Miért van annyi „halas” látványosság Budapesten?

Halászbástya, Halárus lány, Halászó fiú és más „hal” is található a magyar fővárosban.Budapesten járva lépten-nyomon belefuthatunk egy-két „halas” látványosságba, de még a házak falán is kiszúrhatunk néhányat a vízi élőlények közül, aminek oka a Duna, ugyanis a XIX. század közepéig a folyót nem csupán a közlekedésre használták, hanem táplálékforrásként is szolgált a helyiek számára.

Ma már nem könnyű elképzelni, hogy a nyüzsgő, forgalmas szakaszon régen halat fogtak a budapestiek, pedig akkoriban 100 kilós vizákat lehetett fogni, sőt, a vizafogás a pesti halászat annyira jellegzetes része volt, hogy még egy városrészt is elneveztek róla. A Vizafogó utca ma a XIII. kerületben található.

Budapesten a halászmesterségről az utcanevekben is megemlékeztek. A Vízivárosban Ponty és Halász utcán is végigsétálhatunk, sőt, a XVIII. században az egész városrészt Halászvárosnak nevezték, ennek tudatában pedig már nem is olyan különös Schulek Frigyes alkotásának, a Halászbástyának az elnevezése.

A Halászbástya helyén a XVIII.

A halászmester dolga volt a kormányzás, a hálóvetés, a legényeket pedig az olyan nehéz munkákkal bízták meg, mint az evezés, vagy például a mosogatás. A céhbeliek halásztak és árulták is a halat. A polgároknak a Hal téri halpiacra kellett elmenniük, ha a friss fogásból szerettek volna vásárolni.

A Hal téri piac ma nagyjából az Irányi és a Molnár utca kereszteződésénél terült el. Az eladók eleinte a Dunából merték a vizet az élő halak kádjához, amiből a vásárló kiválaszthatta a neki leginkább tetsző példányt. 1862-től a Halárus lány szobrával díszített kútból tölthették újra a haltárolókat. A kötényben ábrázolt hölgyalakot a köznyelv tréfása Fischer Rézinek becézte.

A mai Deák téren található Halcsarnokban ugyancsak friss fogásból vásárolhattak az emberek. Ennek a tulajdonosa közvetlenül a halászoktól kapta az élő halakat. A csarnokot, közlekedési okokból, 1924-ben bontották le.

Ahogy teltek és múltak az évek, úgy csökkent a halhozam bősége. A Dunán megnövekedett a hajóforgalom, kiépítették a rakpartot, megváltoztatták a környéket, mindennek következményeként pedig szinte teljesen eltűntek a vizák, míg a többi halfajta állománya is jelentős megcsappant.Az 1890-es években megszűnt a Hal tér, aminek területét az Erzsébet híd építésekor és a pesti hídfő kialakításakor építették be, ám ezt az átalakulást Fischer Rézi túlélte, ahogy sok más emlék is a pest-budai halászat aranykorából.

A Halárus lány szobra átköltözött a Népligetbe, ahonnan igazán kalandosan alakult a sorsa. 1960-ban autóutat akartak építeni a parkban, ám ennek az útjában állt Fischer Rézi, ezért a szobrot lebontották.

Több, mint tíz év múlva az V. kerületi vezetésnek eszébe jutott a Halárus lány szobra, amit szerettek volna újra felállítani, ám addigra teljesen nyoma veszett. 1975-ben annyira reménytelennek tűnt az, hogy a szobrot valaha újra megtalálják, hogy még a műemléki jegyzékből is törölték.

Sok-sok évvel később, teljesen véletlenül, találtak rá Fischer Rézire a Fővárosi kertészet népligeti kirendeltségének telepén, ahol félig a földbe temetve, hóba fagyva árválkodott. Szerencsére a szobor műértő kezekbe került, 1985-ben restaurálták, majd kiállították a Kristóf térre, ahol ma is megtekinthető.

Az Erkel utca 3. szám alatt található ház domborművei ugyancsak a halászatnak és a halkereskedésnek állít emléket, ugyanis korábban hal- és rákárusításra szakosodott boltot üzemeltettek az épületben, aminek bejárati domborművei Stróbl Alajos keze munkáját dicséri.

A Ponty utcába se csak a neve miatt térjünk be, ugyanis ott található Kovács Margit kerámia épületdísze, a Halászó fiú. Egy tízperces séta és némi lépcsőmászás után, a Budavári Palota Duna felőli udvarán újabb halászó gyerekre bukkanhatunk, a Senyei Károly díszkútján, ahol két fiú viaskodik egy hatalmas harcsával. A párharcot egy copfos kislány mosolyogva figyeli.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)