Nagygyörgy Sándor festő- és fotóművész hagyatékával gazdagodott a Tornyai-múzeum
Nagygyörgy Sándor festő- és fotóművész hagyatékával gazdagodott a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, az alkotások egy részéből kamarakiállítás nyílt pénteken a közgyűjteményben - közölte az intézmény sajtóreferense az MTI-vel.Elek András elmondta, hogy a leginkább természetfotóiról ismert Balázs Béla-díjas és érdemes művész hagyatékát Ábrahám Mariann zongoraművész, zenetanár, a művész özvegye adta át. Az alkotások között van 35 nagyméretű nagyítás, az életművet reprezentáló fotográfiák - köztük jó néhány Hódmezővásárhelyhez és környékéhez kötődő kép - negatívjai és több festmény is.
A nyíregyházi születésű Nagygyörgy Sándor ezer szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez és környékéhez: a dél-alföldi városban nőtt fel, itt végezte középiskolai tanulmányait, természetélményei és alkotásai a Tiszához, a mártélyi és körtvélyesi holtághoz, az ártéri erdőkhöz fűződtek.
A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművész diplomát 1959-ben. A hatvanas években "döbbent rá", hogy a természet csodáját nem tudja ecsettel tetten érni, ezért a vizuális kifejezés egy másik eszközéhez, a fotográfiához nyúlt. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészi tevékenységet folytatott, majd 1993-as haláláig a Nimród vadászati magazin munkatársa volt.
Első egyéni tárlatát 1974-ben rendezte a Műcsarnokban. Ezt követően a világ tucatnyi nagyvárosában volt kiállítása. A különböző pálya- és nívódíjak mellett több rangos kitüntetést kapott: 1979-ben Balázs Béla-díjjal, 1989-ben az érdemes művész címmel ismerték el munkásságát.
Nagygyörgy Sándor életművében jelentősek portréi, riport-, szocio- és épületfotói, de igazi elismerést és nemzetközi hírnevet természetfényképeivel szerzett. Fotóművészi tevékenységének elsődleges célja a természet rejtett szépségeinek feltárása volt.
A Tornyai-múzeum január végéig látható kamarakiállításán huszonhat fotón és festményen keresztül villan fel Nagygyörgy Sándor hatalmas életműve. Látható lesz a Sörös Károly mártélyi halászt, illetve a szélmolnárt megörökítő ikonikus sorozata, számos mártélyi tájkép, valamint egy-egy fotó a zsámbéki templomról és chartes-i katedrálisról.
(Forrás: MTI)
A nyíregyházi születésű Nagygyörgy Sándor ezer szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez és környékéhez: a dél-alföldi városban nőtt fel, itt végezte középiskolai tanulmányait, természetélményei és alkotásai a Tiszához, a mártélyi és körtvélyesi holtághoz, az ártéri erdőkhöz fűződtek.
A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában szerzett festőművész diplomát 1959-ben. A hatvanas években "döbbent rá", hogy a természet csodáját nem tudja ecsettel tetten érni, ezért a vizuális kifejezés egy másik eszközéhez, a fotográfiához nyúlt. 1976-ig szabadfoglalkozású festő- és fotóművészi tevékenységet folytatott, majd 1993-as haláláig a Nimród vadászati magazin munkatársa volt.
Első egyéni tárlatát 1974-ben rendezte a Műcsarnokban. Ezt követően a világ tucatnyi nagyvárosában volt kiállítása. A különböző pálya- és nívódíjak mellett több rangos kitüntetést kapott: 1979-ben Balázs Béla-díjjal, 1989-ben az érdemes művész címmel ismerték el munkásságát.
Nagygyörgy Sándor életművében jelentősek portréi, riport-, szocio- és épületfotói, de igazi elismerést és nemzetközi hírnevet természetfényképeivel szerzett. Fotóművészi tevékenységének elsődleges célja a természet rejtett szépségeinek feltárása volt.
A Tornyai-múzeum január végéig látható kamarakiállításán huszonhat fotón és festményen keresztül villan fel Nagygyörgy Sándor hatalmas életműve. Látható lesz a Sörös Károly mártélyi halászt, illetve a szélmolnárt megörökítő ikonikus sorozata, számos mártélyi tájkép, valamint egy-egy fotó a zsámbéki templomról és chartes-i katedrálisról.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások