Festmény alapján ismerhetjük fel a festőt
Elég egyetlen apró részlet ahhoz, hogy műértők legyünk.
Minden művész arra törekszik, hogy egyedülállót alkosson, ám legyen szó könyvről, versről, vagy festményről, biztos, hogy akad egy-két részlet, ami a művész minden alkotásában megjelenik.
A leghíresebb festők esetében is vannak olyan stílusjegyek, amik azonnal lebuktatják az alkotót. Most ezeket ismerhetjük meg.
Magritte: Ha egy olyan festményt látunk, amin rajta van Poirot és/vagy egy nagy zöld alma, akkor René Magritte munkáját nézegetjük. A belga szürrealista festő 1898-ben született és 1967-ben halt meg.
Tiziano: Sötét háttér előtt borzasztóan szenvedő arcú, felfelé néző férfiak és nők árulják el a velencei Tiziano Vecellio (1485?-1576) munkáit.
El Greco: A krétai származású spanyol manierista festő, El Greco (1541-1614) festményeit arról ismerhetjük fel, hogy a képeken szereplő személyek arca sovány, nyúzott, ráadásul nagy szakállúk van, és a kékes ruhájuk élesen elüt a háttértől.
Bruegel: Ha egy olyan festményt nézegetünk, amin több száz törpe nagyságú alak fölösleges dolgokat csinál, de egyébként semmi extrém nincs a festményen, akkor az alkotó a flamand Id. Pieter Bruegel (1525?-1569).
Rubens: A flamand Peter Paul Rubens (1577-1640) festette a festményt, ha mindenkinek hatalmas feneke van.
Bosch: A németalföldi Hieronymus Bosch (1450?-1516) munkáját dicsérik azok a festmények, amiken több száz törpe mindenféle disznóságot csinál, és az egész festmény nem tűnik normálisnak.
Rembrandt: A németalföldi barokk festő, Rembrandt van Rijn (1606-1669) festményein olyan férfiak szerepelnek, akik leginkább a sötét kapualjakban kuporgó hajléktalanokra hasonlítanak, ráadásul a festményeken alig van fény.
Michelangelo: Ha egy olyan festményt látunk, amin színes ruhát viselő széplányok sóhajtoznak egy jóképű, pucér bodybuilder után, akkor az alkotó az itáliai reneszánsz szobrász-festő Michelangelo Buonarotti (1475-1564).
Degas: Balerina látható a festményen? Akkor a francia impresszionista Edgar Degas (1834-1917) egyik alkotását látjuk.
Caravaggio: Az itáliai barokk festő, Michelangelo Merisi, művésznevén Caravaggio (1571-1610) a festő, ha a festményen szereplő férfi egy tehénszemű, göndör hajú nőre hasonlít.
Van Eyck: Ha egy festményen azt látjuk, hogy minden nő és férfi Vlagyimir Putyinra hasonlít, akkor nem a politika ment az agyunkra, hanem a flamand Jan van Eyck (1390?-1441) festményét látjuk.
Picasso: A kubizmus spanyol úttörője, Pablo Picasso (1881-1973) festményét látjuk, ha a kép minden szereplője ronda, és egy nőnek akkor is látható mind a két szeme, ha háttal áll nekünk.
Dalí: A spanyol szürrealista Salvador Dalí (1904-1989) festményein azt láthatjuk, ahogy a nagy kék ég alatt a sivatagban mindenféle beteg dolog történik a pálcikákon álló nyakatekert és szétfolyó alakokkal.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Minden művész arra törekszik, hogy egyedülállót alkosson, ám legyen szó könyvről, versről, vagy festményről, biztos, hogy akad egy-két részlet, ami a művész minden alkotásában megjelenik.
A leghíresebb festők esetében is vannak olyan stílusjegyek, amik azonnal lebuktatják az alkotót. Most ezeket ismerhetjük meg.
Magritte: Ha egy olyan festményt látunk, amin rajta van Poirot és/vagy egy nagy zöld alma, akkor René Magritte munkáját nézegetjük. A belga szürrealista festő 1898-ben született és 1967-ben halt meg.
Tiziano: Sötét háttér előtt borzasztóan szenvedő arcú, felfelé néző férfiak és nők árulják el a velencei Tiziano Vecellio (1485?-1576) munkáit.
El Greco: A krétai származású spanyol manierista festő, El Greco (1541-1614) festményeit arról ismerhetjük fel, hogy a képeken szereplő személyek arca sovány, nyúzott, ráadásul nagy szakállúk van, és a kékes ruhájuk élesen elüt a háttértől.
Bruegel: Ha egy olyan festményt nézegetünk, amin több száz törpe nagyságú alak fölösleges dolgokat csinál, de egyébként semmi extrém nincs a festményen, akkor az alkotó a flamand Id. Pieter Bruegel (1525?-1569).
Rubens: A flamand Peter Paul Rubens (1577-1640) festette a festményt, ha mindenkinek hatalmas feneke van.
Bosch: A németalföldi Hieronymus Bosch (1450?-1516) munkáját dicsérik azok a festmények, amiken több száz törpe mindenféle disznóságot csinál, és az egész festmény nem tűnik normálisnak.
Rembrandt: A németalföldi barokk festő, Rembrandt van Rijn (1606-1669) festményein olyan férfiak szerepelnek, akik leginkább a sötét kapualjakban kuporgó hajléktalanokra hasonlítanak, ráadásul a festményeken alig van fény.
Michelangelo: Ha egy olyan festményt látunk, amin színes ruhát viselő széplányok sóhajtoznak egy jóképű, pucér bodybuilder után, akkor az alkotó az itáliai reneszánsz szobrász-festő Michelangelo Buonarotti (1475-1564).
Degas: Balerina látható a festményen? Akkor a francia impresszionista Edgar Degas (1834-1917) egyik alkotását látjuk.
Caravaggio: Az itáliai barokk festő, Michelangelo Merisi, művésznevén Caravaggio (1571-1610) a festő, ha a festményen szereplő férfi egy tehénszemű, göndör hajú nőre hasonlít.
Van Eyck: Ha egy festményen azt látjuk, hogy minden nő és férfi Vlagyimir Putyinra hasonlít, akkor nem a politika ment az agyunkra, hanem a flamand Jan van Eyck (1390?-1441) festményét látjuk.
Picasso: A kubizmus spanyol úttörője, Pablo Picasso (1881-1973) festményét látjuk, ha a kép minden szereplője ronda, és egy nőnek akkor is látható mind a két szeme, ha háttal áll nekünk.
Dalí: A spanyol szürrealista Salvador Dalí (1904-1989) festményein azt láthatjuk, ahogy a nagy kék ég alatt a sivatagban mindenféle beteg dolog történik a pálcikákon álló nyakatekert és szétfolyó alakokkal.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások