Legjellegzetesebb gitárszólók
Egyes gitárfutamok összetéveszthetetlenné teszik az adott dalt, beírják magukat a pop-rock, illetve a rock'n'roll történetébe.
Virtuóz gitáros játékainak sokat köszönhetnek az együttesek, énekesek. Sokszor túlbecsülik, de sokszor lebecsülik a gitárfutamok jelentőségét, Chuck Berry óta meghatározói a műfajnak. Lehet, hogy csak néhány hang, de uralhatja az egész dalt, s klasszikussá teheti azt. Ezek azok a dallamok, amik akár egész nap járhatnak a hallgató fejében, éneklik, fütyörészik, dúdolják. Ezek azok a dallamok, amelyeket kezdő és haladó gitárosok megpróbálnak lejátszani. Évtizedekig erre a legjobb példa a Deep Purple Smoke on the Water című számának első taktusai. Néhány további példa: a Rolling Stones (I Can't Get No) Satisfaction, Aerosmith Walk this Way, Nirvana Smells Like Teen Spirit, The Isley Brothers Who's That Lady? Led Zeppelin Whole Lotta Love vagy az AC/DC Money Talk - és a sort még sokáig lehetne folytatni.
Maga a gitárszóló a rock 'n' roll előtt alakult ki. A klasszikus zenében is szívesen alkalmazták a zeneszerzők a visszatérő, könnyen megjegyezhető dallamokat. Ugyancsak kedvelik a jazz zenészek is, így Charlie Christian vagy Benny Goodman. A negyvenes évekből is számtalan példát lehet hozni, de igazán az ötvenes években a rock 'n' roll népszerűvé válásával terjedt el. Chuck Berryn kívül Bo Diddley vitte sikerre. Inspirációt hozzá nemcsak a jazzből merítettek, hanem a bluesból, a countryból, a gospelből, de a latin zenéből is. Ez utóbbi hatása érezhető Ritchie Valens 1958-as slágerén, a La Bambán, amelyben a gitár elnyomja a dal esküvői zenei eredetét.
Jimmy Page
Gospel alapokra nyúlik vissza a Rolling Stones The Last Time (This May be the Last Time) című dala. A Stones más dalaiban is kísérletezett a riffes megoldással. A Satisfaction akkordjai annyira banálisnak tűntek, hogy először ki is akarták dobni. Keith Richards más számokban is zseniálisan alkalmazta a domináns riffeket, így a Jumpin' Jack Flash elején, vagy a Gimme Shelter közepén. Minden esetben a gitár olyan domináns, mint az ének.
Ugyanez elmondható a Led Zeppelinről is. Az ikonikus Whole Lotta Love mellett Jimmy Page dallamai klasszikussá váltak a Heartbreakerben vagy a Kashmirban. A titok abban rejlik, hogy ezeket a dallamokat viszonylag egyszerű lejátszani, mégis klasszikus hangzásúak.
A többi zenei irányzat, a disco, a soul és a funky ugyanígy megteremtették a maguk klasszikus riffjeit. Nemcsak a múltnak. napjainknak is megvannak a meghatározó gitárfutamai. A Daft Punk 2013-as Get Luckyja minden bizonnyal egyszer a klasszikusok közé emelkedik, ugyanígy a the White Stripes Seven Nations Armyja is.
Amikor ezek az akkordok felcsendülnek, az ember nemcsak a dalra emlékszik, hanem arra is, hogy, hol, mikor és milyen körülmények között hallotta - legszívesebben fogna egy gitárt, és lejátszaná.
www.bbc.com
Virtuóz gitáros játékainak sokat köszönhetnek az együttesek, énekesek. Sokszor túlbecsülik, de sokszor lebecsülik a gitárfutamok jelentőségét, Chuck Berry óta meghatározói a műfajnak. Lehet, hogy csak néhány hang, de uralhatja az egész dalt, s klasszikussá teheti azt. Ezek azok a dallamok, amik akár egész nap járhatnak a hallgató fejében, éneklik, fütyörészik, dúdolják. Ezek azok a dallamok, amelyeket kezdő és haladó gitárosok megpróbálnak lejátszani. Évtizedekig erre a legjobb példa a Deep Purple Smoke on the Water című számának első taktusai. Néhány további példa: a Rolling Stones (I Can't Get No) Satisfaction, Aerosmith Walk this Way, Nirvana Smells Like Teen Spirit, The Isley Brothers Who's That Lady? Led Zeppelin Whole Lotta Love vagy az AC/DC Money Talk - és a sort még sokáig lehetne folytatni.Maga a gitárszóló a rock 'n' roll előtt alakult ki. A klasszikus zenében is szívesen alkalmazták a zeneszerzők a visszatérő, könnyen megjegyezhető dallamokat. Ugyancsak kedvelik a jazz zenészek is, így Charlie Christian vagy Benny Goodman. A negyvenes évekből is számtalan példát lehet hozni, de igazán az ötvenes években a rock 'n' roll népszerűvé válásával terjedt el. Chuck Berryn kívül Bo Diddley vitte sikerre. Inspirációt hozzá nemcsak a jazzből merítettek, hanem a bluesból, a countryból, a gospelből, de a latin zenéből is. Ez utóbbi hatása érezhető Ritchie Valens 1958-as slágerén, a La Bambán, amelyben a gitár elnyomja a dal esküvői zenei eredetét.
Jimmy PageGospel alapokra nyúlik vissza a Rolling Stones The Last Time (This May be the Last Time) című dala. A Stones más dalaiban is kísérletezett a riffes megoldással. A Satisfaction akkordjai annyira banálisnak tűntek, hogy először ki is akarták dobni. Keith Richards más számokban is zseniálisan alkalmazta a domináns riffeket, így a Jumpin' Jack Flash elején, vagy a Gimme Shelter közepén. Minden esetben a gitár olyan domináns, mint az ének.
Ugyanez elmondható a Led Zeppelinről is. Az ikonikus Whole Lotta Love mellett Jimmy Page dallamai klasszikussá váltak a Heartbreakerben vagy a Kashmirban. A titok abban rejlik, hogy ezeket a dallamokat viszonylag egyszerű lejátszani, mégis klasszikus hangzásúak.
A többi zenei irányzat, a disco, a soul és a funky ugyanígy megteremtették a maguk klasszikus riffjeit. Nemcsak a múltnak. napjainknak is megvannak a meghatározó gitárfutamai. A Daft Punk 2013-as Get Luckyja minden bizonnyal egyszer a klasszikusok közé emelkedik, ugyanígy a the White Stripes Seven Nations Armyja is.
Amikor ezek az akkordok felcsendülnek, az ember nemcsak a dalra emlékszik, hanem arra is, hogy, hol, mikor és milyen körülmények között hallotta - legszívesebben fogna egy gitárt, és lejátszaná.
www.bbc.com
Hozzászólások