Mick Jagger 70
A Perpetuum mobile olyan hipotetikus gép, amit, ha egyszer beindítunk, örökké mozgásban marad. Pontosan 70 éve él és működik ezen a bolygón az örökmozgók prototípusa, akinek neve talán ismerősen csenghet. Bizonyos Mick Jagger. A Rolling Stones fenegyerekének, vagy inkább már fenepapájának élete nem semmi. Szeretők, kábítószer, színpad és csillogás, pénz és a vad tivornyák – egy rocksztár esetében ezek a szavak már-már elcsépeltnek számítanak. Jaggerék ugyanakkor nagyon keményen megdolgoztak mindazért, amit elértek. A Rolling Stones több mint 50 éve rendületlenül tovább és tovább gördül.
Jagger az angliai Dartford városában született. Ő volt az elsőszülött fiú, szülei és Mick is szerették volna, hogy egyszer majd apja (és apai nagyapja) nyomdokaiba lép és tanár lesz. Sőt, sokáig az újságíró és a politikai karrier is a pakliban volt. Az élet nem ezek közül osztott neki lapot, amiért a rajongók igen hálásak lehetnek.
Gyerekkorában templomi kórusban énekelt, az általános iskola után szülei a dartfordi középiskolába íratták be. Keith Richards régi pajtása volt. (Keith öt hónappal fiatalabb Jaggernél.) Ők ketten korán rájöttek, hogy azonos a zenei érdeklődésük, és elhatározták, hogy közös muzsikálgatásba fognak.
Ahogy egy rendes bandától elvárható, változó tagokkal, többnyire előzenekarként kezdtek, a legkülönbözőbb "állagú" helyeken. Főleg amerikai blues dalok feldolgozásait játszották, az első három nagylemezükön is ez a stílus dominált. 1962. július 12-én használták először a Rolling Stones nevet a londoni Marquee klubban.
Andrew Loog Oldham, a menedzserük ösztönzésére Jagger és Richards elkezdtek saját számokat írni. Az azóta eltelt öt évtized alatt majdnem 40 nagylemezt, és CD-t készítettek (nem számítva a legsikeresebb koncerteket rögzítő darabokról).
[video width="600" ][/video]
A banda két legerősebb pillére és védjegye egyértelműen Jagger erőteljes hangja és Keith gitárjátéka. Ugyanakkor kettejük között amolyan „szeretlek is, meg nem is” kapcsolat áll fenn. Néha összevesztek, olyankor szólólemezekkel próbálkoztak, de aztán mindig visszataláltak egymás kebelére. Richardsnak két stúdióalbuma van: Talk Is Cheap és a Main Offender, de valószínűleg több nem is lesz, mert durva láncdohányos lévén teljesen tönkre zúzta a hangját. Jagger kettővel előbbre tart szólóban: She Is The Boss (1985), Primitive Cool (1987), Wandering Spirit (1993), Goddess In The Doorway (2001).
A szólóalbumoknak nem volt rossz visszhangjuk. Ennek ellenére inkább arra mutattak rá, hogy igazán átütő sikert együtt, a Rolling Stonesszal érhetnek el. Visszautalva összezörrenéseikre, Keith legutóbb megjelent Life című könyvében nem éppen hízelgően írt társáról. Jaggerről úgy tartja, hogy olykor egyszerűen kibírhatatlan. Persze, ezzel Mick is tisztában lehet, hiszen egy 1974-es nyilatkozatában ezt mondta: „itt lenne az ideje, hogy valaki jól s…be rúgjon, hogy leszálljak a földre.” – amely magába szállásával valószínűleg Keith-et kérte arra, hogy ne engedje őt túlságosan „szétesni”.
[video width="600" ][/video]
Jagger folyamatosan előtörő, kiapadhatatlan energiái régóta rejtély rajongói és az orvosok előtt is. Régebben a zenélés mellett még a filmezésbe is belekóstolt. Főszereplője volt a Performance (1968) és a Ned Kelly (1971) című filmeknek. Az 1981-es Fitzcarraldo szerepét pedig a Rolling Stones turnéja miatt kellett visszamondania, pedig Werner Herzog rendezővel már elkezdték a forgatást is. (A film végül Klaus Kinski főszereplésével készült el.)
