkozhattunk a becenévvel. Ennek a név ingadozásnak az oka az, hogy még a múlt században is le volt védve a Habsburg-család által a Sisi név, ezért engedély nélkül nem lehetett azt használni. Ez történt még annak a 1950-es években forgatott filmnek az esetében is, ami a királyné életéről szólt.
Emiatt a 2-s-es változatot használták a filmek címében, amelyek így néztek ki: Sissi - A magyarok királynéja, a Sissi, az ifjú császárné és a Sissi – Sorsdöntő évek. A helyzetet tovább bonyolította, hogy elsősorban az angol nyelvterületen Sissy-nek hívták a királynét.
Habár Ferenc József neve leginkább az 1848-49-es forradalom és szabadságharc véres leverése miatt ismert, Sisi mégis belopta magát a magyarok szívébe. Ennek egyik oka az volt, hogy a királyné megtanult magyarul.
Erzsébet királyné akkor kezdett érdeklődni a magyar nyelv és kultúra iránt, amikor Ferenc József eljegyezte, majd az esküvőig a házi tanítója Majláth János gróf (aki osztrák szimpatizáns volt) felkészítette az uralkodó feleségének szerepére. Valószínűleg a királyné Majláth János gróftól hallott először magyar szót.
1860-ban a szintén magyar származású Ferenczy Ida lett Sisi felolvasónője, később a titkára, ezért Sisi most már még inkább érdeklődni kezdett Magyarország iránt. A királyné hamarosan összebarátkozott gróf Andrássy Gyulával, ám Sisi kapcsolata akkor erősödött meg a magyarokkal, amikor 1867. június 8-án a budai Nagyboldogasszony templomban (mai Mátyás-templomban) őt és Ferenc Józsefet Magyarország királynéjává és királyává koronázták.A régi hagyományoknak megfelelően, az ország ajándékot adott a királynak, ez pedig a gödöllői Grassalkovich kastély volt, amit Sisi igazi otthonának tekintett. A királyné élete azonban nem volt tündérmesébe illő, ugyanis 1889-ben öngyilkosságot követett el a trónörökös Rudolf.
A veszteség elkeserítette Sisit, aki feketében járt és álnéven utazgatott. 1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnő néven jelentkezett be egy genfi szállodába. Másnap az udvarhölgyei kíséretében kiment az utcára, ahol egy olasz anarchista, Luigi Lucheni, egy tűhegyes reszelőt döfött a királyné mellkasába. Sisi másfél óra múlva halott volt.
A tragédia után emlékművet szerettek volna állítani a királyné tiszteletére Budapesten. A magyar országgyűlés törvénybe iktatta Sisi emlékét és már a halálának évében döntött a szobor felavatásáról.
Az első tervpályázatot 1900-ban írták ki, de az elbukott, akárcsak a következő négy, majd végül az ötödik, 1919-ben, sikeresnek bizonyult. A győztes pályázat az emlékmű többféle elhelyezésére tett javaslatokat.
A szobor miatt évtizedeken keresztül ment a huzavona, de végül 1932-ben elkészült. Az emlékművet az Eskü, tehát a mai Március 15-e téren állították fel. Az eredeti elképzelés nem egy szoborról szólt, hanem egy teljes emlékműről.
Zala György szobrászművész és Hikisch Rezső műépítész munkájában boltíves, kupolás épületben, egyfajta tempiettóban volt látható a királyné ülő alakja. Miután elkészült a műalkotás, hatalmas avatási ünnepséget rendeztek, aminek dátuma 1932. szeptember 25-e volt.
A szertartáson díszruhás testőrök, koronaőrök, népviseletbe öltözött fiatalok és cserkészek állták körül a szobrot, amit a kormányzó és rengeteg előkelőség koszorúzott meg, megkondították Budapest összes templomának harangját és 33 díszlövést adtak le a Dunára.Ám a hatalmas avatási ünnepség ellenére sokan kifogásolták az emlékművet. A kritizálók között akadtak, akiknek a szobor fölötti építmény szúrta a szemét, míg másoknak a helyszín nem tetszett, ugyanis eredetileg a budai vár és a Városliget merült fel, mint a Sisi emlékmű otthona.
Ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a szobor nem maradhat ott, ahol volt, ám a sorsát Budapest ostroma pecsételte meg, amiben nem szenvedett súlyos károkat, mégis 1950-es években lebontották és egy sülysápi raktárba vitték, ahol évtizedeken keresztül porosodott. A szinte teljesen elfeledett szobrot Ráday Mihály találta meg és ugyancsak ő kezdeményezte a szobor újbóli felállítását.
Prohászka László a Szoborsorsok című könyvében leírta, hogy 1986 telén Erzsébet királyné szobra új helyre költözött, az Erzsébet híd budai hídfője alá, de az eredeti kupolás építményt nélkül, mert arra nem volt pénz, ráadásul senkinek sem hiányzott.
Miután sokan szóvá tették, hogy nincs felirat az emlékművön, ezért hamarosan ezt is orvosolták úgy, hogy a szobor alá, a talpazatra rávésték Erzsébet királyné születési és halálozási évszámát. A helyreállítás óta szinte mindig virágcsokor vagy koszorú díszíti a szobrot, ami bánatosnak és gyönyörűnek ábrázolja a magyarok kedvenc királynéját.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások