Hálaadás napja
Az észak-amerikai kontinens legfontosabb ünnepe, amikor a családok messze földről is összejönnek, hogy együtt ünnepeljenek.
November utolsó csütörtökén az USA-ban, a hónap második hétfőjén pedig Kanadában ünneplik meg.
1621-ben ünnepelték az első hálaadást Plymouthban az Újvilágba a "Mayflower" hajón érkezett a telepesek, akik az európai vallásüldözések elől menekülve kerestek új hazát. Sokan meghaltak az átkelés alatt az óceánon, de az első évben a telepesek fele nem érte meg a második évet a hideg, az éhezés és az idegen környezet miatt. Az életben maradottak hálát adtak az életben maradásért, és a jó termésért. A hagyomány szerint az indiánokat is meghívták az ünneplésre, akik ekkor a halottak napjához hasonló ünnepet ültek.
[ads1]
A hálaadás (Thanksgiving) hivatalossá Abraham Lincoln elnöksége alatt lett 1863-tól. A ma ismert hagyományok viszont az 1890-es években alakultak ki, amikor a polgárháború után néhány évtizeddel végleg le akarták zárni a szomorú korszakot. Az egységes nemzettudat és identitás nemcsak az amerikainak, hanem az egyre nagyobb számban érkező bevándorlóknak is fontos volt. Így vált az USA a népek olvasztótégelyévé (melting pot) és vallja magát büszkén minden amerikai amerikainak.
Az USA-ban november utolsó csütörtöke munkaszüneti nap, szokás a rá következő péntekre szabadságot kivenni. Az iskolák többségében ilyenkor van az egyhetes őszi szünet. A cél az, hogy a nagyobb család ilyenkor együtt legyen. Az ünnep fénypontja a hálaadási vacsora, amelynek legfontosabb eleme az egyben sült pulyka. Szintén elengedhetetlen fogások a töltelék, az áfonyaszósz, a burgonyapüré, gyakori a zöldbab és a sütőtöktorta. A vacsoránál szokás, hogy az asztal körül ülők megfogják egymás kezét, együtt imádkoznak, majd mindenki elmondja, miért ad hálát az elmúlt egy év történései közül.
Modern kori hagyomány, hogy a mindenkori elnök megkegyelmez egy pulykának. Számítások szerint 46 millió pulykát fogyasztanak el az amerikaiak hálaadás idején.
A hálaadás egyúttal a karácsonyi készülődés kezdetét is jelenti, amelyet leginkább a kereskedelem aknáz ki nagy leértékelésekkel, az év egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító napja.
A hálaadás és az amerikaiak korai történelmét a massachussettsi Plymouthban a Pilgrim Hall Museum ismerteti meg az érdeklődőkkel.
Bár a kanadaiak korábbra vezetik vissza saját hálaadási ünnepüket, mégpedig 1578-ra egy új-fundlandi lakomára. Valószínű azonban, hogy az amerikai függetlenségi harcok idején északra menekülők vitték magukkal hagyományaikat, így a hálaadásét is. Hivatalosan 1872-ben ünnepelték a hálaadást a walesi herceg betegségből felgyógyulását ünnepelték. (Kanada ekkor még nem volt független Nagy-Britanniától). A kanadai parlament csak 1879-ben nyilvánította nemzeti ünnepnek a hálaadás napját, de pontos napját - november 2. hétfőjét - csak 1957-ben jelölték ki.
November utolsó csütörtökén az USA-ban, a hónap második hétfőjén pedig Kanadában ünneplik meg.1621-ben ünnepelték az első hálaadást Plymouthban az Újvilágba a "Mayflower" hajón érkezett a telepesek, akik az európai vallásüldözések elől menekülve kerestek új hazát. Sokan meghaltak az átkelés alatt az óceánon, de az első évben a telepesek fele nem érte meg a második évet a hideg, az éhezés és az idegen környezet miatt. Az életben maradottak hálát adtak az életben maradásért, és a jó termésért. A hagyomány szerint az indiánokat is meghívták az ünneplésre, akik ekkor a halottak napjához hasonló ünnepet ültek.
A wampanoag indián törzs - a hajnal népe - segített az újonnan érkezőknek a túlélésben azzal, hogy megtanították őket a helyi halászatra, vadászatra, a kukoricatermesztésre és arra, hogyan tudnak juharszirupot készíteni. Úgy tudni, az első ünneplés három napig tartott.
[ads1]
A hálaadás (Thanksgiving) hivatalossá Abraham Lincoln elnöksége alatt lett 1863-tól. A ma ismert hagyományok viszont az 1890-es években alakultak ki, amikor a polgárháború után néhány évtizeddel végleg le akarták zárni a szomorú korszakot. Az egységes nemzettudat és identitás nemcsak az amerikainak, hanem az egyre nagyobb számban érkező bevándorlóknak is fontos volt. Így vált az USA a népek olvasztótégelyévé (melting pot) és vallja magát büszkén minden amerikai amerikainak.
Az USA-ban november utolsó csütörtöke munkaszüneti nap, szokás a rá következő péntekre szabadságot kivenni. Az iskolák többségében ilyenkor van az egyhetes őszi szünet. A cél az, hogy a nagyobb család ilyenkor együtt legyen. Az ünnep fénypontja a hálaadási vacsora, amelynek legfontosabb eleme az egyben sült pulyka. Szintén elengedhetetlen fogások a töltelék, az áfonyaszósz, a burgonyapüré, gyakori a zöldbab és a sütőtöktorta. A vacsoránál szokás, hogy az asztal körül ülők megfogják egymás kezét, együtt imádkoznak, majd mindenki elmondja, miért ad hálát az elmúlt egy év történései közül.
Modern kori hagyomány, hogy a mindenkori elnök megkegyelmez egy pulykának. Számítások szerint 46 millió pulykát fogyasztanak el az amerikaiak hálaadás idején.
A hálaadás egyúttal a karácsonyi készülődés kezdetét is jelenti, amelyet leginkább a kereskedelem aknáz ki nagy leértékelésekkel, az év egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító napja.
A hálaadás és az amerikaiak korai történelmét a massachussettsi Plymouthban a Pilgrim Hall Museum ismerteti meg az érdeklődőkkel.Bár a kanadaiak korábbra vezetik vissza saját hálaadási ünnepüket, mégpedig 1578-ra egy új-fundlandi lakomára. Valószínű azonban, hogy az amerikai függetlenségi harcok idején északra menekülők vitték magukkal hagyományaikat, így a hálaadásét is. Hivatalosan 1872-ben ünnepelték a hálaadást a walesi herceg betegségből felgyógyulását ünnepelték. (Kanada ekkor még nem volt független Nagy-Britanniától). A kanadai parlament csak 1879-ben nyilvánította nemzeti ünnepnek a hálaadás napját, de pontos napját - november 2. hétfőjét - csak 1957-ben jelölték ki.
Hozzászólások