Gulágskanzen Livániában
Van egy groteszk hely Litvánia fővárosától, Vilniustól nagyjából 140 kilométernyire. A neve: Grutas Park. Egykor börtöntáborként üzemelt, ma történelmi park, amelyben évente átlagban 200 ezernél is több hazai és külföldi turista botlog. A rossz nyelvek úgy emlegetik: Sztálin Világa - utalva a Disney Worldre. S hogy mi is van ott és miért? Lássuk csak.
Az egykori szovjet börtöntábor területe nem tűnik olyan helynek, ahol idilli, pikniknapot tarthat az ember kedves családjával. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az országot fél évszázadon keresztül tartotta megszállva a szovjet hadsereg. (Nicsak, déjà vu?) A park cirka három kilométer hosszú sétánya mellett a kommunista évek ismerős arcai leskelődnek az emberre. Főként Lenin és Sztálin elvtárséi. Ja, és a hangulat fokozása érdekében a Grutas Parkot szögesdrót veszi körül, az egykori börtöntelep őrtornyait pedig mintha csak most húzták volna fel. Hát lehetne ennél barátságosabb helyet találni egy napsütéses, madárcsiripelős délutáni sétára?
Hogy kinek köszönhető mindez? (Már úgy értve, hogy a két nagy kommunista atyán kívül.) Egy litván milliomosnak, bizonyos Viliumas Malinauskasnak. A gombaexportból megtollasodott vállalkozó szellemű férfi cirka 1,7 millió eurót költött már a szoborparkra, és úgy tűnik, a bevételekből jócskán megtérül a befektetése. A szobrok mellett korhű feliratok, festmények és egyéb műemlékek láthatóak, de van itt étterem, sőt még egy parányi állatkert is. A fabarakkok között bábkatonák őrködnek, hangszórókból megindító mozgalmi dalok üvöltenek, a vendéglőben a pincérek úttörőnyakkendőt viselnek és a vendégek akár csajkából is tömhetik a bendőt mindenféle egészséges nosztalgiaétellel. A park folyamatosan bővül, és évről évre új szobrokat állítanak fel.
[video width="600" ][/video]
A hely turisztikai sikertörténete 2001-ben kezdődött. A közterekről eltávolított szobrok raktározása sok pénzt emésztett fel, ezt a kiadást az állam már nem akarta a vállán cipelni. Ezért a kulturális minisztérium nyílt pályázatot hirdetett a kommunista szellemiséget, hősöket, vezetőket ábrázoló eltávolított köztéri szobrok, emlékművek elhelyezésére.
A tenderre azonnal lecsapott Malinauskas, átalakíttatta az egykori börtöntábort, s családi vállalkozásként üzemelteti a házuk mellett lévő szoborparkot, melyet szeretne turisztikai központtá fejleszteni. Tervei között szerepel további szobrok beszerzése a másik két Balti államból.
A Grutas Parknak azonban sok kritikusa is van, sőt akadnak szép számmal, akik egyenesen a bezáratását követelik. „Gulágskanzent” üzleti alapokon működtetni érthető módon felkavarja az áldozatok és leszármazottaik érzelmeit.
A Sztálin Világát – így is nevezik, utalva a Disney World-re – április elsején, a bolondok napján nyitották meg, s a bevonuló nézők élén egy Leninnek öltözött színész haladt. A park a komoly figyelemfelkeltés és emlékeztetés helyett inkább az ironizálás, a nevetségessé tétel eszközeivel dolgozik. Megmutatja azt a korlátolt, az embereket tudatlanságban tartani igyekvő ideológiai maszlagot, amelynek a hivatalos művészet is része volt.
Hasonló idegenforgalmi látványosságok – amelyek elsősorban a nyugati turisták számára érdekesek és „egzotikusak” –, főleg az egykori szovjet blokk országaiban lelhetők fel. Ami nem meglepő, tekintve, hogy tőlünk nyugatra viszonylag ritkák a Sztálin- és Lenin szobrok vagy a hasonlóan nyomasztó és kommunista világot idéző történelmi helyszínek.
Az egykori szovjet börtöntábor területe nem tűnik olyan helynek, ahol idilli, pikniknapot tarthat az ember kedves családjával. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy az országot fél évszázadon keresztül tartotta megszállva a szovjet hadsereg. (Nicsak, déjà vu?) A park cirka három kilométer hosszú sétánya mellett a kommunista évek ismerős arcai leskelődnek az emberre. Főként Lenin és Sztálin elvtárséi. Ja, és a hangulat fokozása érdekében a Grutas Parkot szögesdrót veszi körül, az egykori börtöntelep őrtornyait pedig mintha csak most húzták volna fel. Hát lehetne ennél barátságosabb helyet találni egy napsütéses, madárcsiripelős délutáni sétára?
Hogy kinek köszönhető mindez? (Már úgy értve, hogy a két nagy kommunista atyán kívül.) Egy litván milliomosnak, bizonyos Viliumas Malinauskasnak. A gombaexportból megtollasodott vállalkozó szellemű férfi cirka 1,7 millió eurót költött már a szoborparkra, és úgy tűnik, a bevételekből jócskán megtérül a befektetése. A szobrok mellett korhű feliratok, festmények és egyéb műemlékek láthatóak, de van itt étterem, sőt még egy parányi állatkert is. A fabarakkok között bábkatonák őrködnek, hangszórókból megindító mozgalmi dalok üvöltenek, a vendéglőben a pincérek úttörőnyakkendőt viselnek és a vendégek akár csajkából is tömhetik a bendőt mindenféle egészséges nosztalgiaétellel. A park folyamatosan bővül, és évről évre új szobrokat állítanak fel.
[video width="600" ][/video]
A hely turisztikai sikertörténete 2001-ben kezdődött. A közterekről eltávolított szobrok raktározása sok pénzt emésztett fel, ezt a kiadást az állam már nem akarta a vállán cipelni. Ezért a kulturális minisztérium nyílt pályázatot hirdetett a kommunista szellemiséget, hősöket, vezetőket ábrázoló eltávolított köztéri szobrok, emlékművek elhelyezésére.
A tenderre azonnal lecsapott Malinauskas, átalakíttatta az egykori börtöntábort, s családi vállalkozásként üzemelteti a házuk mellett lévő szoborparkot, melyet szeretne turisztikai központtá fejleszteni. Tervei között szerepel további szobrok beszerzése a másik két Balti államból.
A Grutas Parknak azonban sok kritikusa is van, sőt akadnak szép számmal, akik egyenesen a bezáratását követelik. „Gulágskanzent” üzleti alapokon működtetni érthető módon felkavarja az áldozatok és leszármazottaik érzelmeit.
A Sztálin Világát – így is nevezik, utalva a Disney World-re – április elsején, a bolondok napján nyitották meg, s a bevonuló nézők élén egy Leninnek öltözött színész haladt. A park a komoly figyelemfelkeltés és emlékeztetés helyett inkább az ironizálás, a nevetségessé tétel eszközeivel dolgozik. Megmutatja azt a korlátolt, az embereket tudatlanságban tartani igyekvő ideológiai maszlagot, amelynek a hivatalos művészet is része volt.
Hasonló idegenforgalmi látványosságok – amelyek elsősorban a nyugati turisták számára érdekesek és „egzotikusak” –, főleg az egykori szovjet blokk országaiban lelhetők fel. Ami nem meglepő, tekintve, hogy tőlünk nyugatra viszonylag ritkák a Sztálin- és Lenin szobrok vagy a hasonlóan nyomasztó és kommunista világot idéző történelmi helyszínek.
Hozzászólások