Hátborzongató videó az idő múlásáról, amit az életünk során észre sem veszünk – kattintson, hogy legalább Ön lássa!
Egy bostoni professzor jó kis videója az elmúlásról. Majd három évtized munkája a 2 perc.
Egy bostoni professzor közel 25 éven át minden nap lefotózta magát, mai szóhasználattal: selfie-zett, méghozzá ugyanabból a szögből – az így született, 1987. február 23-ától egészen 2011. november 3-áig rögzített 9534 felvételből kiválasztott 2500 darabot és ezekből szerkesztett össze egy 2 perces time lapse videót.
A 61 éves Karl Baden a Bostoni Egyetemen tanít fotózást. 34 évesen kezdte magát naponta fotózni.
A selfie-jelenségről álmában nem gondolta volna, hogy egyszer „népbetegség” lesz, nyilván az ezzel kapcsolatos távoli rokonságot elismeri, ha úgy vesszük, a professzor kezdeményezésével jócskán megelőzte a korát, de elmondása alapján ez az egész természetesen nem a rekordról szól, hogy ő legyen a selfie-király.
Sokkal inkább egy emberi állapot feltárása a cél, Baden szeretett volna eggyel tovább lépni a „hogy nőttek fel a gyerekek” videókon, ráadásul nagyon fontosnak tartja, hogy egy művész igenis legyen megszállottja a témájának, az általa készített videó is egyfajta kommentár a megszállottsághoz.
Már a 70-es években eljátszott az önörökítésnek ezzel a gondolatával, abszolút előzménynek tekinthetők nála Andy Warhol „semmitmondó”, jobban mondva hosszú idő alatt minimális történést bemutató filmjei, mint például az 1963-as Sleep (Alvás) című 5 óra 20 perc hosszúságú filmje, amely egy mélyen alvó férfit mutat.
http://youtu.be/pkQMJBlO0v8
Közel három évtized alatt Karl Baden nem változtatott látványosan a külsején, (se szakáll, se barkó, ugyanaz a hajforma), mint ahogy nem alkalmaz szokatlan beállítást, szűrőt vagy fényt - ezzel együtt benne volt a pakliban, hogy nem mindig sikerül hasonló képet előállítani az addigiakhoz képest, de ez is elfogadott része a projektnek. Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy mindennemű művészi önteltségtől mentes legyen a dolog, vallja.
Baden egyébként fenntartja, hogy egyetlen egy nap maradt ki az elmúlt közel 25 év alatt: 1991. október 15-én olyan gyorsan szaladt el tanítani, hogy aznap elfelejtett önportrét készíteni. (Hasonló ez, mint az imaszőnyegek esetében, amikor még a legjobb mester is tudatosan vét egyetlen hibát a szövésben, nehogy a nagyképűség bűnébe essen, hiszen egyedül Allah tökéletes…)
Egy folyamatban lévő projekt, az Every Day (Mindennap) részeként készült el az alább látható It Ain't Over Yet (Még nem ért véget) című videó, 24 év, 8 hónap és 11 nap objektíven szubjektív dokumentációja 2 percbe sűrítve. Lényege, hogy Baden saját magát egy stabil kívülálló szemével láttatja – de a kívülálló is ő, mint ahogy az idő boncasztalára kiterített egyén is. A szemünk előtt zajlik le az, ami igazából láthatatlan: az idő múlása. (Az külön jó poén, hogy a 2 perces videó végén Baden feltesz egy szemüveget = ha nem is vagyok mindenható, azért látom, amit látok.)
Az Every Day projekt pedig folytatódik. „Abbahagyom majd, ha meghalok” – mondta Karl Baden a Boston magazinnak. Mint ahogy azt is: "Ez fotózás legalapvetőbb formája”.
http://youtu.be/fMIvcsgTvEY
Forrás: bostonmagazine.com, dailymail.co.uk
Egy bostoni professzor közel 25 éven át minden nap lefotózta magát, mai szóhasználattal: selfie-zett, méghozzá ugyanabból a szögből – az így született, 1987. február 23-ától egészen 2011. november 3-áig rögzített 9534 felvételből kiválasztott 2500 darabot és ezekből szerkesztett össze egy 2 perces time lapse videót.
A 61 éves Karl Baden a Bostoni Egyetemen tanít fotózást.
A selfie-jelenségről álmában nem gondolta volna, hogy egyszer „népbetegség” lesz, nyilván az ezzel kapcsolatos távoli rokonságot elismeri, ha úgy vesszük, a professzor kezdeményezésével jócskán megelőzte a korát, de elmondása alapján ez az egész természetesen nem a rekordról szól, hogy ő legyen a selfie-király.
Sokkal inkább egy emberi állapot feltárása a cél, Baden szeretett volna eggyel tovább lépni a „hogy nőttek fel a gyerekek” videókon, ráadásul nagyon fontosnak tartja, hogy egy művész igenis legyen megszállottja a témájának, az általa készített videó is egyfajta kommentár a megszállottsághoz.
Már a 70-es években eljátszott az önörökítésnek ezzel a gondolatával, abszolút előzménynek tekinthetők nála Andy Warhol „semmitmondó”, jobban mondva hosszú idő alatt minimális történést bemutató filmjei, mint például az 1963-as Sleep (Alvás) című 5 óra 20 perc hosszúságú filmje, amely egy mélyen alvó férfit mutat.
http://youtu.be/pkQMJBlO0v8
Közel három évtized alatt Karl Baden nem változtatott látványosan a külsején, (se szakáll, se barkó, ugyanaz a hajforma), mint ahogy nem alkalmaz szokatlan beállítást, szűrőt vagy fényt - ezzel együtt benne volt a pakliban, hogy nem mindig sikerül hasonló képet előállítani az addigiakhoz képest, de ez is elfogadott része a projektnek. Mint ahogy az is nagyon fontos, hogy mindennemű művészi önteltségtől mentes legyen a dolog, vallja.
Baden egyébként fenntartja, hogy egyetlen egy nap maradt ki az elmúlt közel 25 év alatt: 1991. október 15-én olyan gyorsan szaladt el tanítani, hogy aznap elfelejtett önportrét készíteni. (Hasonló ez, mint az imaszőnyegek esetében, amikor még a legjobb mester is tudatosan vét egyetlen hibát a szövésben, nehogy a nagyképűség bűnébe essen, hiszen egyedül Allah tökéletes…)
Egy folyamatban lévő projekt, az Every Day (Mindennap) részeként készült el az alább látható It Ain't Over Yet (Még nem ért véget) című videó, 24 év, 8 hónap és 11 nap objektíven szubjektív dokumentációja 2 percbe sűrítve. Lényege, hogy Baden saját magát egy stabil kívülálló szemével láttatja – de a kívülálló is ő, mint ahogy az idő boncasztalára kiterített egyén is. A szemünk előtt zajlik le az, ami igazából láthatatlan: az idő múlása. (Az külön jó poén, hogy a 2 perces videó végén Baden feltesz egy szemüveget = ha nem is vagyok mindenható, azért látom, amit látok.)
Az Every Day projekt pedig folytatódik. „Abbahagyom majd, ha meghalok” – mondta Karl Baden a Boston magazinnak. Mint ahogy azt is: "Ez fotózás legalapvetőbb formája”.
http://youtu.be/fMIvcsgTvEY
Forrás: bostonmagazine.com, dailymail.co.uk
Hozzászólások