Fotókiállítással tiszteleg a MúzeumCafé előtt a Capa Központ
Múzeum: a lassú műfaj címen reflektál a MúzeumCafé magazin eddig megjelent ötven számára ötven fotón keresztül a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ keddtől látogatható kiállítása.A klasszikus tipográfiát a kortárs design világába beemelő MúzeumCafé nemcsak a múzeumok újdonságait közvetíti, hanem egyúttal archiválja, dokumentálja a múzeumi terek és a muzeológia változásait, kiemel a múltból már-már feledésbe merülő történeteket. A 2007 óta megjelenő lapban folyó, időt követelő, minőségi munka hasonló a múzeumok elmélyülést, lassú figyelmet követelő feladataihoz - írják az MTI-hez eljuttatott közleményben.
Ahogy a kiállítóterek állóképszerűsége csendéletet komponál a tárgyak, terek, élőlények és korszakok köré, a folyóirat oldalpárjain az enteriőr is csendéletté szelídül - emlékeztet a kiállítás ajánlója, mely szerint ez a fajta kompozíció kap új olvasatot a Frazon Zsófia etnográfus-kurátor által rendezett kiállításon.
Az anyagban a MúzeumCafé eddigi történetének több ezer fotójából ötven kapott helyet, köztük több olyan felvétel, amelyet a folyóirat sosem publikált, de archívumában megőrzött. A kurátor válogatásában olyan fotográfiák története, sokszoros jelentéstartalma bomlik ki, mint a rozsnyói pályaudvar pálmafáié, amelyek meglepő fordulattal kapcsolják össze a szlovákiai betléri kastélyt a budapesti Városligettel, ahol a kortárs múzeumügy stratégiai kérdései éppen most sűrűsödnek.
A Szombathelyi Képtár felvezető lépcsője a Kádár-kor múzeumépítészetén túl a múzeumi tereket övező társadalmi konszenzus jelentőségére is felhívja a figyelmet. A bajai Éber-emlékház polgári miliője az időtlenség, az otthonosság és a hitelesség fogalmát kapcsolja egybe, de mit lehet tenni, ha egy élet, egy hely "elmesélhetőségét" nem erősítik a fennmaradt tárgyak?
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gótikus termében látható vadászati állandó kiállítás trófeái pedig már a múzeumok gyűjteményezési stratégiájáról is beszélnek, miközben a különböző múzeumi gyűjtemények egymással össze nem hasonlítható módszertanát is firtatják - áll a Nagymezői utcai kiállítóhelyen 2016. január 25-ig megtekinthető tárlat ajánlójában.
(Forrás: MTI)
Ahogy a kiállítóterek állóképszerűsége csendéletet komponál a tárgyak, terek, élőlények és korszakok köré, a folyóirat oldalpárjain az enteriőr is csendéletté szelídül - emlékeztet a kiállítás ajánlója, mely szerint ez a fajta kompozíció kap új olvasatot a Frazon Zsófia etnográfus-kurátor által rendezett kiállításon.
Az anyagban a MúzeumCafé eddigi történetének több ezer fotójából ötven kapott helyet, köztük több olyan felvétel, amelyet a folyóirat sosem publikált, de archívumában megőrzött. A kurátor válogatásában olyan fotográfiák története, sokszoros jelentéstartalma bomlik ki, mint a rozsnyói pályaudvar pálmafáié, amelyek meglepő fordulattal kapcsolják össze a szlovákiai betléri kastélyt a budapesti Városligettel, ahol a kortárs múzeumügy stratégiai kérdései éppen most sűrűsödnek.
A Szombathelyi Képtár felvezető lépcsője a Kádár-kor múzeumépítészetén túl a múzeumi tereket övező társadalmi konszenzus jelentőségére is felhívja a figyelmet. A bajai Éber-emlékház polgári miliője az időtlenség, az otthonosság és a hitelesség fogalmát kapcsolja egybe, de mit lehet tenni, ha egy élet, egy hely "elmesélhetőségét" nem erősítik a fennmaradt tárgyak?
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gótikus termében látható vadászati állandó kiállítás trófeái pedig már a múzeumok gyűjteményezési stratégiájáról is beszélnek, miközben a különböző múzeumi gyűjtemények egymással össze nem hasonlítható módszertanát is firtatják - áll a Nagymezői utcai kiállítóhelyen 2016. január 25-ig megtekinthető tárlat ajánlójában.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások