Grand Hotel Budapest
Wes Anderson filmjéről sorra jelennek meg a kritikák. A vígjáték még a kisebb szerepekben is sztárparádé. Ralph Fiennes főszereplése mellett látható a filmben Tilda Swinton, Jude Law, Bill Murray, Adrien Brody, Owen Wilson, Harvey Keitel és Jeff Goldblum - többek között.
A film, melynek magyarországi bemutatója 2014. március 20-án lesz - eddig a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját, valamint ugyanott az Arany Medve jelölést nyerte el. Mindkettőt a rendező Wes Anderson érdemelte ki.
Nemcsak a filmben szereplő Adrian Brody rendelkezik magyar vonatkozással, hanem a film címén túl a helyszín is.
A két világháború közötti időszak egyik elegáns szállodájában játszódik a történet. A vendégek arisztokraták, műkincstolvajok, az alkalmazottak pedig a szakma legjobbjai. A film főszereplője a főportás, akit Ralph Fiennes alakít. A sztori egy értékes festmény elrablása körül forog.
A film kapcsán a tekintélyes brit napilap, a "Telegraph" a budapesti elegáns szállodák titkainak nyomába eredt. Amíg a "The Grand Hotel Budapest" című film a magyar főváros gazdagságának, fényűzésének és tapintatlanságának aranykorába kalauzolja el a nézőt, addig a "Telegraph" Budapest valódi főportásainak életére volt kíváncsi.
A valódi budapesti grand hotel főportása, Ungár Tamás több évtizedes tapasztalata alatt sokféle, köztük szokatlan, sőt meghökkentő kérést kapott a szálloda vendégeitől, de természetesen nem árulta el, hogy volt-e köztük személyes jellegű.
A váratlan kérések között volt egy éjféli hívás a szálloda portájára, amelyben a kedves vendég száz szál friss, fehér rózsát rendelt szobájába egy órán belül. "Természetesen, uram" - hangzott a válasz, majd a telefonhívások következtek, amelyekkel a virágosokat ébresztették fel legszebb álmukból. Majd a szállítást kellett megoldani. A nevezett szobában az úr megkérte a hölgy kezét, aki igent mondott. "Két vendég, akik mindig emlékezni fognak ránk" - mosolygott a főportás.
Egy másik alkalommal egy arab vendég a szállodában jött rá, hogy elvesztette az iszlám imádkozó karóráját, amely pontosan jelezte, merre fekszik Mekka. Ez még a vasfüggöny megléte alatti időkben történt. Így nem volt kis feladat Bécsbe küldeni egy taxit, amely még az utolsó előtt visszaérkezett egy hasonló órával.
Egy további vendég kívánsága pedig az volt, hogy nemcsak látni szeretné az Operaházat, hanem részese is szeretne lenni az előadásnak. Elintézték neki.
A legmegindítóbb történet azonban egy magyar vendéghez fűződik. A hölgy a második világháború utáni hatalomváltáskor az USA-ba menekült, majd 40 évvel később hazalátogatott. A szállodától kért segítséget, hogy az akkor tíz éves, itthon maradt húgát meg tudja találni. A szálloda kávézója a két hölgy könnyes találkozásának lehetett tanúja.
Bár Wes Anderson 2014-es filmjéhez egyetlen konkrét szálloda sem szolgált mintául, ahogy Gustave H főportás figuráját sem konkrét személy után mintázták, a hely, az alakok jellemzőek.
Budapest több nagy szállodával is büszkélkedhet, a Grand Hotel Royal kiváló előképe lehetne a filmben szereplő szállodának. A budapesti Grand Hotel Royalt 1896-ban, a millennium évében nyitották és kora legelegánsabb szállodájának számított egész Európában. Egyúttal a legmodernebbek közé is tartozott. 350 szobája többségéhez fürdőszoba is tartozott, a felvonók pedig elektromossággal működtek. Üzemelt a szállodában postahivatal, fodrász, cukrász. Ez utóbbi a Gerbeaud jóvoltából. Pálmaháza üzleti ebédek és arisztokrata találkozók helyszíne volt. Úttörő volt filmek vetítése terén is. A Lumiére testvérek az első filmbemutató után néhány héttel külön vetítést szerveztek a hotelben. Akkoriban különlegességnek számított a szállodán belüli fürdő, amelyet naponta meleg forrásvízzel tápláltak.
