Nagy László, költő, műfordító évfordulója
1925. július 17-én született.
Művészi pályáját nem az irodalommal kezdte, hanem a képzőművészetek területén. 1946-tól az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg művésztanulmányait grafikus szakon, de egy évvel később átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Közben megjelentek első versei is, először egy diákújságban, de 1947-ben már a rangos Valóságban. Sőtér István híres "Négy nemzedék" című antológiájának is szerepelt. Ekkor döntötte el, hogy költő lesz. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára jelentkezett magyar- szociológia-filozófia szakra. Fél év után orosz szakra iratkozott át, hogy Szergej Jeszenyin műveit fordíthassa.
Végzés után bulgáriai ösztöndíjat kapott. Megtanulta a bolgár nyelvet és fordított bolgár költőket.
1952-ben kötött házasságot Szécsi Margit költőnővel. A családban azonban nem ők az egyedüli költők: testvére Ágh István néven ma is sikeres költő.1953 és 1957 között a Kisdobos című újság szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 után műfordításból élt állása megszűnése után. 1959-től haláláig az ÉS, az Élet és Irodalom képszerkesztője, illetve főmunkatársa. A képzőművészet jelen volt irodalmi munkásságában is, hiszen néhány verseskötetéhez ő maga készített illusztrációkat.
Költészetében gyerekkorából ismert zárt paraszti világot énekelte meg. A népi kultúra, az időnként még pogány elemeket is megőrző szokásokat örökítette meg. A természet és a közösség viszonyát, rendjét alázattal írja le. Tanulmányozta a magyar folklórt, a népköltészetet, más népek - bolgár - népi kultúráját.
A népi vonal mellett költészetében (különösen a hatvanas években) jelen vannak a látomások, a halál gondolata, a varázslat, a mitológia, de a keresztény hagyományok is.
1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Naplója "Krónika töredék" címmel jelent meg. Zolnay Pál portréfilmet forgatott róla. Beszélgetőtársa Kormos István, költő. 1978-ban hunyt el.
Művészi pályáját nem az irodalommal kezdte, hanem a képzőművészetek területén. 1946-tól az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg művésztanulmányait grafikus szakon, de egy évvel később átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Közben megjelentek első versei is, először egy diákújságban, de 1947-ben már a rangos Valóságban. Sőtér István híres "Négy nemzedék" című antológiájának is szerepelt. Ekkor döntötte el, hogy költő lesz. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára jelentkezett magyar- szociológia-filozófia szakra. Fél év után orosz szakra iratkozott át, hogy Szergej Jeszenyin műveit fordíthassa.
Végzés után bulgáriai ösztöndíjat kapott. Megtanulta a bolgár nyelvet és fordított bolgár költőket.
1952-ben kötött házasságot Szécsi Margit költőnővel. A családban azonban nem ők az egyedüli költők: testvére Ágh István néven ma is sikeres költő.1953 és 1957 között a Kisdobos című újság szerkesztője, majd főszerkesztője. 1957 után műfordításból élt állása megszűnése után. 1959-től haláláig az ÉS, az Élet és Irodalom képszerkesztője, illetve főmunkatársa. A képzőművészet jelen volt irodalmi munkásságában is, hiszen néhány verseskötetéhez ő maga készített illusztrációkat.
Költészetében gyerekkorából ismert zárt paraszti világot énekelte meg. A népi kultúra, az időnként még pogány elemeket is megőrző szokásokat örökítette meg. A természet és a közösség viszonyát, rendjét alázattal írja le. Tanulmányozta a magyar folklórt, a népköltészetet, más népek - bolgár - népi kultúráját.
A népi vonal mellett költészetében (különösen a hatvanas években) jelen vannak a látomások, a halál gondolata, a varázslat, a mitológia, de a keresztény hagyományok is.
1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Naplója "Krónika töredék" címmel jelent meg. Zolnay Pál portréfilmet forgatott róla. Beszélgetőtársa Kormos István, költő. 1978-ban hunyt el.
"Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!""
Ki viszi át a szerelmet", 1957
Hozzászólások