Jagger teljesen egyedi mozgáskultúrával és magabiztossággal mozog a színpadon, de az üzleti életben sem éppen tehetségtelen. Köztudott róla, hogy a lemezeladásokból, jogdíjakból és koncertekből befolyó summát kiválóan kezeli, kifejezetten ügyes befektető. Vagyonát 2010-ben 300 millió dollárra becsülték. Hiába állította magáról többször is, hogy ő nem üzletember, hanem művész, ezt senki sem veszi már be. A londoni közgázon eltöltött évek és üzleti vénája is kellett ahhoz, hogy ő és a zenekar többi tagja immár többszörös milliomosként alkothatnak a színpadon.
Mick magánélete külön mesét érdemel. Nem mondhatni, hogy nagy rajongója lenne a monogámiának, inkább a hűtlen kasztba tartozik. Összesen hét gyermeke született két feleségétől (Bianca Pérez de Macias, illetve Jerry Hall) és két „átmeneti” partnerétől (Marsha Hunt és Luciana Giménez). Az idősebbek már néhány unokával is megörvendeztették a papát.
Rockos vonzerejének nem sok nő tudott ellenállni. A bulvárlapok többek között összepasszintották már Anita Pallenberggel (Richards későbbi feleségéve), Margaret Trudeau-val (Pierre Trudeau kanadai kormányfő neje), Carla Brunival és Angelina Jolie-val is. Persze, a bulvár nem éppen hiteles hírforrás, de azért a hosszú lista és Jagger nyilatkozatai jeleznek valami attitűdöt. Az énekes jelenlegi élettársa – viszonylag hosszú ideje (2001) – L'Wren Scott divattervező.
A Stones szekere úgy tűnik megállíthatatlan. Mick Jagger fáradhatatlanul rója a köröket a színpadon. Többet fut, mint a legjobb NB 1-es focista csúcsformában. A zenekar csöndes kimúlását jósolgató szkeptikusok mindig csattanós választ kapnak az újabb és újabb nagyszabású koncertekkel.
Keith Richards egyszer azt mondta: a Rolling Stones még akkor is turnézni fog, ha a tagokat tolószékben kell fölvinni a színpadra. Nos, úgy tűnik nem beszélt hülyeséget. Christopher Andersen Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című könyvében szerepelt ez a pár jellemző és találó mondat: „És meddig folytatja még a Stones? – kérdezte a riporter. – Az örökkévalóságig – felelte neki Keith. – És majd szólunk, ha már felfordultunk.”
[video width="600" ][/video]
Forrás: HVG, Guardian, Youtube
Jagger az angliai Dartford városában született. Ő volt az elsőszülött fiú, szülei és Mick is szerették volna, hogy egyszer majd apja (és apai nagyapja) nyomdokaiba lép és tanár lesz. Sőt, sokáig az újságíró és a politikai karrier is a pakliban volt. Az élet nem ezek közül osztott neki lapot, amiért a rajongók igen hálásak lehetnek.
Gyerekkorában templomi kórusban énekelt, az általános iskola után szülei a dartfordi középiskolába íratták be. Keith Richards régi pajtása volt. (Keith öt hónappal fiatalabb Jaggernél.) Ők ketten korán rájöttek, hogy azonos a zenei érdeklődésük, és elhatározták, hogy közös muzsikálgatásba fognak.
Ahogy egy rendes bandától elvárható, változó tagokkal, többnyire előzenekarként kezdtek, a legkülönbözőbb "állagú" helyeken. Főleg amerikai blues dalok feldolgozásait játszották, az első három nagylemezükön is ez a stílus dominált. 1962. július 12-én használták először a Rolling Stones nevet a londoni Marquee klubban.
Andrew Loog Oldham, a menedzserük ösztönzésére Jagger és Richards elkezdtek saját számokat írni. Az azóta eltelt öt évtized alatt majdnem 40 nagylemezt, és CD-t készítettek (nem számítva a legsikeresebb koncerteket rögzítő darabokról).
[video width="600" ][/video]
A banda két legerősebb pillére és védjegye egyértelműen Jagger erőteljes hangja és Keith gitárjátéka. Ugyanakkor kettejük között amolyan „szeretlek is, meg nem is” kapcsolat áll fenn. Néha összevesztek, olyankor szólólemezekkel próbálkoztak, de aztán mindig visszataláltak egymás kebelére. Richardsnak két stúdióalbuma van: Talk Is Cheap és a Main Offender, de valószínűleg több nem is lesz, mert durva láncdohányos lévén teljesen tönkre zúzta a hangját. Jagger kettővel előbbre tart szólóban: She Is The Boss (1985), Primitive Cool (1987), Wandering Spirit (1993), Goddess In The Doorway (2001).