Megnyitásakor a millenniumra érkező főnemesek és jeles személyiségek elszállásolására szánták. A hotel is hozzájárult ahhoz, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában Bécs mellett Budapest is egyenrangú fővárosként szerepeljen.
Az évfordulóra nagyon készült a magyar főváros: a rendezvényekre érkezőket el akarták kápráztatni. Elég csak az Andrássy útra, a Hősök terére, a földalattira - amely a világon a második volt a londoni után és a Duna-parti épületekre gondolni.
Budapest virágzott, az Orient-Express egyik fontos állomása lett. Az aranykor azonban nem tartott nagyon sokáig.
Az első világháború szörnyűségei után a két világháború közötti időszakot lehetne nevezni a szálloda "ezüstkorának". Ezt az időszakot örökíti meg a film is. A szállodában járt ekkor - többek között - Nyizsinszkij és Josephine Baker. Fotóik ma a hotel hallját díszítik.
A negyvenes években a szállodát a Gestapo használta, és 1956-ban is az események egyik helyszínévé vált, amelyet a szovjet tankok sem kíméltek. 1961-ben nyitott újra a kor szellemének megfelelően. A vendégek között a baráti szocialista országok vezetőin kívül - például Mihail Gorbacsov is járt itt - továbbra is itt szálltak meg az amerikai filmcsillagok.
A vasfüggöny leomlása után a hotel hanyatlani kezdett, végül 1991-ben bezárták. A XXI. századi igényeknek megfelelően 2003-ban nyitott újra Corinthia Hotel Budapest néven. Az újranyitás óta vendégei között üdvözölhette Helen Mirrent, Tony Blairt és a Deep Purple tagjait.
A hotel ma újra tündököl, a személyzet számára pedig nincs teljesíthetetlen kérés - ahogy Gustave H számára sem a filmben.
www.telegraph.co.uk, www.port.hu
A film, melynek magyarországi bemutatója 2014. március 20-án lesz - eddig a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének nagydíját, valamint ugyanott az Arany Medve jelölést nyerte el. Mindkettőt a rendező Wes Anderson érdemelte ki.Nemcsak a filmben szereplő Adrian Brody rendelkezik magyar vonatkozással, hanem a film címén túl a helyszín is.
A két világháború közötti időszak egyik elegáns szállodájában játszódik a történet. A vendégek arisztokraták, műkincstolvajok, az alkalmazottak pedig a szakma legjobbjai. A film főszereplője a főportás, akit Ralph Fiennes alakít. A sztori egy értékes festmény elrablása körül forog.
A film kapcsán a tekintélyes brit napilap, a "Telegraph" a budapesti elegáns szállodák titkainak nyomába eredt. Amíg a "The Grand Hotel Budapest" című film a magyar főváros gazdagságának, fényűzésének és tapintatlanságának aranykorába kalauzolja el a nézőt, addig a "Telegraph" Budapest valódi főportásainak életére volt kíváncsi.
A valódi budapesti grand hotel főportása, Ungár Tamás több évtizedes tapasztalata alatt sokféle, köztük szokatlan, sőt meghökkentő kérést kapott a szálloda vendégeitől, de természetesen nem árulta el, hogy volt-e köztük személyes jellegű.
A váratlan kérések között volt egy éjféli hívás a szálloda portájára, amelyben a kedves vendég száz szál friss, fehér rózsát rendelt szobájába egy órán belül. "Természetesen, uram" - hangzott a válasz, majd a telefonhívások következtek, amelyekkel a virágosokat ébresztették fel legszebb álmukból. Majd a szállítást kellett megoldani. A nevezett szobában az úr megkérte a hölgy kezét, aki igent mondott. "Két vendég, akik mindig emlékezni fognak ránk" - mosolygott a főportás.Egy másik alkalommal egy arab vendég a szállodában jött rá, hogy elvesztette az iszlám imádkozó karóráját, amely pontosan jelezte, merre fekszik Mekka. Ez még a vasfüggöny megléte alatti időkben történt. Így nem volt kis feladat Bécsbe küldeni egy taxit, amely még az utolsó előtt visszaérkezett egy hasonló órával.
