Müncheni műkincsek - Visszakapja képeit Cornelius Gurlitt
Két év után visszakapja lefoglalt képgyűjteményét a német Cornelius Gurlitt, aki a nácik megbízásából dolgozó műkereskedő apjától több mint ezer festményt, grafikát és nyomatot örökölt, köztük a náci rezsim idején, üldözött zsidóktól elrabolt alkotásokat.
Az augsburgi ügyészség szerdai közleménye szerint mind az 1280 lefoglalt műalkotást kiadják Cornelius Gurlittnak. A döntés annak a hétfőn kötött megállapodásnak a része, amely szerint a kétes eredetű képek tulajdonosi hátterét egy évig vizsgálhatja a német kormány megbízásából dolgozó szakértői csoport.
Gurlitt vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól.
A képeket 2012 februárjában foglalták le egy adócsalás miatt indított eljárás során Cornelius Gurlitt müncheni lakásában. Az augsburgi ügyészség közleményében kiemelte, hogy az akkori információk alapján indokolt és jogos volt a gyűjtemény lefoglalása, a képek visszaszolgáltatásáról pedig az időközben feltárt adatok alapján döntöttek.
Cornelius Gurlitt és jogi képviselői a www.gurlitt.info címen februárban információs honlapot indítottak azzal a szándékkal, hogy teret nyissanak a gyűjtemény körüli ügyek megvitatására, és lehetőséget adjanak visszaszolgáltatási igények benyújtására.
Gurlitt az oldalon közölt írásában hangsúlyozta: mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától, Cornelius Gurlittól örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek az apja tulajdonába. Arról pedig úgymond nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.
Az első mű, amelynek a visszaadását tervezik, Henri Matisse Ülő nő című portréja. A festmény átadásáról már előzetesen megegyeztek Paul Rosenberg párizsi műgyűjtő utódaival, de egy újabb jelentkező is magának követeli a képet, ezért a vizsgálatot tovább folytatják. A rabolt műalkotás egy ideig Hermann Göring náci vezető gyűjteményéhez tartozott, majd a Gurlitt család tulajdonába került.
Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A fiánál talált gyűjteményből eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Chagall-kép.
MTI
Az augsburgi ügyészség szerdai közleménye szerint mind az 1280 lefoglalt műalkotást kiadják Cornelius Gurlittnak. A döntés annak a hétfőn kötött megállapodásnak a része, amely szerint a kétes eredetű képek tulajdonosi hátterét egy évig vizsgálhatja a német kormány megbízásából dolgozó szakértői csoport.Gurlitt vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól.
Az eddigi vizsgálatok alapján nagyjából 500 kép tartozhat ebbe a kategóriába. A többi alkotás a megállapodás szerint véglegesen visszakerül Gurlitt birtokába, aki egy tagot is delegálhat a szakértői csoportba.
A képeket 2012 februárjában foglalták le egy adócsalás miatt indított eljárás során Cornelius Gurlitt müncheni lakásában. Az augsburgi ügyészség közleményében kiemelte, hogy az akkori információk alapján indokolt és jogos volt a gyűjtemény lefoglalása, a képek visszaszolgáltatásáról pedig az időközben feltárt adatok alapján döntöttek.
Cornelius Gurlitt és jogi képviselői a www.gurlitt.info címen februárban információs honlapot indítottak azzal a szándékkal, hogy teret nyissanak a gyűjtemény körüli ügyek megvitatására, és lehetőséget adjanak visszaszolgáltatási igények benyújtására.
Gurlitt az oldalon közölt írásában hangsúlyozta: mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától, Cornelius Gurlittól örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek az apja tulajdonába. Arról pedig úgymond nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.
Az első mű, amelynek a visszaadását tervezik, Henri Matisse Ülő nő című portréja. A festmény átadásáról már előzetesen megegyeztek Paul Rosenberg párizsi műgyűjtő utódaival, de egy újabb jelentkező is magának követeli a képet, ezért a vizsgálatot tovább folytatják. A rabolt műalkotás egy ideig Hermann Göring náci vezető gyűjteményéhez tartozott, majd a Gurlitt család tulajdonába került.
Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól. A fiánál talált gyűjteményből eddig ismeretlen mesterművek is előkerültek, köztük egy Chagall-kép.
MTI
Hozzászólások