A szólóalbumoknak nem volt rossz visszhangjuk. Ennek ellenére inkább arra mutattak rá, hogy igazán átütő sikert együtt, a Rolling Stonesszal érhetnek el. Visszautalva összezörrenéseikre, Keith legutóbb megjelent Life című könyvében nem éppen hízelgően írt társáról. Jaggerről úgy tartja, hogy olykor egyszerűen kibírhatatlan. Persze, ezzel Mick is tisztában lehet, hiszen egy 1974-es nyilatkozatában ezt mondta: „itt lenne az ideje, hogy valaki jól s…be rúgjon, hogy leszálljak a földre.” – amely magába szállásával valószínűleg Keith-et kérte arra, hogy ne engedje őt túlságosan „szétesni”.
[video width="600" ][/video]
Jagger folyamatosan előtörő, kiapadhatatlan energiái régóta rejtély rajongói és az orvosok előtt is. Régebben a zenélés mellett még a filmezésbe is belekóstolt. Főszereplője volt a Performance (1968) és a Ned Kelly (1971) című filmeknek. Az 1981-es Fitzcarraldo szerepét pedig a Rolling Stones turnéja miatt kellett visszamondania, pedig Werner Herzog rendezővel már elkezdték a forgatást is. (A film végül Klaus Kinski főszereplésével készült el.)
Jagger teljesen egyedi mozgáskultúrával és magabiztossággal mozog a színpadon, de az üzleti életben sem éppen tehetségtelen. Köztudott róla, hogy a lemezeladásokból, jogdíjakból és koncertekből befolyó summát kiválóan kezeli, kifejezetten ügyes befektető. Vagyonát 2010-ben 300 millió dollárra becsülték. Hiába állította magáról többször is, hogy ő nem üzletember, hanem művész, ezt senki sem veszi már be. A londoni közgázon eltöltött évek és üzleti vénája is kellett ahhoz, hogy ő és a zenekar többi tagja immár többszörös milliomosként alkothatnak a színpadon.
Mick magánélete külön mesét érdemel. Nem mondhatni, hogy nagy rajongója lenne a monogámiának, inkább a hűtlen kasztba tartozik. Összesen hét gyermeke született két feleségétől (Bianca Pérez de Macias, illetve Jerry Hall) és két „átmeneti” partnerétől (Marsha Hunt és Luciana Giménez). Az idősebbek már néhány unokával is megörvendeztették a papát.
Rockos vonzerejének nem sok nő tudott ellenállni. A bulvárlapok többek között összepasszintották már Anita Pallenberggel (Richards későbbi feleségéve), Margaret Trudeau-val (Pierre Trudeau kanadai kormányfő neje), Carla Brunival és Angelina Jolie-val is. Persze, a bulvár nem éppen hiteles hírforrás, de azért a hosszú lista és Jagger nyilatkozatai jeleznek valami attitűdöt. Az énekes jelenlegi élettársa – viszonylag hosszú ideje (2001) – L'Wren Scott divattervező.
A Stones szekere úgy tűnik megállíthatatlan. Mick Jagger fáradhatatlanul rója a köröket a színpadon. Többet fut, mint a legjobb NB 1-es focista csúcsformában. A zenekar csöndes kimúlását jósolgató szkeptikusok mindig csattanós választ kapnak az újabb és újabb nagyszabású koncertekkel.
Keith Richards egyszer azt mondta: a Rolling Stones még akkor is turnézni fog, ha a tagokat tolószékben kell fölvinni a színpadra. Nos, úgy tűnik nem beszélt hülyeséget. Christopher Andersen Mick Jagger – Egy féktelen zseni extrém élete című könyvében szerepelt ez a pár jellemző és találó mondat: „És meddig folytatja még a Stones? – kérdezte a riporter. – Az örökkévalóságig – felelte neki Keith. – És majd szólunk, ha már felfordultunk.”
[video width="600" ][/video]
Forrás: HVG, Guardian, Youtube
Hozzászólások