Egy további vendég kívánsága pedig az volt, hogy nemcsak látni szeretné az Operaházat, hanem részese is szeretne lenni az előadásnak. Elintézték neki.
A legmegindítóbb történet azonban egy magyar vendéghez fűződik. A hölgy a második világháború utáni hatalomváltáskor az USA-ba menekült, majd 40 évvel később hazalátogatott. A szállodától kért segítséget, hogy az akkor tíz éves, itthon maradt húgát meg tudja találni. A szálloda kávézója a két hölgy könnyes találkozásának lehetett tanúja.
Bár Wes Anderson 2014-es filmjéhez egyetlen konkrét szálloda sem szolgált mintául, ahogy Gustave H főportás figuráját sem konkrét személy után mintázták, a hely, az alakok jellemzőek.
Budapest több nagy szállodával is büszkélkedhet, a Grand Hotel Royal kiváló előképe lehetne a filmben szereplő szállodának. A budapesti Grand Hotel Royalt 1896-ban, a millennium évében nyitották és kora legelegánsabb szállodájának számított egész Európában. Egyúttal a legmodernebbek közé is tartozott. 350 szobája többségéhez fürdőszoba is tartozott, a felvonók pedig elektromossággal működtek. Üzemelt a szállodában postahivatal, fodrász, cukrász. Ez utóbbi a Gerbeaud jóvoltából. Pálmaháza üzleti ebédek és arisztokrata találkozók helyszíne volt. Úttörő volt filmek vetítése terén is. A Lumiére testvérek az első filmbemutató után néhány héttel külön vetítést szerveztek a hotelben. Akkoriban különlegességnek számított a szállodán belüli fürdő, amelyet naponta meleg forrásvízzel tápláltak.
Megnyitásakor a millenniumra érkező főnemesek és jeles személyiségek elszállásolására szánták. A hotel is hozzájárult ahhoz, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában Bécs mellett Budapest is egyenrangú fővárosként szerepeljen.Az évfordulóra nagyon készült a magyar főváros: a rendezvényekre érkezőket el akarták kápráztatni. Elég csak az Andrássy útra, a Hősök terére, a földalattira - amely a világon a második volt a londoni után és a Duna-parti épületekre gondolni.
Budapest virágzott, az Orient-Express egyik fontos állomása lett. Az aranykor azonban nem tartott nagyon sokáig.
Az első világháború szörnyűségei után a két világháború közötti időszakot lehetne nevezni a szálloda "ezüstkorának". Ezt az időszakot örökíti meg a film is. A szállodában járt ekkor - többek között - Nyizsinszkij és Josephine Baker. Fotóik ma a hotel hallját díszítik.
A negyvenes években a szállodát a Gestapo használta, és 1956-ban is az események egyik helyszínévé vált, amelyet a szovjet tankok sem kíméltek. 1961-ben nyitott újra a kor szellemének megfelelően. A vendégek között a baráti szocialista országok vezetőin kívül - például Mihail Gorbacsov is járt itt - továbbra is itt szálltak meg az amerikai filmcsillagok.
A vasfüggöny leomlása után a hotel hanyatlani kezdett, végül 1991-ben bezárták. A XXI. századi igényeknek megfelelően 2003-ban nyitott újra Corinthia Hotel Budapest néven. Az újranyitás óta vendégei között üdvözölhette Helen Mirrent, Tony Blairt és a Deep Purple tagjait.
A hotel ma újra tündököl, a személyzet számára pedig nincs teljesíthetetlen kérés - ahogy Gustave H számára sem a filmben.
www.telegraph.co.uk, www.port.hu
Hozzászólások